NYELVÉSZ

jó hogy ezt említetted - a PLC nem szentírás, hanem oktatási segédmódszer. A tapasztalatom szerint a megértésre redukált értékelés jobban mutatja a tanulók előrehaladását, mint a "tökéletes", vagy legalábbis a tanár által annak tartott variációhoz való hasonlítás. Ilyen pl az, amit hangoztatni is szoktam állandóan, hogy az angolban pl hatalmasat lépett már előre a tanuló, ha az értelemzavaró szórendi hibái eltűnnek.

de egy másik alkalmazási lehetőségről szól a következő pont:
( http://www.virtus.hu/index.php?id=detai ... ecommend=1 )



Ezzel az eljárással bármilyen témájú szöveg feldolgozható, elsősorban olyan, ami a tanuló érdeklődésének megfelel - ezzel is motivációs bázist hozva létre.

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Azért kérdeztem erre rá, mert sokszor említenek példaként nem érthető kiejtést, kifejezést, és ezzel akarnak demonstrálni nehezen érthető jelenségeket, holott a szituatív háttér, és a kommunikálási stratégia ezekben a helyzetekben és problémákban alapvető fontosságú.

Sokszor esik szó a megfogalmazás megérétéséről, és alig a kommunikációs stratégiákról - ezért is lehetne hatékony a stratégiai interakciós módszer, mert ott eleve kommunikációs stratégiákra épül a nyelvtanulás.

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

De miért van akkor egyáltalán szükség rá? Úgy értem, miért nem egyből azzal kezdjük, ahogy az angolok, stb. beszélnek? Eleinte lassan haladunk, de úgy fogunk beszélni, mint ők (na jó, ahhoz hasonlóan). Ha innen nézzük, az eszperantó mellett --- pusztán oktatási szempontból --- az szól, hogy annak ennyi a nyelvtana és slussz. Ott tényleg nincs különbség a protonyelv és a teljes nyelv nyelvtana között. Minden más, természetes, nyelv esetében ég és föld a különbség a basic változat és a tényleges között.

Nyilván végül megoldották valahogy, csak a történet szempontjából nem olyan érdekes. De ha közérdeklődésre tart számot, megkérhetem az illetőt, h rekonstruálja az események folyását, bár ennek már legalább öt éve...

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Csak törték a fejüket, és nem volt annyi eszük hogy megkérdezzék mégegyszer, vagy másképp?

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Hogy a gyakori alakokat nem online rakosgatjuk össze, akkor se, ha regulárisak.

Ezzel sem tudok egyetérteni, mivel van olyan módja a tananyagtartalom szervezésnek, hogy a diák azt tanulja meg, amire valóban szüksége van, és ami a képességeitől telik.

Másik dolog, h a "rossz beidegzősések" szerepét sztem túlhangsúlyozzák. Ezt is ki lehet küszöbölni, mégpedig hatalmas célnyelvi imputtal.

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Hogy varasdinak mennyire igaza van, igazolja az alábbi eset. Néhány ismerősöm vidéken turnézott, és egy helyen át kellett szállniuk. Meg is kérdezték a helyi buszpályaudvaron: "Az ...i busz mikor indul?" -- "Hát most megyen!" -- hangzott a válasz. Ismerőseim nem voltak járatosak a magyar nyelvtörténetben és nyelvjárástanban, így aztán törhették a fejüket, h ez azt jelenti, h ' most ment', vagy 'most megy / fog menni'.



Szerintem csak hasonló eseteket szabad összevetni. Pl. azokét, akik nem tanultak meg más nyelvet: melyiküknek van több lehetősége a világpiacon, egy angolnak vagy egy magyarnak? Vagy azokat, akik egy nyelvet tanultak meg: kinek van több lehetősége, egy magyarnak, aki angolul tanult, vagy egy angolnak, aki spanyolul tanult? (Persze ha egy angolnak az az álma, h vizibicigli-kölcsönzőben akar dolgozni a Balatonon, akkor szegénynek legalább egy kicsit meg kell tanulnia magyarul. Bár én már találkoztam olyan kínai vendéglőssel Bp-en, aki egyáltalán nem tudott magyarul, mégis boldogult.

Vicces azzal jönni, h szegény angolok, ellustulnak, ezért hátrányba kerülnek. Ha igazán szükségük lenne a nyelvtudásra, nem lustulnának el. (Habár a kényszer sem váltja ki feltétlenül a szorgalmat, szerintem Mo-n is egy csomó embernek könnyebb lenne, ha tudna egy-két idegen nyelvet legalább alapfokon. Azt mégse.)

Sztem nem - és ezt a gyakorlat mondatja velem. Sokkal könnyebb egy egyszerűsített magból továbbfejlődni, ami érthető, mint abból, ami a komplexitásból valamennyire megmarad.

A másik dolog az, hogy mint a legtöbb nyelvhasználatot elősegítő metódus nem szentírás - ez inkább egy érthetőségi minimumszint, amit persze a legtöbben azonnal át is lépnek, és többet tanulnak meg, ha az alapkövetelmény alacsony, és képesek a továbbfejlődésre; ellenben azzal, ha a komplexitásból nem tud leszűrni magának egy érthető szintet.

ha cikinek érzi, akkor fejleszti - de akkor már eleve egy érthető szintből indulhat ki, ami a komplex oldalról közelített és maximális szabályosságot elváró oktatásban nem feltétlenül fejlődik ki.

A Basic English-t tanulók is folyamatosan "áthágták a szókincshatárt", de hát a minimum éppen azért minimum mert onnen tovább lehet, sőt kell lépni, de azt elérni el kell az érthetőséghez.

***

Aztán - Persze vannak, akik a saját nyelvi szintjüket kérik számon a tanult nyelvet beszélőn, de a tanult, tört idennyelvűséget kifogásolók sztem elenyésző kissebbségben vannak, és túlhangsúlyozzák azt az ellenkezést, vagy reakciót, vagy értelenséget, amit tapasztalni lehet. Sőt - pl. az akcentusos beszéd "felhívás" arra, hogy a hallgató jobban figyeljen oda, amit a másik mond. Sokkal gyakoribb, hogy a kevésbé gyakorlott beszélőnek segítenek kifejezni azt, amivel problémája van, minthogy néhány hiba miatt egyszerűen faképnél hagyják. ha ez lenne az általános, akkor pl pidgin és kreol nyelvek soha nem alakultak volna ki.

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Nemrég épp egy ellenkező érvelést olvastam (nem tudom belinkelni, mert fizetős-feliratkozós helyen van.) Eszerint az angol anyanyelvűek igaziból hátrányban vannak. Mivel mindenki tud angolul, lusták megtanulni más nyelvet. A munkaerőpiacon viszont az angoltudás már alap, villantani azzal lehet, ha más nyelvet is beszélsz. A nem angol anyanyelvűek nyilván legalább egy más nyelvet is beszélnek, ezért lenyomják a lusta angolokat. (Ezt egy angol újságban olvastam.)

Igazad van Svoboda, visszavonulok. Franciául nyelvészetről is ciki.

Cserébe egy vicc, hátha valaki nem ismeri:

-- Melyik a legfontosabb eszperantó mondat?
-- ???
-- Cxu vi parolas angle?

Megnéztem, és ugye ott ezt írod:



Azon gondolkodtam, hogy ez nem sokkal rosszabb-e, mint a hagyományos nyelvoktatás? Tegyük fel, hogy azt tanítod a tanítványodnak, hogy ne törődjön pl. a present continuous-szal meg hasonlókkal, hanem használja a simple alakot és tegye hozzá, hogy "now". OK, tanítvány begyakorolja rendesen, hogy "I eat lunch now", meg "I wait for my brother now", stb. Persze tudja, hogy az angolok nem így beszélnek, mert találkozik velük, azok meg a present continuous alakot nyomatják ilyen esetekben. Mi van akkor, ha egy idő után cikinek érzi a saját beszédmódját, és át akar térni az angolok által használt alakokra? Akkor az van, hogy hosszas melóval begyakorolt egy olyan formát, amit már cikinek érez, de éppen a drill miatt különösen nehéznek érzi leszokni róla. Nem jobb akkor már eleve a komplexebb alakokat megtanítani neki? És most arról már nem is beszélek, hogy pl. a németben mennyire ciki ha hímnemmel nevezel meg mindent (v.ö. azzal, amikor valaki magyar angolul beszél, és egy hölgyre tévedésből "he"-vel referál, hiszen, mivel a magyarban nincsenek nyelvtani nemek, ez bizony elő-elő fordul gyors beszédben --- az angolok ilyenkor nagyon hülye képet tudnak vágni akaratlanul is).

A másik buktató a megértés: lehet, hogy emberünk mindent protonyelven fejez ki, de a vele beszélő anyanyelviek nem valószínű, hogy átveszik tőle ezt a stílust. Meg kell tehát értenie őket, azaz a kárhoztatott "bonyolult" alakokat mindenképpen rendesen meg kell tanulnia legalább felismerni.

Azt hiszem, ez a protonyelv dolog olyanoknak jó, akik turistaként néhány napot el akarnak tölteni Angliában, és a céljuk kb. annyi, hogy el tudjanak ott lenni az alatt a néhány nap alatt. A későbbi fejlődést nemhogy segítené, de a protonyelvi drillezés miatt szerintem kifejezetten gátolja.

Hát szerencsés vagy, ha így érzed, én speciel mindig valahogy szerencsétlennek érzem magam, akármilyen nyelven kell beszélnem. Pedig mondjuk annyira azért tudok angolul, h időnként fel se tűnjön, h angolul olvastam valamit, nem magyarul.

Viszont itt nem csak rólunk van szó, sőt, az egész szakmunkástanulóktól indult ki. De ha akár az átlagos egyetemi hallgatót vesszük (akár a bölcsészkaronis, talán a nyelvszakokat kivéve, de ugye egy francia szakos sem tud feltétlenül annyira angolul), akkor bizony komoly nehézségeket tapasztalunk. Szóval nehezen hiszem el, h az emberek többsége nem szenvedi meg hátrányként, ha nem az angol az anyanyelve. (Már persze h élni akar a Mo-n kívüli lehetőségekkel is, de azért hazánkban is vannak bőven munkahelyek, ahol ugyebár...)

De ha még ettől el is tekintünk, akkor is teljesen kihagytátok a számításból azt, h az adott nyelvtudást a nem anyanyelvi beszélőnek kemény munkával kell elérnie, és az erre fordított energiát egy angol anyanyelvű szakmai ismeretek megszerzésére fordíthatja. Mindegy, h élvezi-e, és mindegy, h egyébként mennyire hasznos neki (főleg, ha amúgy is nyelvész szeretne lenni, de ez csak egy töredék), ezen át kell esnie, h egyenlő esélyei legyenek a nemzetközi piacon.

Szóval nem vagyok róla meggyőzve, h a nem-angol anyanyelvűek nincsenek hátrányban az angol anyanyelvűekkel szemben. (Más kérdés, h az eszperantó megoldaná-e ezt a problémát.)

Az jutott az eszembe, hogy nem lehet hogy az eszperantisták azt nevezik "anyanyelvi nyelvtudásnak", hogy kommunikálnak más eszperantistákkal?

A leírások alapján olyan 2-3000 lehet a felsőfokon beszélők száma - persze kérdés, hogy ezek az emberek nyilatkoznak-e egymás nyelvhasználatáról?

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"