NYELVÉSZ

Ez tiszta sor.



A narancsban nemrég volt egy cikk, amiben valaki a lexikai tudás oktatása mellett érvelt, és ott felhozta pl. Arany Jánost, hogy micsoda embereket termelt ki az az oktatás. Később egy olvasó levél szépen helyre is tette, miszerint vannak olyan emberek, akik minden körülmények között így is, úgy is naggyá nőnek, és talán nem őket kellene figyelembe venni. Szerintem amikor a múlt nagyságáról van szó, akkor szinte mindig a kor Arany Jánosaira gondolnak. De ha csak arra gondolunk, hogyan korrepetálnak latinból a regényhősök a 20. század közepéig, hát nem azt érzem, hogy a diákok úgy örömmel szívták volna tele magukat a klasszikus műveltésggel. Persze volt, aki, de hogy a többség (az értettségizettek közül) tájékozott volt, abban már nem lennék annyira biztos. De akik kenték-vágták az ókori ismereteket, azok annyit sem tudtak a szomszédos népekről, amennyit egy átlagos értelmiségi most is tud, pedig az sem sok. Magyarul: szerintem az oktatás akkor sem volt jobb, legfeljebb a társadalom nem is vált el jobb oktatást, mert nem érték a felnőttet olyan kihívások, amelyek miatt bármilyen konkrét tudás szükséges lett volna. Nem az életnek tanultak, luxus-kultúrahordozók voltak. Ma viszont ezt már nem engdhetjük meg magunknak, ma már az átlagpolgárnak is szüksége van annyi szövegfeldolgozási ismeretre, amelyre régebben legfeljebb ha egy ügyvédnek volt.



Lehet, hogy sosem mondott volna hasonló butaságot, de a fenti közhelyekben-való-gondolkodása miatt aggasztott, hogy idáig is eljutunk. A másik ijesztő dolog volt a hirtelen belelkesülése, amit szerintem egy riporternek inkább mellőznie kéne.

Persze mindemellett el kell ismernem, hogy összességében egyáltalán nem volt rossz, amit csinált, lehetett volna sokkal rosszabb is.

Az igaz, hogy tájékozatlan volt, de szerintem legalább eleve bevallotta, egy csomó médiamunkás nem teszi ezt meg. Ehelyett ô eleve elfogadta a kiváncsi érdeklôdô szerepét, és ez így tűrhetô volt.
Na, ennek azér a közelébe se volt szerintem. Fel se merült ilyesmi.
Szerintem nem festett semmilyen képet, nem ô találta ki, hanem általánosan elfogadott (bár nem bizonyított) állítás, hogy utoljára a két világháború közt nem volt nagy gáz a magyar gyerekek szövegértésével-szövegalkotásával (persze nem is mérték még akkoriban). Csak annyit kérdezett, hogy mi volt akkor más...

Lehet, hogy nem ugyanazt a műsort hallgattuk... Szerintem szó se volt ilyesmikről!

Ja, csak ne lett volna annyira naiv és tájékozatlan. Egy ponton már adtól ijedtem meg, hogy azt fogja megkérdezni, ez az új koncepció mennyiben segít a szép magyar beszéd megőrzésében és slendrián nyelvhasználat visszaszorításában. Hál' istennek ezt nem. De hogy a két világháború között felnőtt értelmiségről milyen idealizált képet festett!

Jó volt! A Mihancsik is egészen fellelkesült a koncepció hallatán

Március 6-án, vasárnap (=holnap) este 21:00-kor a Klubrádió (95.3) ,,Hétzáró'' c. műsorában (Mihancsik Zsófia műsora) egy órás beszélgetés lesz arról a kísérletről, amit a Sulinova Kht. vezetésével terveznek szeptembertől elkezdeni kb. 120 magyar iskolában. Ebben integrált ,,magyar nyelv és irodalom'' keretében eléggé új alapokra próbáljuk helyezni az iskolai nyelvi nevelést (már amennyire a magyartanárokkal ez összeegyeztethető). Erről beszélgetünk Mihancsik Zsófival Arató László (a Magyartanárok Egyesületének vezetője, az egész fejlesztés fő felelőse) és én (aki állítólag a nyelvi nevelési rész felelőse vagyok, bár papírom még nincs róla).

Üdv -- Kálmán László