NYELVÉSZ

Mint a nyelvészfórum egyetlen TESZ-tulajdonosa tisztelettel jelentem, h a forrás a TESZ szerint a forr igéből származik, annak ugyanis volt egy korábbi, mára elavult 'forrásként előbuzog' jelentése.

Mint a nyelvészfórum egyetlen TESZ-tulajdonosa

Az ablakokat eltakaró, elhúzható textíliát „ függöny”-nek nevezzük, és nem „ lógony”-nak. DE mi a különbség ebben az esetben a „ függ” és a „ lóg” között? A mondhatjuk, hogy azért függöny, mert azt tudatos tevékenység által helyezzük oda, vagyis odafüggesztjük, és nem egyszerűen csak felhajítjuk a karnisra, hogy az pusztán csak lógjon – mivel a „ lóg” esetében érezhetünk valami „ hanyagságot”. Mondhatjuk persze, hogy a „ felfüggeszt” nem olyan szigorú jelentésű, mint a „ fellógat” – a különbség ez esetben nem csak „árnyalatnyi”!

A „ függ” esetében ezt írja a M.É.K.: „ felül rögzítve lefelé lóg”; míg a „ lóg” jelentését így írja le: „ fent rögzített, súlypontján alul megtámasztás nélküli helyzetben van; függ”. Nos, ettől nem lettünk okosabbak, mivel a definíciók felcserélhetők, és kölcsönösen leírják egymást. Ezért szinonimák – a képzett alakjaik és kollokációikról azonban már nem mondható el mindez. A „ függés” nem összekeverhető a „ lógás”-sal. Az, hogy „ függök tőled” teljesen mást jelent, mint az, hogy „ lógok tőled”. Olyan pl. van, hogy „ lelógat”, olyan azonban nincs, hogy „ lefüggeszt”. Ha az ember „ lógatja az orrát”, akkor értjük, hogy szomorú; azt azonban már teljesen másnak érezzük, ha azt halljuk, hogy „ függeszti az orrát”. A szemét az ember valamire „ függesztheti”, de nem „ lógathatja”… A „ lóg a levegőben” a „ függőben van” kifejezéssel nem felcserélhető – ugyan azt, hogy „ függ a levegőben” már inkább fizikálisan tudjuk elképzelni, míg azt, hogy „ lógóban van”, bizony már tarkóvakargatással fogadnánk.

Látjuk tehát, hogy bizony a szinonimák használata önkényesnek mutatkozik – nem szigorú logika mentén képződnek ezek a kifejezések. A nyelvi hagyomány hatalmát érezzük működni magunkban, amikor a nem megszokott, de a magyar szóképzés szabályrendszerének megfelelően képzett szóalakokat látjuk, vagy halljuk.

"Látjuk tehát, hogy bizony a szinonimák használata önkényesnek mutatkozik – nem szigorú logika mentén képződnek ezek a kifejezések." A "függ" és "lóg" nem éppen szinonímák szerintem. Úgy vélem, a függ szavunk abba a korba nyúlik vissza, mikor nem tudták fizikai értelemben eldönteni, hogy egy égő anyag (pl. száraz fű, vagy fa) füstje, mely felfelé "(sz)áll", ha nem fúj a szél, miért olyan amilyen, hogyan "függeszkedik". Nem véletlen, hogy azt mondjuk "Az attól függ..", mely bizonytalanságot fejez ki. A "lóg" igében, mely szerintem szóátvétel, (felteszem a "low" /angol előd nyelv/lefelé mutató hatást fejezi ki), arra utal, hogy valami a szemmel láthatóan felfüggesztett dolgot "lehúzza" (pl. faágon csimpaszkodó gyermek). Nyilván nem tudtak semmit a gravitációról, (napjainkban sem tudjuk teljesen a mibenlétét) mégis megkülönböztetik a függéstől egy átvett szó "igésítése" segítségével. Nem tudjuk, hogyan nevezte magát a népcsoport, aki "g" hanggal "igésített", de nagyon jó megfigyelők lehettek (nyelvük egy része beolvadt a magyar nyelvbe).