kalman wrote:
Hát, nem tudom, hogy lehetne ezeket az intuícióikat jól kiaknázni. Úgy biztos nem, hogy metanyelvi formában megfogalmaztatjuk velük, a legnagyobb zavarban lennének, és nem tudom, mennyire nyilatkoznának egységesen mondjuk arról, hogy az asztalomon álló Eiffel-torony "szó szerint" Eiffel-torony-e, hogy az ágyamon fekvő szivaccsal kitömött delfin "szó szerint" delfin-e, és egyre absztraktabb jelentésű kifejezéseknél ez egyre gázabb lenne. Például hogy "szó szerint" kupleráj/felfordulás/rendetlenség van-e az egyetemen, hogy "szó szerint" baleset történt-e, amikor leejtettem a poharat vagy forwardoltam egy levelet olyasvalakinek, akinek nem kellett volna
Szerintem ha ez így lenne akkor megbízható szinonímaszótárat vagy thesaurust se lehetne írni.
prezzey kérdésére, hogy az introspekció használhatatlan-e: ezt nem tudom, nem értek hozzá, viszont azt valószínűsítem, hogy a jelentésre vonatkozó ítéletek (szemantikai intuíciók) nagymértékben különböznek a fonológiai, szintaktikai stb. intuícióktól, hiszen utóbbiakat általában a nyelvészeknek kell előcsalniuk, a jelentésről való beszédhez viszont egy egész hétköznapi meta-kifejezéstár áll rendelkezésre ("mit jelent", "ugyanazt jelenti" vagy "hasonlót jelent", "értelmetlen", "fölösleges hozzátenni", "az ellenkezőjét jelenti").
Mármost aki szerint ez a hétköznapi kifejezéskészlet megbízhatatlan, az ezzel gyakorlatilag azt állítja, hogy a beszélők nem értik, amit mondanak. Ezt nem tudom elfogadni. Azt persze ellfogadom, hogy kimerítő szemantikai elemzést nem tudnának adni egy-egy adott szó jelentéséről, de azért úgy gondolom általában nagyjából tisztában vannak a köztük lévő jelentésviszonyokkal és a jelentéstulajdonságaikkal.
Engem az döbbentene meg, ha jelentősnek mondható ingadozást lehetne mérni olyan tesztkérdésekben, mint hogy "a
disznó nagyon hasonlót jelent-e, mint a "
sertés", a
gyorsan nagyjából ugyanazt jelenti-e, mint a
sebesen, vagy "a
hideg-nek a
langyos-e az ellentétpárja vagy a
meleg. Úgy emlékszem láttam már IQ-tesztben ehhez hasonló kérdést alapszintű feladatok között.
És ehhez hasonló módon miért ne tudnák megbízhatóan eldönteni a beszélők, hogy pl. amikor valakire azt mondják, hogy egy nyúl, akkor azt nem szó szerint értik, hanem valamilyen belső jellembeli tulajdonságára, a gyávaságára utalnak vele? Vagy amikor azt hallják, hogy "szó szerint elvesztettem a fonalat", akkor nem arra fognak gondolni, hogy az illető egy darabig értett egy gondolatmenetet vagy történetet, de már nem érti, hanem egy olyan szituációra, amiben valaki egy valódi fonalat vesztett el.
Nekem úgy tűnik, ha a
kalman-féle megközelítés következetes akar maradni, akkor a metafora létezését nem ismerheti el. A metaforát (nem a teljesen konvencionalizálódott eseteire gondolok) csak az érti meg, aki valamennyire tisztában van a kifejezés nem metaforikus jelentésével. Vagyis fennáll egy aszimmetrikus viszony a szó szerinti és a nem szó szerinti jelentés között: a
nyúl szó szerinti jelentésének ismeretéhez nem kell tudni, hogy az személyekre is alkalmazható, viszont a metaforikus jelentést nem hiszem, hogy megérti, aki nem tudja mit jelent a
nyúl és nem ismeri a velük kapcsolatos sztereotípiákat. (Ez ennél bonyolultabb lehet, de alapvetően erről van szó szerintem.)
szivacsdelfin szó szerint delfin-e? kérdéshez: szerintem inkább azt kellene kérdezni, hogy valódi-e vagy sem. A referenciára ilyenkor tényleg nehéz rákérdezni a "szó szerint"-tel. Viszont bizonyos esetekben a valódi és a szó szerinti lehet rokon értelmű, pl. Google 8 találatot ad az "igazi, szó szerinti"-re, 4-et a "valódi, szó szerinti"-re.
kupleráj/felfordulás, baleset... szerintem ezek a szó szerintiség életlen, homályos határterületéről hozott példák.
Ezzel párhuzamos gondolatmenettel amellett is lehetne érvelni, hogy a beszélők az
igaz/hamis megkülönböztetést se tudják megbízhatóan alkalmazni ("Ez a mondat hamis" mondat igaz vagy hamis vagy egyik se? Egy zöldessárga színárnyalat zöld, sárga, mindkettő vagy egyik sem? stb.)
Az
igaz/hamis is meta-szintű különbségtétel, bár nem a jelentéseket hasonlítjuk össze egymással, hanem az igazságfeltételeket a valósággal, mégis arról szól, amit a beszélők mondanak. De gondolom azt azért senki se állítaná, hogy a homályos esetekben tapasztalható bizonytalanság miatt miatt általánosságban ne tudnánk megbízhatóan eldönteni, mi igaz és mi hamis.