Quote:
Hááááát...
A román ă-t én semmiképpen nem hívnám kalaposnak, az inkább a háztető szinonimája.
A "török ü" hatalmas tévedés, az a veláris i jele a törökben (és tipográfiailag inkább pont nélkülinek lenne mondandó, szvsz).
A "szláv č" szerintem marhaság (minden hácsekest szlávnak hívna?), a "kemén c" megjelölése méginkább. (Ráadásul a š mitől horvát s, amikor ugyanilyen a csehben, a szlovákban, a szlovénban, a lettben (és asszem a litvánban is).
A különálló ékezeteknél viszont engem igazol... (Kálmán ma azt mondta, h a macron magyarul makron.)
(A lúdláb teljesen bevett.)
Quote:
Referenciaként ajánlanám Virágvölgyi Péter A tipográfia mestersége – számítógéppel című könyvének a szójegyzékét. A második (tehát osirises, nem tölgyfás) kiadásban a szójegyzék bővebb.
accute: hosszú; di(a)eresis: két pont; dotaccent: egy pont; hungarumlaut: kettős hosszú; grave: visszafelé vessző (!); circumflex/caret: circumflex; breve: breve; gström/volle/ring: ångström; cédille/˛cedilla: ˛cedilla; macron: macron; tilde: tilde; caron/háček/mekčeň/check: mekčeň (!); ogonek: ogonek
Szerintem ezeket azért sem lehet komolyan venni, mert még csak nem is magyaros helyesírással közli őket: aligha hihető, h ezek bevett terminusok. Ráadásul az åmströng helyett szerintem mindenki kariká(s)t mond, a mekčeň-nyel eddig szerintem csak egyszer találkoztam, akkor is szlovákos orientációjú illető mondta. Akkor már a v-s is jobb...