NYELVÉSZ

Azt elfogadom, hogy egyesek neveltetése szerint sértő, de manapság szinte mindenki "elnyeli" a kívánokot, diákok és tanárok egyaránt. Legalábbis az én középsulimban így történt. Talán az igazgató mondta egyedül kívánokkal, de ő is csak akkor, ha az egész osztálynak köszönt.

Sztem nem szexizmus, az úr-nak egyébként is tök más a disztribúciója, pl. van Horváth úr, de nincs *Horváthnő.

Hú, tényleg ezt a "minimálpárt" fel akartam hozni az összetételekkel foglalkozó szálban.
Sose értettem, mér van így.

Hát tudjátok meg, ha egy iskolában egy tanárnak Jó napot!-tal köszön egy diák, az az én neveltetésem szerint is sértő. Jó napot kívánok! vagy Jó napot, tanár úr! a minimális illendő (illetve Kezit csókolom, tanárnő!).
Amúgy emögött tudtommal szociolingvisztikai univerzálé áll: minél hosszabb egy köszönés (vagy egyéb udvariassági kifejezés), annál udvariasabb. Abban lehet persze kommunikációs kompetenciabeli eltérés közöttünk, hogy kinek hogyan van beállítva a skálája, de én egy Jó napot!-ot senkinek nem vágnék oda.
(Igen, a másik oldalról van, ahol nálam van egyértelműen eltolódva az átlagtól a mérce: számomra a maga a természetes, az ön fagyos-hideg, holott általában a magát sértőnek szokás tartani, az önt meg udvariasnak, főként városi környezetben. Én pedig sokadíziglen budapesti vagyok.)

A tanárnőt inkább egybemongyad, fejes, a tanár úrt meg külön mongyad. Nehogy szó érje a ház elejét.

Meg is sértődik...
Amúgy a helyes, hogy fejes is nevelődjön : Jó napot kívánok, tanár nő!

A suliban, ahol régen dolgoztam, a könyvtárosnő kiírta az ajtóra a köszönések pontos listáját miheztartás végett. "Jó reggelt kívánok!", meg ilyenek.

Nemtom, én mindig ezt találtam bunkóságnak, de lehet, hogy bennem van a hiba. (A könyvtárosnőnek nem mondtam, ő egyszer így is magyarellenesnek nyilvánított egy más ügyben.)

Most hogy mondod, lehet, hogy oda kéne, nehogy félreértések adódjanak

A "csókolom" elé nem kell odatenni a "kezit"-et? Csak a miheztartás végett kérdezem...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Engem annakidején vki úgy szocializált, hogy az ilyen "jóX-et" jellegű köszönések után feltétlen oda kell tenni a "kívánok"-ot, egyébként a pökhendiség/nemtörődömség/hányavetiség tényállásai valósulnak meg.

A szakkönyv szerzője szerint hogy van nembunkóul az, hogy ,,jó reggelt!'' meg hogy ,,viszlát!''? Merhát érzem én is bunkón nevelkedtem, de legalább ne úgy haljak meg? Meg hátha a gyerekeimen még tudok valamit csiszolni.

Úúú, kezdem érteni, miért vannak rám annyian megsértődve...



Húha, köszönni is bunkóság? Tényleg rossz volta gyerekszobám!

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Nem gondoltam h ien hamar jönnek vélemények, ezek szerint annyira nem volt haszontalan a felvetés
Nekem valahogy a Magyar stilisztika (2007) első néhány mondatánál akadt fenn a szemem, amikor azt olvastam, h a "Jó reggelt!" köszöntés az egy tanár irányában sértő és durva, és a "fogadó" jogosan megsértődhet ezen... Én ezt erősen szubjektívnek preskriptívnek érzem, ami alapvetően nem is lenne baj de valahogy a presztízs-alapú helyességet erőlteti tehát még Myhill szerint is diszkriminatív. Az meg szintén érdekes, hogy a szerző szerint azok köszönnek így, akiknek nem megfelelő a szociokulturális hátterük. Számomra ez azt jelenti, hogy az illetőt nem nevelte meg megfelelően az anyja, szal nem hiszem h egy nyelvészeti munkában az ilyen megjegyzések elfogadhatóak... (Persze lehet h a nem megfelelő háttér dolgot csak én érzem anyázásnak.)
Másrészt pedig én a "Jó reggelt"-et nem érzem bunkóságnak, a "Viszlát!"-ot pedig igen, dehát nem hiszem h ez nyelvészeti tényekkel magyarázható. Nekem ilyen az ízlésem,és kész.
A tetszik-nemtetszik, szép-csúnya szembeállítást ugyan a könyv elítéli, és helyére az adekvát-inadekvát szembeállítást javasolja, de a lényege sztem uaz.
És persze talán lehet bizonyos szempontból objektív a dolog, azonban az objektivitás leginkább az "állandósult stílusértékek" esetében áll fenn, az "alkalmi stílusértékek" már az értelmezések elég tág terét adják... ez nekem olyan mint az irodalom.
Eleve azt nem értem, hogyan lehet megítélni azt, hogy adott nyelvi formához milyen stiláris funkció járul, mivel (tudtommal) ilyen jellegű élőnyelvi vizsgálatok nem voltak (vagy csak én nem tudok ilyenről), ily módon a nyelvész max a saját normáit, érzéseit veheti alapul.
Szóval összefoglalva nekem az a problémás, hogy nem hiszem el h adott nyelvi forma adott funkcióval párhuzamba állítható anélkül, h a vizsgáló ne a saját hátteréből induljon ki.
Tehát ez nekem inkább nyelvművelésnek tűnik...
Az említett könyv egyébként interdiszciplinaként definiálja a stilisztikát, amely a funkcióra kíváncsi.

Ezt így nem lehet megmondani sztem, attól függ, h valaki tudományos igénnyel és ezközökkel műveli, vagy nem, ld. alább.Az a viszonya a nyelvműveléshez (szerintem), hogy ha normatív szempontból foglalkozol stilisztikával, akkor a tág értelemben vett nyelvművelést művelsz. (Ez lehetővé teszi egyébként, hogy nyelvművelők stilisztának álcázzák magukat; már nem emlékszem, de lehet, h A nyelvművelés mint áltudomány c. opuszomban meg is emlékeztem a stilisztikáról mint a nyelvművelés egyik "fedőtudományáról".)Ez nem vonatkozhat a stilisztikára általában, legfeljebb arra a formájára, amit most Magyarországon művelnek, v amit te ismersz, v iesmi. Én igenis el tudok képzelni teljesen korrekt, tudományos stilisztikát (de azt nem tudom, h létezik-e).

Hát első nekifutásra azt mondanám, hogy nem nyelvészet, vagy annak nagyon határterülete. Az kétségtelen, hogy támaszkodik a nyelvészet eredményeire, fogalmaira (legalábbis jó esetben). (Gondolom, szövegstilisztikára gondolsz, mert ugye az öltözködésnek meg ezernyi más dolognak is lehet stilisztikája.) Hogy tudomány-e, az nehéz kérdés. A leíró stilisztikát bizonyára lehet tudományosan művelni, de azt hiszem, csak abban az értelemben lehet tudomány, ahogy az esztétika.

Azt hiszem, tök más dolog vizsgálni valamit, mint prediktíven előre meghatározni. Elvben lehetne deskriptív "helyesírás", ami azt vizsgálná, valójában hogy írnak az emberek.

Szerintem már többször leírtuk, hogy a nyelvműveléssel sem az a baj, h esetleg egyik szerkezetet javasolják a másik helyett, hanem hogy ilyenkor a nyelvtudományra hivatkoznak, az egyiket helyesnek, a másikat helytelennek nevezik.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)