NYELVÉSZ

Na de az, hogy mivel mit asszociálsz, mi idéződik fel benned, amikor bizonyos szavakat használsz, egy tök szubjektív magánügy, aminek általában vagy van valami köze ahhoz, amit mondasz, vagy nincs, vagyis teljesen irreleváns ebből a szempontból.
Tehát milyen gyakoriságra gondolsz, ha nem a korpuszgyakoriságra?

Brrrrr

Még egyszer: szerintem meg nem tévednek, a szó szerinti jelentés az pont a leggyakoribb, de nem korpuszgyakoriságban, hanem vmiféle "hányszor hívódik elő ez a jelentés" értelemben.

Szaliens? (a neten találni ilyet)

Olvasd el szerintem még egyszer az előző hozzászólásaimat. A szó szerinti jelentés biztosan nem lehet gyakorisági hatás, mert a beszélők a gyakoriság megítélésében gyakran tévednek, és előfordul, hogy a szó szerintinek gondolt jelentést a leggyakoribbnak tartják, holott az a kevésbé gyakori.

Ezt értem és meg is értem, de ez még mindig korpuszgyakoriság.

Azért kerülöm a "salient" kifejezést, mert nem tudom magyarul mondani. Ha angolul beszélnénk a "leghétköznapibb" kifejezés helyett a "most salient" kifejezést használtam volna. Egyébként angolul sem tudom, hogy "salience" vagy "saliency". Szóval bojkottálom ezt a szót, de igen vmi ilyesmire gondolok.

Annak ismeretében, hogy milyen nehéz dolog a gyakoriság mérése, mennyire nem elég csak a típusok vagy tokenek egyszerű számolgatása. Nem azt állítom, hogy a korpuszgyakoriság és "szó szerinti" jelentés között van kapcsolat, hanem azt, hogy a "szó szerinti" jelentés is egyfajta gyakorisági hatás.
Nekem pl. a kutya inkább az élőlényt, míg a kutyus inkább a plüssállatot jelenti. Mégis valszeg a "De édes ez a kutyus!" mondatot gyakrabban mondom/hallom élő kiskutyára vonatkoztatva, azaz a korpuszgyakorisága az élőlény jelentésnek nagyobb. Viszont a legtöbb ilyen alkalommal felidéződik bennem, hogy olyan, ez a kis állat, mintha plüssből volna, azaz a plüssállat jelentés gyakoriságát ezek a szituációk is növelik.
Persze ez annak, aki hisz a "szó szerinti" jelentésben, csak azt jelenti, hogy nekem a kutyus "szó szerint" plüssállatot jelent. Pedig nem, egyszerűen ezzel a jelentésével találkozom gyakrabban.

Szerintem az, amiről te beszélsz, ahhoz hasonlít a leginkább, amit Giora salience-nek nevez, és amit szerinte a gyakoriság, ismerősség és konvencionalizáltság határoz meg. Ennek fokozatai vannak. A szó szerinti jelentés gyakran erősebben "salient", de van, amikor a figuratív jelentés az, ami inkább "salient".

Egyébként se világos, hogy önmagában a gyakorisággal mint adattal mit lehetne kezdeni. Deignan elvégzett egy korpuszelemzést, ami szerint a "shreds" egy korpuszban valamivel gyakrabban fordult elő szó szerinti jelentésben, mint metaforikus értelemben, bár az arányuk kb. 5:4, vagyis ez nem egy igazán szignifikáns különbség. Viszont a "shreds of" konstrukcióban már jóval többször fordult elő metaforikusan interpretálva, mint szó szerint.

És ezt az ide vonatkozó szakirodalom ismeretében mondod? Glucksberg, Giora, Deignan stb. Azért kérdem, mert nem gondolnám, hogy az én elismerten hiányos és felületes összefoglalásaimból részletesen kiderülne, hogy mivel írnak tele többszáz oldalas könyveket a témával alaposabban foglalkozó kutatók.

Nem kerülte el, sőt nem értek vele egyet.

Elkerülhette a figyelmed, már többször írtam, hogy korpusznyelvészek, pszicholingvisták szerint nincs összefüggés a szó szerintiség és a gyakoriság között. Esetről esetre változik a kép, nem lehet általánosítani belőle.

Szerintem ezt teljesen lehet kalman-ul is olvasni, csak a literal és figurative szavakat kell "leghétköznapibb/leggyakoribb jelentés" és a "nem a leggyakoribb jelentés" értelemben venni. Ezek szerint az AS-esek nehezen képesek egy szó vagy egy kifejezés nem "leghétköznapibb" értelmezését előhívni (gyakoriságon nem feltétlenül korpuszgyakoriságot kell érteni, sőt). Komolyan nem értem, ez miért bizonyítaná a "szó szerinti" jelentés létezését.

Egy bizonyíték arra, hogy értelmes a pragmatika-szemantika szétválasztása és létezik szó szerinti jelentés: az autisták szó szerint értik a "figuratív" kifejezéseket: