Brain Storming wrote:
Quote:
Egy 0,55%-os probléma messze nem az a súlyú probléma, amire érdemes lenne ennyi energiát beleölni.
Csak h visszadobjam a labdát - téged mi a francnak izgat annyira a nyílt-e vs zárt-e téma???

Rátaláltam erre az antilyonista topicodra és gondoltam ellentámadást indítok.

Szerintem nem csupán tájszólásilag, de köznyelvileg is lehet tudni és ismerni az ly-t és az ë-t is.
Nem fogadom el, hogy a zárt ë csupán tájszólás lenne, simán köznyelvi kiejtés.
Az ly-t meg lehet már nem hallani, de attól még tudni lehet mi (volt) a különbség a jé és ely között.
A jö réshang, mint a sö ,szö, fö, zö.
Az ely pedig folyékony, mint az el, er.
Ez ((is) lenne) a különbség köztük. Nem sok, az s, sz, z, f hangokat is lehet folyékonyan ejteni.
De persze utánanéztem e topicod hatására, hátha neked van igazad és borzasztó probléma ez az ly, de azt mutatják a statisztikák, hogy a helyesírási hibák 0,55% kapcsolatos csupán az ly/j problémával. Ilyen csekély súlyú problémáért pedig nem érdemes reformálni, legalábbis lenne pár ennél sokkal jelentősebb gondokat okozó helyesírási probléma is.
Egyébként írtam a zárt ë topicba is választ. Bizony van a zárt ënek jelentésmegkülönböztető szerepe is . Nem is kicsi, talán több is mint az ly vs. j esetében.
Te nem hiszed el, hogy személyes tapasztalataim szerint nem okozott különösebben nagy gondot a kisiskolásoknak az ly j megtanulása, mert egyszerűen valamennyire "érezték" hova melyik kell. (A l-ező példálózást meg sem merem említeni, pedig az sem teljesen hüleség, ha hiszed, ha nem.)
Na pedig a zárt ë írását aztán végképp soha sehol nem tanítják, mert nincs is a magyar írásban. Aztán mégis lehet tudni tanulás nélkül is, hogy melyik hova való. Nem tanították, nem tanultam, nem gyakoroltam, aztán mégis tudom.
Honnét?
Egyszerűen magyar az anyanyelvem. Ennyi.
És ez - szándékosan nem akarok sokat mondani, inkább keveset - a magyar anyanyelvűek 40%-ának simán elég, hogy tudja, "érezze".
Szerintem nagyon nem lenne okos dolog, ha a magyar köznyelv teljes mértékben csupán egyetlen tájszólás elemeire épülne.
A probléma magyarázata, hogy magyar irodalmi nyelvnek annak idején a tiszai, (északkelet)alföldi nyelvjárást kiáltották ki, és abban pont nincs se ly, se zárt ë. De azért kis mértékben belevettek elemeket más nyelvjárásokból is, például az ly-t, mert az l helyett j-zés azért ott is jellemző volt. Pl.. lyány, vagy jány ha úgy jobban tetszik.
Ami az északi, palóc, nyugati, dunántúli, és kisebb mértékben egynémely székely vidékek hangja.
De zárt ë nem volt ebben az irodalmi nyelvben, ezért az nem került be az ABC-be. Pedig jobban elterjedt mint az ly.
A fenti ly-nos vidékeken felül még a szögedieknek sem lehet gond, hiszen ahol ők őznek, pontosan odavaló a zárt ë.
vëdërhëz <-> vödörhöz, vërëshëz <-> vöröshöz, Szëgedhëz <-> Szögedhöz, mëglëhet <-> möglöhet.
Nem annyira bonyolult tehát ez a zárt ë dolog sem, ha lenne a magyar írásban ë betű, akkor annak írását a legtöbbeknek még sokkal könnyebb lett volna megtanulni, mint az ly-t, ami pedig valójában szintén nem nehéz.
Az egyszerűbb, következetesebb helyesírásnak természetesen én is örülnék, csak inkább például a kötőjelezésen, az egybe/különíráson, a hosszú/rövid magánhangzó szabályokon egyszerűsítenék.
Még azt is szabályozzák, hogy hova kell hosszú kötőjel és hova rövid kötőjel.
Megvannak hibbanva akik ezt kitalálták, de azok is, akik ezt hagyták nekik bevezetni.
Ezek külön-külön is sokkal jelentősebb helyesírási hibalehetőségeket okoznak, mint az ly.