NYELVÉSZ

A húgy (= csillag) uráli eredetű szó, más uráli nyelvekben is megvan hasonló (csillag) jelentéssel.

Üdvözletem!
A csillagokra, vagy csillagképekre régen azt is mondták: hugy, hugya. Honnan eredhet ez?
Pl. Kaptárhugya, Ekehugya

Lehet a nyelvet is művelni, pl. új szavak alkotásával. Azért vannak olyan esetek, amikor erre szükség van, függetlenül attól, hogy ma a magyar nincs ilyen helyzetben. De még talán a magyarban is vannak olyan részterületek, ahol ma is szükség van a folyamatos tudatos szóalkotásra, pl. a számítástechnikában. Ami persze nem azt jelenti, hogy valakinek meg kell mondania a frankót, de a szellemes, tömör, angolul nem tudók számára is könnyen kiejthető, némileg motivált kifejezésekre szükség van. (Tudom, hogy nem lenne baj, ha da(u?)nlódolnék egy szkrínszévert, de én azért szívesebben töltök le egy képernyővédőt.)

Igazad van, de beszélőművelő ,,szavunk'' nincs...

Tkp lehet a nyelvet muvelni? Nem csak a beszeloket lehet?

Dokumentálható, hogy Nádasdy cikkeit még a Balázs Géza-félék is elismerik nyelvművelésként. Legalább mi ne vonjuk meg tőle ezt a minősítést (amire nagyon büszke is). Javaslom, tartsuk meg ezt a szavunkat* arra, hogy `nyelvi nevelés, ismeretterjesztés', és nevezzük a sarlatánokat pl. nyelvvédőknek.
----------------------------
*) Tegnap hallottam Heller Ágnestől ezt a gyönyörű NP-t: Kant német filozófusunk.

A Nádasdy cikkeit nyelvművelőnek nevezni amúgy nem turpisság kicsit, de legalábbis kreatív nyelvhasználat, szemantikai kavarás? Mert - legalábbis szerintem - a legtöbb ember számára a nyelvművelés default jelentése elég stabilan a preskriptív-nyelvet gyomláló megközelítés, Nádasdy meg tudományos-ismeretterjeszt, ami ezzel ellentétes megközelítés.



Jogos, vigyázó szememet közelebbre (is) kellett volna vetni. Bocs hogy hájdzsekkoltam a topikot

Amit a Nadasdy csinal az szerintem "popularizing linguistics". Azt meg mondtam, hogy a pseudolinguist elfogultsag, szmajlizni kellett volna, de mint boldogult fp-tol tudjuk, az nem hagyomanyos tipografiai eszkoz.

Kérdés, hogy minek lehet mondani. A pseudolinguist egyfelől tágabb fogalom, ide lehet érteni a suméristákat stb, másfelől furcsa lenne egy Nádasdy-életrajzban azt olvasni, hogy rendszeresen publikál pszeodolingvisztikai cikkeket a Narancsban. De az is furcsa lenne, ha a nyelvművelésről folyó vitáról pl. Debate on?/about? pseudolingustics című cikkben számolnánk be, a pseudolinguistics ugyanis eleve kizárná azt a lehetőséget, hogy nyelvművelést lehet értelmesen is csinálni. A preskriptív nyelvészet azért tárgyszerűbb, nem foglal magában értékítéletet.

Egyébként abból, hogy ez a kérdés ebben a topikban merült fel, arra következtetek, hogy halmtomi arra utal, hogy akárhogy fordítjuk, nem ugyanazt kapjuk. A korábbi példáktól viszont szerintem ez annyiban elüt, hogy ezt azért le tudjuk fordítani, de ami elmarad, az a kulturális kontextus. (Ilyen alapon azonban mondhatnánk azt is, hogy "kenyér", mert az is mindenhol másmilyen, szerintem tipikus magyar kenyeret sehol máshol nem lehet kapni. ) Ez az angolban valószínűleg tényleg hiányzik, de szerintem a finn, az észt vagy a cseh környezet már közel sem olyan távoli, hogy komoly különbségekkel kelljen számolni.

Egyébként a sisu tényleg valami faszaság-szerű.

Mindkettot szoktak mondani. En sokszor pseudolinguist-nek hivom oket, de ez elfogultsag.

Egy finnül tudó ismerősömmel beszéltem erről, és azt szűrtem le, hogy a sisu röviden összefoglalva (bocs) faszagyerekséget (belevalógyerekséget) jelent, sőt faszafinngyerekséget, mert hogy van valami "finn sisu" fordulat is. Ilyen szemponból akkor a "magyar virtus" fogalmához is hasonlítható talán? (Bár persze ez a magyar virtus nálunk ma már elég régies-komikusnak hat.)

prescriptive linguist

prescriptivist????

"Nyelvművelő"?

a pseudolinguist igazságtalan és pontatlan: közönséges sarlatánnak állítja be őket, pedig a legtöbbjüknek papírja van róla, hogy nyelvész (vagy felmerül a kérdés: lehet-e valaki egyszerre X és pseudoX?)

purist: ez is csúsztatás, elvakult, kegyelmet nem ismerő purifikátor, sőt inkvizítor képzetét kelti, pedig a nyelvművelők nemegyszer aranyos, közismerten engedékeny bácsik, semmi doktrinerség sincs bennük, hiszen hol a hagyományt-helyesírást, hol a nyelvhasználatot tekintik mércének, hol örülnek neki, hogy színesedik a nyelv, hol nem; nyoma sincs itt a az invizítorok dogmatikus beállítódásának.

Szerintem a jelenséget a stylist fogja meg a legjobban, és ebben az összefüggésben az agresszív nyelvművelők tulajdonképpen divatdiktátorok

Nem, dehogy, semmi köze se a lobbizáshoz, se a csajozáshoz.

"Rámenősség"?