Szeretném figyelmetekbe ajánlani Margócsy István a magyar nyelv kultikus megközelítéseiről szóló kétrészes tanulmányát, amely a
Beszélőben jelent meg most októberben és novemberben. Az októberi számban levő
első rész elérhető a honlapjukról, a novemberit még nem lehet online megnézni, de papíron már megjelent.
A cikk hosszú és aprólékos; nem nyelvészeti elemzés. Ami nyelvészek számára mégis érdekes lehet, az az, hogy betekintést kapunk a nyelvművelők és nyelvvédők bizonyos, gyakran használt retorikai alakzatainak, jellegzetes "szóképeinek" hagyományába, eredetébe. Tehát inkább tudománytörténetileg, vagy kultúrtörténetileg érdekes. De szerintem eléggé.
[Egyszer, pár éve, egy szegedi konferencián Nádasdy Ádám beszélt a nyelvnek a romantikus (élő szervezet, növény analógia) elképzeléséről, és arról, hogyan épít a mai nyelvművelő--nyelvvédő retorika (akár reflektálatlanul is) egy ilyenfajta nyelvszemléltre. Margócsy cikkei számtalan más analógiát, elképzelést mutatnak be, amelykre a mai nyelvművelő retorika épít.]