erika.szabad wrote:
Tebe wrote:
Valóban pontatlanul fogalmaztam, de már itt sem értünk egyet. Én azt gondolom, hogy a helyesíráshoz hozzátartozik az iskolai oktatás (idevágó része), ahol főként szembesülünk vele, és ahol kialakulnak a hozzá kapcsolódó értékítéletek - sőt, még ezeket is a helyesíráshoz tartozónak vélem.
De ez nem a helyesírás, hanem az iskola magánügye. Lehetne uez a rossz szabályzat és egy másik iskolai hozzáállás. Azzal sztem nem lenne sok baj.
Szerintem lenne, bár kétségtelenül sokkal jobb helyzet lenne.
erika.szabad wrote:
Mert az a szokás, hogy a helyesírási konvenciók szerint szerkesztik a könyveket, ami sztem valamilyen szinten hasznos: egy-egy szó nem 500féleképpen néz ki, így vaszleg gyorsabban lehet elolvasni.
Persze, nem is állítottam, hogy holnaptól el kell törölni az egészet. De történetesen az j-ly megkülönböztetés sztem egyáltalán nem javítja az olvashatóságot, és azt hiszem, egyre kevesebb beszélő számára motivált, magyarán: tudni köll, bár értelme nincs. Ha nem tudod: bunkó vagy.
erika.szabad wrote:
Sztem az, hogy a helyesírás önkényes, az nem kára neki, hanem a természete. És ebben nincs semmi rossz. Mé, mien legyen? Természetes??? Az, hogy önellentmondásos, az valóban legjellemző rá, még inkább, hogy nem használható jól az egyes esetekre, meg hogy egy olyan nyelvtanra támaszkodik, ami önellentmondásos, szar, és ami viszont támaszkodik a helyesírásra. Ebben megközelítőlg egyetértünk. Hogy nincs társadalmi hasznossága, azt nem értem, sztem lenne, ha lenne egy jó szabályzat. Megindokolnád, miért nem lehet?
Ha lenne egy jó
ajánlás + nem kapcsolódna hozzá értékítélet, azzal semmi gond nem lenne. Az, hogy a végtelenségig van bonyolítva, rengeteg dolgot kívülről kell hozzá tudni és értékítélet kapcsolódik hozzá, sztem igenis felesleges terhelést és görcsöket okoz.
erika.szabad wrote:
Bocs, de nem kell hüjére venni: végigolvastam, és többekkel egyet is értek, ezekkel a megfogalmazásokkal, amiket te alkalmazol, és azzal, hogy ti is a helyesírási hibákon röhögtök valamilyen állítólagos irónia mögé bújva: nem.
Eszem ágába se volt hülyére venni, a második felét viszont határozottan visszautasítom, mert nem igaz, rosszul interpretálsz valamit, pedig expressis verbis leírtam, hogy mi a helyzet.