NYELVÉSZ

kalman, gondolom, majd válaszol, amire akar, de addig is nekem lenne egy ehhez kapcsolódó kérdésem.


Ennek tükrében tervezi-e az Intézet mint a hivatalos magyar nyelvtudomány legfontosabb képviselője, hogy ennek a három embernek vagy a legjobbnak közülük kiszámítható tudományos karrierlehetőséget kínál, amellyel, ha ők is úgy kívánják, élhetnek? Van-e konkrét elképzelés a tehetségek itthontartására és számukra a megfelelő tudományos életpálya biztosítására? (Megjegyzem, nem tudom, személy szerint kikről van szó, de az nem is fontos.)

Ui. Lehet, hogy számonkérésnek hangzik a megfogalmazásom, de nem annak volt szánva. Valóban érdekelne, hogy az ilyen, tehetséges emberekkel van-e az Intézetnek bármiféle hosszabb távú stratégia terve. Emellett hálás lennék, ha valaki bennfentesebb arról is felvilágosítana, hogy mi az Akadémia általános stratégiája a kutatói utánpótlással kapcsolatban a puszta szavakon túl (persze csak ha van olyan neki).

Üdv,
Először irok erre a fórumra. Most olvastam kalman nov. 15. 8:44 bejegyzését és az abban nekem tulajdonitott állitást:

"a szak három szakdolgozó diákja tartott előadást az Intézetben (olyanokat, amik nemzetközi mércével is kiemelkedő színvonalúak voltak), egyetlen délutánba összesűrítve. Ott rögtön a helyszínen megkérdeztem Bánrétit (aki a szokásokkal ellentétben se bevezetőt, se zárszót nem tartott), hogy miért kellett egyetlen délutánba összezsúfolni őket, azt válaszolta, hogy ezért ő a felelős, úgy gondolta, hogy nem lett volna jó az Intézetet azzal égetni, hogy a szak három előadási alkalmat is ilyen színvonalasan ki tud tölteni, az Intézet dolgozói meg egy évben se hoznak össze ennyi jó előadást. (Nem biztos, hogy szó szerint ezt mondta, de lényegében igen.)"

Az emlegetett diákelőadások kb. 7 hónappal ezelőtt, májusban voltak. A 7 hónappal ezelőtti szavaimat már nem tudom felidézni. De arra emlékszem, hogy mit gondoltam. Egyáltalán nem azt gondoltam, amit Kálmán nekem tulajdonít. Bármely tematikai vagy emberi probléma fennforgása mellett is, számomra az intézet alapvetően egy sor kíváló, nagyhatású nyelvészt és a közösségeiket jelenti, minden korosztályban, akik a maguk területein bárkivel felveszik a versenyt.

A tanszék-intézet témában akkor májusban az történt, hogy egyik fonológus kollégánk javasolta az intézet tudományos titkárának, (velem nem beszélt róla), hogy 3 elméleti nyelvészet szakos, fonológus szakdolgozó diákunk a témájából tartson 3 intézeti nagyelőadást, keddenként. Pár nappal később a tudományos titkár megkérdezett engem, hogy miképpen ossza be őket. Mondtam, ha már 3 egymással kapcsolatban levő, fonológiai téma, akkor legyen egy félnapos Fonológia szimpózium, természetesen a nagyelőadóban, mindhárom diák teljes időkeretet kap, plusz vita, és egy félnapot erre forditunk. Mivel az aktuális napon nekem párhuzamosan más elfoglaltságom is volt, és csak az esemény második felére érhettem oda, megkértem egy (másik) fonológus kollégánkat, akit az előadó diákok egyik mesterüknek tartottak, hogy vezesse le a szimpóziumot. Ezt ő meg is tette, volt tehát megnyitó, zárszó, moderálás.
(Mi motivált? Olyasmire gondolhattam, hogy az egy hónapon belüli háromszori ismétlődése a szakdolgozó, igaz, nagyon tehetséges hallgatók nagyelőadásainak, valahogy túl erősen ellentmondana a szokásoknak, bármit is gondoljunk róluk, és lehetnek, akik ezt valami tolakodó nyomulásként félreérthetik, ami ellenszenvet szülhet, stb. Tehát NEM a tanszékre vagy a diákjaira irányuló beteges irigységet tételeztem fel intézményes szinten).

Mindenesetre, a fonológia szimpózium meg lett hirdetve az intézeti hivatalos programjában kb. 2 héttel az esemény előtt (honlap, faliúság, stb). Az eseményig hátralevő 2 hét alatt az égvilágon senki nem mondott nekem egyetlen helytelenitő szót sem a fenti szervezési formáról. Ha hallottam volna bárkitől olyan releváns érvet, ami a fenti forma ellen szól, azt vitatja, stb. készséggel újragondoltam volna a dolgot. Tetszőleges sokszor elérhető voltam. DE senki nem tett semmilyen megjegyzést egészen a rendezvény befejeződésésig. Utána többen mondták, hogy jobb lett volna 3 különböző időpont. Dehát utólag már késő.

A diákok megítélését illetően abszolút egyetértek Kálmánnal, én is büszke vagyok rájuk, (ezért ütött szíven májusban is, most is ez a téma), sok alkalommal és sokféle módon támogattam őket mindenféle ügyekben, és örülök, hogy megtehettem. A Fonológia
szimpózium formát azért választottam, mert jó szervezési megoldásnak tűnt. Ha tévedtem volna ebben, az az én hibám, nem az igazgatóságé és nem az intézeté.

Egyébként az, hogy az intézet igazgatósága támogatja a tanszéket, például megmutatkozott az Elméleti nyelvészet MA szak akkreditációja során, ami a tanszék önhibáján kivül borotvaélen táncolt. Az összes akkreditációval foglalkozó szervezet, mind az MA szakunk ellen foglaltak állást több mint 1 éven át. Sorban kaptuk az elutasitó végzéseket. Ekkor 2 ember tudott tevőlegesen segiteni, az egyik az intézet igazgatója volt.
És igen,vannak súlyos, megoldatlan problémáink, mint a tanszék finanszirozásának gondjai, amiknek a megoldása már messze túlmegy az intézet keretein.....

Ez pont az, amiről beszélek. Az intézet rengetegszer hivatkozik arra, hogy ilyen-olyan szabályzók kötik a kezét, de a kisujját sem mozdítja annak érdekében, h ezeken a körülményeken változtasson. Pedig egyszerűen azt a választ kellene adnia, h szakmai választ nem lehet adni erre a kérdésre. A filozófiai intézet is ezt tenné, ha a hatóság arra kötelezné, válaszolja meg, van-e isten, vagy hogy van-e eleve elrendelés.

Ebben az esetben más is közrejátszhat. Lehet, hogy egyeseknek direkt tetszik, h az intézet legalább ebben a pitiáner kérdésben hatóságként léphet fel. De legalábbis, h ez a feladat bizonyítja az intézet "társadalmi hasznosságát".



Itt a munkatárs hibát követett el, azzal kellett volna érvelnie, h az Attila nevet kiejtés szerint írjuk, csak a kedves érdeklődő rosszul ejti.

Komolyra fordítva: ebben az esetben is érvelhetett volna a munkatárs azzal, h a megszorítás csak az újonnan anyakönyvezhető nevek esetében érvényesül, a korábban bevettekre visszamenőleg nem. Ez a válasz szakmailag korrekt (persze csak annyiban, amennyiben a kérdés szakmainak minősíthető). Az, hogy a munkatárs nem tudott megfelelő választ adni, a kompetenciáját minősíti.

Egyébként az, hogy az intézet nem rázza le magáról az ilyen feladatokat, mint a névbírálat meg a nyelvi tanácsadás, talán azzal is összefügg, h az elsősorban ezzel foglalkozó munkatársait más feladattal aligha tudná megbízni, a kutatási feladatoktól ugyanis, ha egyáltalán valaha képesek voltak rájuk, teljesen elszoktak.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Nem akarok sebeket felszaggatni, de szerintem mindannál, amiről itt szó volt, sokkal durvább az, hogy azt a kérdést, miszerint a Frodó és Gandalf név anyakönyvezhető, a Szarumán és Szauron viszont nem, a Nyelvtudományi Intézet (aka Linguistics Research Institute) dönti el. Látom ezen a honlapon, hogy erre valami törvény is mintha kötelezne titeket, de mégis, talán ki lehetne szpinoffozni valahogy ezt a témát a Manyszinak. Ők biztos szívesen csinálnák ezt, akinek meg van-volt köze a Nyelvtudományi Intézethez, annak többé nem kellene, hogy égjen az arca emiatt. Nemrég megtudta egy ismerősöm, hogy nyelvészettel foglalkozom, és rögtön a saját utóneves kalandját vágta a fejemhez, miszerint Edward nevű gyerekét csak Edvárdnak voltak hajlandók anyakönyvezni. Ő fölhívta az intézetet, ahol azt bírták neki mondani, hogy ez azért van, mert a keresztneveket a kiejtés elve szerint "kell" írni. Erre ismerősöm azzal érvelt, hogy őt Attilának anyakönyvezték, és ugye ezt se úgy ejtjük, ahogy írjuk. Erre jött a tudományos végső válasz, amit gondolom rengeteg ríszörcs előzött meg: igen, mert az kivétel.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, hogy az általam eddig leírtak közül csak ennyi nem állná meg a helyét, de ugyanezért igen-igen szomorú is vagyok.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ja, tényleg, ez nem az osztályvezetői pályázatokra vonatkozott (azért hittem azt, mert erről van szó). Na mindegy, megyek hányni.

Helyesbítés fejes címére: nem tudok róla, hogy a nemlétező "anyanyelvi bizottság" (vagy a Magyar nyelvi bizottságra gondolna?) bármikor is "megsértett" volna, és hogy én és általam az Intézet ezért kifogásolta volna a Helyesírási szabályzat új kiadását. Én egy egész másik történetben vettem részt.

kalman pedig vegye a fáradságot és olvassa el a saját friss hozzászólásait és akkor látni fogja, mire vonatkozik az általa nem értett 4. pont.

Hálás lennék, ha nem kellene folyton hamisításokat és/vagy tévedéseket helyreigazítanom és az itt vehemensen vitatkozók előbb a tényeknek próbálnának meg utánajárni.

Azért te jössz mindig elő, mert veled toltak ki a legtöbször és a leglátványosabban. Persze ez nem véletlen, hiszen nézz vele szembe: nem vagy olyan kellemes személyiség, mint Heltainé!

Mellesleg az én kérdseim inkább az IT-ről meg az intézet által követett gyakorlatról szólnak, mint rólad. Bocs.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Hát lehet, hogy én hagyom ezt az egészet a francba. Egész egyszerűen hányok már tőle. Lassan teljesen rólam kezd el szólni, holott én magamtól teljesen független témával kezdtem. (Csak a pályázatomra utaltam, ami már nagyon régen volt, és amiben megfogalmaztam ugyanazokat a problémákat, mint most. Meg a nyelvi nevelésre, de az se miattam érdekes. De most már teljesen az én irányomba mentünk el.) Az igazgatóság láthatólag már rég eldöntötte, hogy engem nem barátként, hanem ellenségként szeretne látni, és ezt minden módon az értésemre adta, de ennek semmi jelentősége sincs, nem erről akart szólni ez a szál, hanem a színvonalról, Heltainé remekművéről. Csak lazán kapcsolódott ehhez az, hogy én (segítő szándékkal) ötletekkel álltam elő arról, hogy hogyan lehetne javítani az intézet társadalmi szerepét. Hát csak nézzétek meg, hogy hova jutottunk mostanára, és hányjatok velem.

Ez azért érdekes, mert több helyről is azt hallottam vissza, h Kálmán pályázata nagyon színvonalas volt, sőt, ellenfele is elismerően nyilatkozott róla. Eddig kenesei sem mondta ki, hogy Kálmán pályázatának színvonalára volt panasz.



Úgy látszik, ha választ szeretnék a fenti problémára, kénytelen leszek úgy fogalmazni, hogy átlépjem kenesei ingerküszöbét. Tehát: kenesei szerint az alábbiak közül legalább az egyik igaz:

a. az IT nem szakmai szempontok alapján dönt;
b. az IT szakmailag nem kompetens;
c. bármit is döntene az IT, kenesei rá tudja kényszeríteni az akaratát, és személyes antipátiából kifolyólag megakadályozta volna mindenképp, hogy Kálmán nyerjen.

Egyébként értekelném, ha kenesei lenne olyan lovagias, h az általa elkövetett "hamisítások" cáfolataira is reagálna, és pl. elnézést kérne, ha nem szándékosan, csupán reflexszerű rosszhiszeműségből tüntette fel beosztottjait rossz fényben.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Engem mondjuk nem is ez izgat, hanem az, h Kálmánnak miért volt egy éves szerződése. Igaz, korábban Kálmánnak állandó szerződése volt. Az, hogy a versenyszférában el tudott helyezkedni, szakmai kiválóságát mutatja. Azt mégsem állíthatjuk, hogy faképnél hagyta az intézetet, hiszen ingyen visszajárt tanítani. Az, hogy a versenyszférából visszatért, nem az ő hibája, az intézetnek örülnie kellett volna a lehetőségnek. Egy kezdőnél érhető, ha nem véglegesítik azonnal, de Kálmánról nem mondható, hogy korábban nem bizonyította megbízhatóságát. Mégis, addig kellett várnia a véglegesítésre, míg az igazgatóságnak döntenie kellett, hogy elküldi vagy véglegesíti. Miután nyilvánvaló, h az előbbit nem vállalhatta fel, végül véglegesítette, Namármost milyen üzenete van egy fiatal, Kálmánnál jóval kevésbé tekintélyesebb kutató számára ennek a procedúrának? Csak annyi, hogy az intézet vezetése játszik a dolgozókkal, mint macska az egérrel, kiszolgáltatott helyzetben igyekszik őket tartani, és csöppet sem törekszik biztonságérzetük növelésére.

Mellesleg, ha jól tudom, ha valakinek van X év munkaviszonya, utána már csak határozatlan idejű szerződést lehet vele kötni. Ha nem tévedek, ez az X kisebb hatnál. Ha tehát varasdi már hat éve az intézetnél dolgozott, és nem tévedek, akkor nem is lett volna szabad neki három évre szóló szerződést felajánlani.



Erre hagy térjek vissza még egyszer. Kétségtelen, hogy az intézet vezetésének kezét bizonyos szabályok megkötik. Az is kétségtelen, és sokszor elmondják, hogy hasonló problémákkal más akadémiai intézetek, ll. további intézmények is küzdenek. Az intézet vezetőségének azonban lehetősége lenne az akadémia vezetéséhez, politikusokhoz, képviselőkhöz, parlamenti bizottságokhoz, sőt, akár a sajtóhoz fordulnia. A problémák mennyisége miatt ezt a tevékenységét folyamatosan kellene űznie. Sajnos én egy olyan példát sem tudok, amikor az intézet valamilyen kezdeményezéssel lépett volna valamilyen fórumra.

Egyetlen kivétel a helyesírási szabályzat 12. kiadása. Az intézet politikája sokáig az volt, hogy ez nem az intézet, hanem az anyanyelvi bizottság kompetenciája. Mindez addig tartott, míg az anyanyelvi bizottság az igazgatót személyében meg nem sértette. Ekkor kiderült, hogy az intézetnek tényleg van mozgástere, sőt, a vezetőség akár azt is támogatta volna, hogy az intézet dolgozói alternatív helyesírási szabályzatot dolgozzanak ki, persze egyéb munkájuk mellett és minden külön díjazás nélkül, ahogy az lenni szokott. (Meg kell hagyni, az igazgató sértettsége jogos volt és az is tény, hogy a személyét ért sérelem, mivel az intézet képviselőjét érte, egyben az intézet sérelme is volt. Ugyanakkor nem világos, hogy a lehetőségeket ez hogyan befolyásolta.) Aztán úgy tűnik, a seb lassan begyógyult, és most, a 12. kiadás hajnalán az intézet, úgy tűnik, teljesen passzív és nem hallatja véleményét. Úgy látszik, lehetőségei ismét korlátozottak. (Lehet, hogy az igazgatótól elnézést kértek, arról nem tudok, hogy nyilvánosan elnézést kértek volna az intézettől is.)

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ez nem is olyan burkolt rágalom. Nem illik.Érdekes, én ennek pont az ellenkezőjét hallottam, valaki, aki ott volt, azt mondta, az ottlevők többségének nagyon tetszett a pályázatom. Az illető nyilván nem mondott akkor igazat, én nem tudhatom, erről nem is tettem állítást, ebben sem "hamisítottam".Nem értem, ez a 4. pont mire utal, de biztos így van, nem is nagyon érdekel, különösen, mióta tudom, hogy a pályázatokat nem tekinthetem meg, tehát nem tudok véleményt formálni az elbírálásukról.

Mint említettem, csak hamisításokra fogok reagálni az Intézet jóhíre védelmében (beleértve a sajátomét és társaimét is persze).

1. A Jogi Főosztálytól jogi állásfoglalást kértem, hivatkozva arra, hogy Kálmán szerint mit mondtak neki 2003-ban, amikor az ov-i pályázatának elutasítását kifogásolta. Nem kérdeztem és nem is érdekelt, hogy volt-e ott, hogy van-e nyoma stb. (ők ragaszkodtak hozzá, hogy utánanéznek), de kíváncsi voltam, hogy tényleg ezt mondták-e, mert a) akkoriban én is egyeztettem velük, és b) akkoriban vagy azóta Kálmán nem mondta, hogy az MTA jogászai szerint ez a döntésünk jogtalan volt.
(Kálmán ismétlődő feltételezései arról, hogy milyen motívumok alapján cselekszem, nem engem jellemeznek.)

2. Az ov-pályázatokat 2003-ban is – mint előtte és utána mindig – hároméves időtartamra írjuk ki. A többi pályázónak épp ez adott volna okot jogorvoslat keresésére, ha (feltéve, de meg nem engedve) egy formailag meg nem felelő pályázatot fogadott volna el az Intézet a kiírtnál rövidebb időtartamra. A Kálmánnak ilyen tanácsot adó jogász inkább adja vissza a diplomáját. Kálmán pályázatát egyébként nem az igazgató egyszemélyi döntése, hanem az IT egyhangú egyetértése alapján utasítottuk el, formai okokból. Felteszem, hogy ha az IT nem a formai okokra hivatkozott volna, akkor is leszavazza Kálmán pályázatát és Kálmán akkor sincsen kinevezve. Ez azonban, ismétlem, feltevés.

3. Az adatvédelmi biztosnak Kálmán bejelentésére indított jó féléves eljárása végén (valószínűleg Kálmánnak is ugyanúgy) elküldött négyoldalas levelét Kálmán hamisítással felérő módon sűríti egy nyegle kifejezésbe. A levélben közölt döntés pontosan azt az eljárást hagyta jóvá, amit az Intézet lefolytatott, azaz elfogadta, hogy az SZMSZ pontosan és törvényesen rögzíti, hogy kik tekinthetnek bele a pályázat mely részeibe, adataiba. Ezek az érintett osztály, illetve az IT tagjai. Ez esetben a három pályázó közül az egyik az érintett osztály tagja volt és láthatta a pályázati koncepciókat, de egyrészt ez a tény a pályázati folyamatot már nem befolyásolhatta, másrészt nem őmellette döntött az IT és nem őt nevezte ki az igazgató.

4. Kálmán nincsen tisztában azzal, hogy kik hogyan és milyen témákra pályáznak (és nyernek) az Intézetben és azon kívül, ezért a pályázati lehetőségekről téves és félrevezető állításokat tesz.

Nem volt tiltakozás, akkor folytatom, hadd maradjon nyoma ennek is.
Amikor a pályázatommal "formai okokra" hivatkozva elhajtottak, nagyon kiváncsi voltam, mi van a többi pályázatban, különösen a nyertesben. Elmentem az igazgatóságra, és kértem, hogy beléjük tekinthessek. Nem engedték. Csodálkoztam, mert egy kicsit nehéz véleményt alkotni a pályázatok elbírálásáról, ha az ember nem tudhatja, hogy mik közül választottak. De nem ez a lényeg, hanem hogy nem sokkal később megtudtam, hogy a többi pályázó viszont jól ismerte, megnézhette az én pályázatomat. A mi fórumozótársunk, aki oly kényes a hivatali útra, ebben semmi furcsát nem talált. Úgyhogy én szokás szerint építgettem a karrieremet, próbáltam megkedveltetni magam, ezért az adatvédelmi biztoshoz fordultam, aki oda nyilatkozott, hogy ha az intézeti SZMSZ nem tartalmaz erre vonatkozó előírást, akkor azt csinálnak a pályázatokkal, amit akarnak. (Úgy emlékszem, akkor is megkerestem az MTA Jogi Főosztályát is, ők is ugyanezt mondták.) Szóval jogilag ez rendben volt, a fair play szabályait pedig annyira tartották be, mint máskor szokták.

Még az jutott eszembe (és ha újabb ilyenek eszembe jutnak, azokat is le fogom írni, legyen már végre nyomuk ezeknek a dolgoknak), csak hogy ne gondoljátok, hogy teljesen paranoid vagyok, hogy amikor a múltkor (tavaly?) rendeztek valami kerekasztalt (asszem, az is a tudománytalanság napján volt), először "nyelvművelés és nyelvi nevelés" címen akarták megrendezni, engem nem hívtak rá, viszont Pozsgay Ildikó vezette volna, akinek a nyelvi neveléshez tudtommal semmi köze. Erre úgy emlékszem többen tiltakoztunk, mindenesetre kettébontották, külön lett egy nyelvi nevelési kerekasztal, aminek a vezetésére viszont külső embert hívtak. Na, annak legalább a személyével nem volt baj, de engem megint egyáltalán nem hívtak el rá, és aztán azért kaptam mégis felkérést, mert az a bizonyos külső vezető ezt szabta feltételként, különben nem vállalta volna.
Szóval én úgy látom, hogy a személyemet valóban nem találják vállalhatónak, posszibilisnek, ami legalábbis indoklásra szorulna, dehát kenesei, mint tudjuk, itt erre se fog válaszolni (pedig már korábban is felvetettem a kérdést).