NYELVÉSZ

Ja, tényleg. Ilyen példa (mármint jövevény) amúgy is rengeteg volna: hóbli v. hógli, fandli v. fân[d]li, pakli, pukli, hakni, fecni, meg jobbára a gugli a trendi, és a szingli sem becézés. De a komcsi (=komoly) az nem ilyen? Vagy az mcs nem nehéz?

Oké, de miért? Azért hoztam fel az Anyait, mert esetleg lehetségesek hasonló motivációk?

Persze, de ezek nem becenevek, mint ahogy a Bodri sem az. Ezért valószínű egy a becenevekre vonatkozó templátum: a 2., hangsúlytalan mgh előtt ne legyen nehéz mshcsoport. Máshol lehet, pl. Klári.

De pl. vekni és nem vek[k]en, és kübli (a német weck'n-ből, ill. kübel-ből, ha hinni lehet Matyi bácsinak)

Artikulációs korlátjuk nyilván nincs, vö. Bodri. Talán vmi templátum lehet. Nehézségen azt értettem, hogy gyenge helyen (pl. szóvége) nem fordul elő.

De miért van artikulációs korlátjuk (ha jól értem, ez a "nehéz")? Olyasmi tendenciák érvényesülnek a becenevekben, mint az Anyaiban?

Ennek valszeg fonológiai okai vannak. Vö. Gabriella -> Gabi, Miklós -> Miki nem Gabri, Mikli. A pr/br (meg a pl/bl, tr/dr, kr/gr, kl/gl stb) túl ,,nehezek'', ahhoz hogy egy ilyen becenév második szótagjában lehessenek. De pl. az nd már nem: Andi, Nándi (az előbbi mindkettőt mutatja).

Az minden esetre különös (valóban az?), hogy a piacon ugyan kapni ubit meg parit (ez utóbbi nem keverendő a parával, mégha azt is lehetne kapni), de pl. paprit ugyanott már nem, bár ez utóbbi tv formájában azért újabb szemforgatásra ad alkalmat (annak idején muszáj voltam rákérdezni, hogy az meg milyen, mert sehogyse bírtam megfejteni).