NYELVÉSZ

nem voltam még szakos, csak nádasdy ádám bevezető előadására jártam csütörtök esténként.
egyik héten bejött egy szakállas ember, levette a pulóverét, felgyűrte ingujját, és azt mondta: én vagyok nádasdy ádám.
így ismertem meg kálmán lászlót.

_________________
- i'm saying things and then hating myself for saying them. how did you get past that?
- didn't.

Nnnna, ha ez egy általánosan ismétlődő minta lenne, akkor én ma társadalomnyelvész lennék ...

_________________
Huba

Rebrus fonológussá válásának előtörténete

Történt, hogy a Szentháromság utca (koedukált) tudományostitkári szobájába egy nem intézeti napon a maga utánozhatatlanul szerény, csöndes, mindig megalkuvásra kész és ellentmondást tűrő, kevéssé magabiztos és bocsánatkérő modorában belibbent Szabolcsi Annus. Hozzám intézett szavait, mint mindig, s mint azóta is írásban vagy élőszóban a következőképp kezdte: "Ó, Marianna!" Majd folytatta: "Van itt egy srác, állati okos, majdhogynem zseni, de tényleg. Össztudományos érdek, hogy az intézetbe kerüljön, mégpedig azonnal. Ha nem kerül ide, botrányt csinálok. Támogatsz, ó, Marianna?" Nem mintha a támogatásom sokat számított vona, de azért hogyne támogattam volna: már akkor is nagyon szerettük, ha Annus botrányt csinál... Aztán nem sokkal később a boldog emlékezetű 13-asban megpillantottam egy erőteljesen dörmögő torzonborzot (egyszer, amikor leborotválta a szakállát, átmenetileg nagyon megutáltam) és akkor valaki mondta, hogy ő a KL. Idők múltán kénytelen voltam belátni, hogy Anna nem tévedett (na ez persze azért túlzás ). De botrány azért lett.

_________________
BNM

Ket szemelyes emlek KL mesterrol.


Amikor eloszor lattam.

Ez a legendas 13-as szobaban volt a Sztharomsag u-ban (a szemelyi igazolvanyt a portasnak le kellett adni). Arra emlekszem, hogy egy szakallas felfokozottan vitatkozott egy masik nagyon okossal (Herr Prof. Proszeky volt azt hiszem). A tablan kepletek voltak es ok gorog-latin-angol szavakat mormoltak osszesugva
Es ebbol egy szot sem ertettem. 3eves matematikuskent ez (foleg a kepletek) igencsak bosszantott. Azt hiszem, hogy akkor hataroztam el, hogy nyelvesz leszek.


Amikor eloszor volt a tanarom.

Ez mar az ElmNyelv szak fellegalis idejeben volt a 0. evfolyamon. A PBu (vki emlekszik meg erre a buvos szora?) padlasszobajaban volt az ora, a szunetekben az ablakon keresztul ki lehetett ugrani a lapostetore. A mester nemlinearis fonologiat tanitott (azt hiszem, akkor meg hitt benne), es senki (en legalabbis biztosan) nem ertettuk, hogy miezazize. Aztan a 3. vagy 4. ora elejen azt mondta, hogy vegyunk elo papirt es surprise ropdogat iratott. Ha jol emlekszem, egy kerdesre se tudtam valaszolni. Egeszen biztosan akkor dolt el, hogy fonologus leszek.