Köszönöm a linkeket, feltétlenül elolvasom azokat a cikkeket.
tucyka wrote:
Ha jól emlékszem azt olvastam a blogodban, hogy a "névutóból igekötô lesz". Lehet hogy szerencsés lenne, ha a névutó mindig névutó maradna és az igekötô mindig igekötô. Ezzel azt akarom mondani, hogy az a névutó amelyikbôl igekötô lesz, az nem is volt névutó.
Valóban szerencsétlenül fogalmaztam. A következő fogalmazásmód jobb lett volna:
Az angol prepozíciók valamiféle az ige és egy főnévi rész közötti jelentésmozzanatot kódolnak. Az a jelenség érdekel, hogy ez a jelentésmozzanat mire fordul le a magyarban? A tapasztalatom szerint vagy csak ragra, vagy csak névutóra, vagy ragra és névutóra, vagy ragra és igekötőre. A pontos mechanizmus persze nem triviális.
tucyka wrote:
Jó kérdés, hogy akkor mi az "át" a "surrant át az ajtón"-ban, de szerintem ugyanaz az "át" mint az "átsurran az ajtón"-ban.
Az, hogy "surrant át az ajtón" önmagában nem nagyon fordul elő, így tegyük elé mondjuk a nem szócskát:
"nem surrant át az ajtón"
"átsurrant az ajtón"
Itt az én értelmezésem szerint mindkét esetben igekötőről van szó, csak a szórendet bolondítja meg a tagadás; szóval csak felszíni különbség van.
viszont iit:
"surrant az ajtón át"
névutóról van szó. Mondjuk ez így nem túl 'magyaros' önmagában.
De itt:
"besurrant a házba az ajtón át"
Ez már teljesen jó magyar, és itt az "át" egyértelműen névutó az én értelmezésemben.
És ugye az angolban eredetiben a 'through' prepozíció jelölte azt a jelentésmozzanatot, amit magyarban az egyik mondatban raggal és igekötővel, a másik mondatban raggal és névutóval kódoltunk. Meg nem is csak az a poén, hogy az angolban ugyanaz jelölte őket, hanem kb. tényleg ugyanazt is 'jelentik'.
Remélem nem túl zavaros, amit írok.
