NYELVÉSZ

Ezt frappánsan meg lehetne oldani azzal, hogy az évet négy számjeggyel írjuk.
Közben látom itt egy másik szálban, hogy egy platformra kerültem BG-vel. Magamba kell néznem...

Ha a magyar sorrend is engedélyezve lenne, akkor az export- vagy exportra is készült termékeken nap, hó, év sorrend lenne, míg a belső piacra szántakon év, hó, nap. És ha az évet továbbra is lehet két számjeggyel írni, akkor megmaradna a mai kavarodás.

Ráadásul a ,,magyar'' sorrend ISO standard.

Tudom, nem ezen múlik a magyar nyelv jövője, de a francnak nem maradhatott az év, hónap, nap formátum.

konkrétan a kiinduló hírt képező videó netes továbbfejlesztés, és igen, a popfon-pofán vágás illusztrációja is...

sztem a pofánvágás illusztrációja volt

OK, biztos én vagyok a lassú felfogású, de mi ennek a nyelvészeti relevanciája?

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ha pofon, akkor tenyér. Viszont a pofán lehet ököllel is.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Én úgy mint te, egyértelmű. A videón nálam pofánverés látható max.

Egy bulvárhír kapcsán jöttem rá, hogy a pofonvág sokaknak mást jelent, mint nekem. Nálam a pofonvágás ugyanis a nyílt tenyérrel arcra mért ütést jelenti, de egyeseknek, úgy tűnik, az ököllel arconütés is pofon.

Ti hogy vagytok ezzel?

sarok

Többtövű, részben atematikus: sarkos, sarkok , részben tematikus: sarkam , és ugyebár sarok (sark(a)-) mellett van -o--tlan (északi-)sark “tőváltozat” is; tehát a far(o)k rokona viselkedésileg: farkas 1--2, farkos, farkam, és (cicka-)fark --- vagyis egy sarkom felbukkanásában semmi meglepő nincs. Ami Győzike beszédét illeti, hogy feljebb ugorjunk, abban a legmeglepőbb a magyar szavakhoz illesztett -é Voc fem esetrag: “Lányé!” ‘(Hé, (te)) lány!’ (olykor a feleségének is mondja). Míg a közönséges oláhcigányban (mondjuk a «lováriban») a nőneműeknek (már) nincs külön megszólító alakja, addig az ÉK (páldául colár(i)) “oláhcigány” nyelvjárásokban, van ilyen, hasonlóan a magyarcigányhoz (Erdős Kamill elnevezésével «kárpáti cigányhoz”), ahol az az -a végű nőneműeknél -e, például (az ecsedi) Rostás Mihálynál a sobalá:ńa vocativus-a ez volt: sobalá:ńe! --- nna! ez jött elő a « Lányé! »-ban!

Nemrég szembesültem azzal, hogy román nyelvű szövegekben (újságcikkek, utcanevek stb.) a magyar neveket nem a román nyelven szokásos keresztnév-vezetéknév sorrendben, hanem a magyar sorrendben, vagyis vezetéknév-keresztnév sorrendben szokták írni (szóban meg, gondolom, mondani is): pl. Bela Marko helyett Marko Bela, Janos Bolyai helyett Bolyai Janos stb.

Nagyon meglepődtem és szinte meghatódtam ezen az előzékenységen: a szlovákok pl. nem tesznek ilyen gesztust, amennyire tudom (Bugár Béla az Béla Bugár, és akkor a kötelező -ovázásról még nem is beszéltem).

Mondhatjuk persze azt, hogy ezt az előzékenységet mi is megadjuk mindenkinek: nem mondunk olyat, hogy Obama Barack meg Boc Emil. Igen ám, de mi ezt across the board alkalmazzuk: ha külföldi, akkor a sorrend keresztnév+vezetéknév.

A románok meg olyan rendesek, hogy megtanulták, hogy a magyarok esetében ez fordítva van. Vagyis Tony Blair az Tony Blair, Marko Bela viszont nem Bela Marko.

(Mivel mukkot sem tudok románul, lehet, hogy baromságot írtam, akik jobban ismeri ezt a témát, javítson!)

Hát nem tom, nekem csak felületes benyomásaim vannak, de nem emlékszem olyanra, h pl. láttom-at mondana.

Biztos, hogy sarkom is, nem csak lábom? Az utóbbi ugyanis nem lexikai jelenség lenne, hanem a fonológiai: a klasszikus á utáni o-zás.