kapukulcs wrote:
Hallok és szinte mondanék is néha olyan toldalékot, hogy -nalak, -nelek. De közben nagyon furcsán hat. Nem úgy, hogy belémhasít, hogy "ez nem jó így", hanem elbizonytalanít. Ha sokat mondogatom, például ilyen mondatokban: "Jó lett volna látnalak a múlt héten, de nem értem rá." Sokszor mondogatva, szituációt odaképzelve nekem igenis jól hangzik.
Igen, már én is észrevettem, nekem ez az alak sehogy se jó, mégis hallotam párszor.
kapukulcs wrote:
Ez egyfajta személyragozott alakja lenne a főnévi igenévnek, csakhogy az nem szokott a tárgyhoz igazodni, nincs is alanyi/tárgyas megkülönböztetése (bár én mintha minden esetben beleérezném az alanyi/tárgyas mivoltukat, és az "adjuk" felszólító/kijelentő kettősségéhez hasonlóan úgy érzem mintha csak egybeeső, de a háttérben külön alakok lennének).
Egyetértek, a
jó lett volna őt/valamit látnom-féle szerkezetekben én is úgy érzem, mintha igazodna a
látnom igealak a tárgy határozottságához/határozatlanságához, csak valahogy egybeesne a két alak, mint a
láttam őt/valamit esetében. És igen, én is úgy érzem, mintha a
látnom téged/titeket esetében is kellene léteznie a
-lak/-lek végű alaknak, de se a
látnilak, se a
látnalak nem stimmel ebben a szerepben. Gondolom, ezek az érzések abból származnak, hogy minden igeidőben és személyben van különbség alanyi és tárgyas ragozású alak között (kivéve az elszórt egybeeséseket, mint
láttam, látnánk), és mindezeknél van
-lak/-lek végű alak is. Ezt visszük át a személyragozott infinitívuszra is.
Szerintem a
látnilak azér hangzik hülyén, mert a személyragozott infinitívuszi alakok egyikében se jelenik meg az
i, a
látnalak meg azért, mert bár a
-lak/-lek előtt mindig
-a- a kötőhangzó, ez megint csak nem jelenik meg a személyragozott infinitívusz egyik alakjában se. Tehát mind a két alaknak hiányzik az analógiás (más hasonló alakokból származó) támogatása, viszont annak, hogy kellene
-lak/-lek végű alaknak lennie, nagy a támogatása. Megoldhatatlan helyzet, ilyenekből származik az ún. defektivitás (mint amilyen a
csuklik-féle igék kötő-felszólító módú alakjainál figyelhető meg: se a
csukljak, se a
csukoljak nem hangzik jól).
kapukulcs wrote:
Extra kérdés: más nyelvek esetén mennyire jellemző, hogy az emberek bizonytalanok a saját nyelvük használatát illetően, és ilyenekről diskurálnak, hogy van-e ilyen meg olyan szóalak vagy két forma küzül melyiket is kéne használni?
Persze, minden nyelvben vannak ilyen zavaros fehér foltok, pl. ritka igék alakjai, majd próbálok példákat találni.