|
A helyesírás-jelenség kialakulásának magyarázata az evolúciós pszichológia elvei alapján, avagy utánozás = majom-szokás?
Az evolúciós pszichológia szerint az írás egy viselkedésfajta, egy nem túl régi kulturális találmány, a nyelvi képesség mellékterméke. Ez az irányzat az elmét moduláris szerkezetűnek tartja: a nyelvi modul egy speciális kognitív program, ami eredetileg nem az írás kedvéért fejlődött ki, hanem más természetű problémák megoldására. De egy olyan információfeldolgozó mechanizmus, amit az eredeti funkcióján kívül másra is lehet használni.
A helyesírással kapcsolatban az egyik fontos kérdés szerintem a konformitással függ össze: Miért viselkednek az emberek egy előre kitalált szabályrendszernek megfelelően? Miért nem térnek el lépten-nyomon a helyesírási szabályoktól, miért nem írnak úgy, ahogyan kedvük tartja (pedig elvileg minden további nélkül megtehetnék, feltéve, hogy az érthető kifejezésmód keretein belül maradnak), továbbá hogy miért verik belénk a szabályokat az iskolában, és miért van az, hogy sokan nemcsak szokatlannak találják a szabályoktól való eltérést, hanem kicsúfolják, lenézik azokat, akik pl. nem tudják pontosan, hogy milyen szavakat kell elipszilonnal írni?
Mármost az evolúciós pszichológia (vagy szociobiológia) elmélete valószínűleg ezt is képes megmagyarázni. Néhány tudós a kulturális szerepmodelleket vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy a társadalmi élet bonyolult viszonyai között az egyén egyetlen mentális mechanizmusa sem képes arra, hogy kiszámítsa számára a reprodukció, azaz a gének továbbörökítése szempontjából a lehető legoptimálisabb életformát. Ezért aztán a legjobb stratégia az utánzás. Azoknak az egyedeknek az utánzása, akikről azt gondoljuk, hogy a reprodukció terén sikeresek.
A jó szerepmodellnek két erénye van: 1. jó reprodukciós perspektívákat nyújt. 2. sikeresen utánozható. Vagyis az egyén társadalmi presztízsét is növeli, amellett hogy segíti a génjei továbbadását. A szerepmodell kiválasztásánál az egyedeknek azokat a tulajdonságait figyeljük meg, amik a reprodukciós sikerre utalhatnak. Ilyenek lehetnek a másokból kiváltott csodálat, a hatalom vagy a gazdagság. A szerepmodellek utánzásának eredménye pl. az öltözködésben a divat egy társadalmi csoporton belül.
És (gondolom én), ilyesféleképpen magyarázható a helyesíráshoz való alkalmazkodás jelensége is: mivel az emberek úgy gondolják, hogy a helyesírási szabályzatot akadémikusok, vagyis náluk okosabb, nagy társadalmi presztízzsel rendelkező egyének alkották meg, vonzó, sikeres szerepmodellnek vélik, elsajátítják, és intézményesen jóváhagyják, hogy a gyerekeiket is erre a viselkedésmódra szoktassák rá.
Azonban azt is be kell látni, hogy ami természetes, az nem feltétlenül jó vagy elkerülhetetlen. Az emberi faj harciassága az őstársadalomban pl. hozzájárulhatott az intelligencia fejlődéséhez. Az állatokhoz képest kis termetű ősembereknek elég intelligenseknek kellett lenniük ahhoz, hogy elejtsék a zsákmányt. A vadászok intelligenciája fejlődött, az állatoké nem: az embercsoportok közti hadviselés során viszont az azonos fajba tartozó lények egyre okosabbak lettek. De attól még, hogy az emberek egy része (egyes tudósok szerint minden felnőtt férfi) bizonyos körülmények között hajlamos a gyilkolásra, fosztogatásra, rombolásra, semmiképpen se tartjuk jónak ezeket. A háborúskodást nem lehet egyszerű módszerekkel megszüntetni, de (gondolom, evvel mindenki egyetért) egy olyan világot szeretnénk, amiből hiányoznak a szélsőséges agressziót kiváltó tényezők, és erre talán van esély.
Visszatérve a helyesírásra, én azokkal értek egyet, akik szerint ez sem egy elkerülhetetlen társadalmi adottság (lásd az előző hozzászólásokban Hollandia példáját: más társadalmakban ezt evidenciaként kezelik, bár ha jól értettem, helyesírás ott is létezik, csak gyakrabban változtatják meg, mint nálunk):. Jelenleg, bár nem nevezhető törvénynek, azért az ezt így kell írni-ben a kellerősebb a puszta ajánlásnál. Kb. Így interpretálható ez a kell: ha jót akarsz magadnak, írj a szabály szerint, különben a műveletlenség benyomását kelted másokban.
Hadd idézzek a szabályzat előszavából egy mondatot: ...a helyesírás állandósága, a kikristályosodott írásgyakorlat lényegének fenntartása napjainkban sokkal fontosabb társadalmi érdekké vált, mint bármikor ezelőtt. Ez egy konzervatív álláspont (az 1984-es kiadásból idéztem). Marxot juttatja eszembe, aki az ideológiákat elemezve arra jutott, hogy ezek a fennálló társadalmi rendszer konzerválását elősegítő hamis tudat formái. Egy paradox fordulattal a marxi gondolatmenetet követve oda juthatunk, hogy a jelenlegi helyesírási szabályzat a szocializmusban a munkásosztály ideológiai bázisához tartozó kellékként működött. A radikálisabb gondolkodásúak ebből még azt a következtetést is levonhatnák, hogy a szocializmus elmúltával a mai posztmodern világban, egy liberális elveken alapuló demokráciában a bizonyos (társadalmi konszenzuson alapuló) határokon belüli egyéni írásmódhoz való jogot alkotmányos alapjoggá kellene tenni. Ehhez persze a jelenlegi közhangulat megváltoztatására volna szükség, ami nem tűnik egyszerű feladatnak.
Elsősorban azt kellene tudatosítani a társadalom tagjaiban, hogy a jelenleg fennálló szituáció miért alakult így történetileg (ld. a fentebbi biológiai magyarázatot), és így talán sikerülne eloszlatni néhány előítéletet a másképp (jelenlegi terminológia szerint: helytelenül) írókkal szemben. Véleményem szerint napjainkban a társadalmi toleranciaszint elég magas ahhoz, hogy lehetővé tegye ezt a fokú pluralizmust.
|
Login
FAQ
Search
)
Egyébként az 
).
Az én ósdi metafizikai igényű elemzésem után itt a modernebb időknek megfelelő, evolúcióbiológiai elemzés, amelynek végkicsengése optimista. Eljöhet az idő, hogy utódnemzési képességeimet kevésbé befolyásolja az a tény, hogy a gólyát néha pontos j-vel írom. Hejes!