Mindezt az eddigiek korrekt és nagyon hasznos összefoglalásának tartom, ezért nem is nyitok külön topikot, mindössze egy-két apróbb észrevételt szeretnék hozzátenni:
1. Abban 100 százalékig egyetértek
kalman-nal, hogy nem a kifejezések jelölnek dolgokat, hanem az emberek használják a kifejezéseket arra, hogy dolgokra utaljanak. Emiatt gondolom azt, hogy a "szó szerinti terjedelem" absztrakció, a konkrét nyelvhasználatból vonatkoztatjuk el, hiszen ha a kifejezések a nyelvhasználattól függetlenül jelölnének, akkor egy tényt állapítanánk meg, nem volna szükség az elvonatkoztatásra. Amiben nem értünk egyet, az az, hogy jogosult-e ez az absztrakció vagy sem. Szerintem jogosult,
kalman szerint nem az. Érveket még fogok keresni, de azt az eredeti topikban mondanám majd el.
2. Az alapkérdést szerintem egy másik szempontból is meg lehet közelíteni (erre egyszer már utaltam is). Megfogalmazható úgy is (bár
kalman jelezte, hogy ezt a kérdést ő kevésbé tartja fontosnak), hogy érvényes-e ez a következtetés:
x nem valódi F --> x nem F
Szerintem ez a következtetés érvényes, akárhogy is értelmezzük azt, hogy mi is az F. Azonban
kalman szerint nem érvényes, mert a nem valódi F-ek
bizonyos értelemben azért F-ek, csak épp nem valódiak.
Szerintem viszont amikor az emberek azt mondják, hogy valami nem valódi F, akkor azt ezzel effektíve azt mondják, hogy a kérdéses dolog
semmilyen értelemben nem F (emiatt aki - mint én - elfogadja a terjedelmek jogosultságát, annak a nem-F-ek terjedelmébe kellene sorolnia őket), ezért amikor az emberek a nem-valódi F-eket (plüssbálnákat, mini-Eiffel-tornyokat, játékautókat stb.) F-eknek (bálnának, Eiffel-toronynak, autónak) nevezik, akkor lazán használják a nyelvet, szó szerint véve hamis állításokat tesznek, amit a hallgató egy - a pragmatikába tartozó - értelmezési folyamatban újrainterpretál, és kiegészít (nagyjából ilyesmit mond a relevanciaelmélet, ha jól értem).
Pl. amikor valaki azt mondja, hogy "Ez a bálna plüss", akkor a hallgató úgy érti ezt az állítást, hogy "ez a bálnára hasonlító/bálna alakú tárgy plüssből készült."
Ez talán hasonló lehet ahhoz, amit
kalman a metonímia jellemzésekor úgy foglalt össze, hogy "a hiány csak a jelentésben jelentkezik". (Kálmán-Trón: Bev. a nyelvtudományba 44.o, de nem teljesen világos nekem, hogy amit most mond, az ettől mennyiben különbözik - valószínűleg elég sokban.)
Van viszont még egy olyan kérdésem
kalman-hoz, amit ebben a meta-topikban tennék fel neki:
Kálmán-Trón wrote:
...sokan megkérdőjeleznék, hogy a polcomon álló plüsskutya egyáltalán kutya-e. (Bev a nyelvtudományba, 37. o.)
Ez ott egy zárójeles megjegyzésként fordul elő, nincsen bővebben kifejtve, de legalábbis annyiban megnyugtat, hogy nem lehetek teljesen magányos ebben a kérdésben, hiszen én is ilyen "megkérdőjelező"-nek tartom magamat.
Úgy gondolom, érdemes lenne tisztázni, hogy
kalman ezeket a "megkérdőjelezőket" egy sajátos nyelvváltozatot beszélő embereknek tartja, vagy esetleg olyanoknak, akik tévednek, "rosszak" az intuícióik - szóval hogy egyáltalán mi a véleménye róluk. (A kérdésem arra is vonatkozik, hogy vannak-e köztük olyanok, akik a "megkérdőjelezés" miatt egyáltalán nem is nevezik kutyának a plüsskutyát. És az is érdekelne, hogy becslése szerint nagyjából mennyien lehetnek a "megkérdőjelezők", ha ugyan lehet erre becslést adni.)