NYELVÉSZ

Nekem mindig is bátty és öccs volt. A bátya és öcse olyan régies, irodalmias verzió volt. (Ha jól emlékszem, abban a mesében, ahol a kis sün lovagol a medvén, a medve azt mondja a süninek, hogy "öcse".)

Na ehhez képest Szilágyi N. Sándornál olvastam (http://adatbank.transindex.ro/vendeg/htmlk/pdf3370.pdf a 43. oldalon a 18. lábjegyzet végén):

"erre jó példa az inkább csak szótárainkban előforduló, rosszul kikövetkeztetett öcs szó, amely pedig igazából öcse lenne, hiszen csakis ebből tudhatjuk megérteni az öcse : öcsé-m, öcsé-d, öcs-cse (vö. apa : apá-m, apá-d, ap-ja) szóalakokat, az öcs alapján csak *öcsöm, *öcsöd (esetleg *öcsem, öcsed) alakokra lehetne számítani."

Nem, nekem nincs, de ezt már írtam is. Azt mondtam, hogy ha valaki mond ilyet, akkor azt a [báttyá]val azonosnak tudom értelmezni.
Miért van különbség? (Hacsak nem tételezünk fel kötőhangokat.)

Neked télleg van olyan, hogy Jánosnak a bátya egy ty-vel? Ha igen, akkor ez egy másik földrész...

Nem azt kérdezed, hogy mi is a tő? Mert ebben a kis rokonságnév csoportban ez a tőváltakozás elég szisztematikus:

apa -- apám -- apja
anya -- anyám -- anyja
atya -- atyám -- atyja
néne -- néném -- nénje

Bizonyos alakok azonban possessivum tantum-gyanúsak:

?bátya -- bátyám -- bátyja
? -- öcsém -- öccse

A báty, bátty, öccs, (?öcs is van?) backformation-nek tűnnek. Ez eddig nem annyira meglepő, azonban itt több szemantikai, alaktani és fonológiai truváj is van.

1) jelentéshasadás (egyetértve vad-dal), pl. az atya, néne alakok használhatóak általában, nem rokonsági megnevezésként, és szerintem a bátya is ilyen. Sőt nekem a néne, bátya csak ebben az értelemben jók: öreg néne, Tamás bátya.

2) alternatív regularizált 3. személyű birtokos alakok: bizonyos szerkezetekben az apája, anyája stb alakok inkább használhatók: pl. a falu legjobb apája, a Szovjetunió hős anyája.

3) kivételes "-ja/-je" allomorf palatális/szibiláns-végű tövek után: any-ja, aty-ja, báty-ja, öccse alakok geminálódó tővéget adnak, ami a névszói szabálytól eltér, mert ilyenkor az -a/-e birt. allomorf a kötelező: pl. lánya *lányja, baja *bajja, rácsa *ráccsa.

4) a backformált bátty alak, ami fonotaktikailag durván jelölt szekvenciát állít elő, hiszen VVCC van benne, és ez morfémán belül csak elvétve fordul elő vagy l/j-vel (pl. állomás, államfő , Tállya) vagy dzs-vel: rádzsa).

5) a báttyám, öccsém, appám alakok vagy a szubsztandard/?dialektális "jappán pappír heggesztőbakkancs" mintájára vannak (ld. zsigri) vagy egy emfatikus (szintén szubsztandard) geminációval: appám/öccsém, mit láttam ma a westendbe! -- ez utóbbi esetben nem igazán rokonságnevek.

Nekem gyerekkoromban így volt:
bátyó - bátya: idősebb, nem egyenesági férfirokon (ráadásul ilyenem csak anyai ágon volt)
0 - báttya: idősebb testvér
bácsi - 0: idősebb nem rokon férfi

Érdekes, hogy ezeknek milyen defektív a paradigmája.

Ma már nem használom a bátyót, helyette is (nagy)bácsi van.

A Tamás bátya kunyhója nekem (amíg el nem olvastam) egyértelműen egy Tamás nevű kisfiú nagybácsijának a kis házát jelentette.

Anyjuk, apjuk is megvan már, ugye?

Nem, én nem mondok ilyet. De ha valaki mond, az nekem azonosnak tűnik azzal, amit én úgy mondok, hogy [báttya].

Pl.
János [bátty], mert van egy öccse.
János [báty], mert van egy öccse.
de
*János [báttya], mert van egy öccse.
*János [bátya], mert van egy öccse.

Hát, nem ismerek minden nyelvváltozatot, de mondasz olyat, hogy "itt volt az ő bátya", rövid ty-vel? Az nekem olyan, mint az, hogy "itt volt az ő öcse".

Az én nyelvváltozatomba csak [báty] és [bátty] van. A [bátya] meg a [báttya] is személyjeles. (Másik falu )

(Mondjuk érdekes, hogy a [bátyám]-ban mi is a személyjel...)

Az nem olyan, mint a nénje. A bátyja olyan lenne, és mondják is úgy, hogy bá[tty]a, bá[tty]ám, csak kapásból nem tudom róla eldönteni, hogy személyragos-e vagy csak ba[kk]ancs..

Gondolom, a Tamás bátya kunyhója megvan.

Gyerekkoromban (ötven éve) volt öreganyámnak Kőbányán egy szomszédasszonya, akit mindenki nénnyének hívott. A rokonsági neveknél szok ez lenni (apja, anyja, bátya, öccse), a TESz. szerint lehet, hogy atya -a-ja is birtokos személyrag. Meg van a néne, ugye, meg 1526-ból nyenye adat, 1590-ből nennye...

Volt Piliscsabán egy talán "Rozál nénje lángosa" nevű hely, ahol lehetett enni-inni. A Rozál nénjében biztos vagyok, csak a végére nem emlékszem pontosan. Vagy lángosa, vagy büféje, valami ilyesmi.

Emlékszik valaki?

Olyan birtokos személyjeles alakokat gyűjtök éppen, amelyekben a birtokos személyjelhez nem kapcsolódik birtokos, mint ebben a példában. A Rozál nénje itt egyszerűen Rozál nénit jelent, nem elliptikus, nem hiányzik, hogy kinek a Rozál nevű nénikéje.