NYELVÉSZ

Persze, hozzá kell tenni, hogy nem szoktuk érzékeltetni az egybemondást, ha csak mondattani okokból hangsúlytalan valami (amit úgy lehet könnyen ellenőrizni, hogy a két elem közé még rakhatnánk más elemeket, pl. Nem (nagyon) megy, Meg (is) kell csinálni).

Hozzátenném azt, hogy ha bizonytalan vagy, írd külön. A fenti szabály csak a vasút és betegágy félékre vonatkozik.



De akkor pl. az igevivőt gyakran egybe kell írni az igével. Megkell csinálni. Nemmegy.

Én szeretek új dolgokat megtaníttatni, ha az egyszerűbb, mint a hagyományos. Ha megnézed a netes fórumokat, vagy inkább az MNSZ személyes alkorpuszát, akkor látható, hogy a kötőjeles alakokat jelentős arányban írják külön. A földrajzi nevek helyesírása tényleg nem túl egyszerű, Ferenc-hegy, de Ferenc körút, János-dűlő, de Pál varga dűlő, Budai-hegység, de Mecsek hegység.



Mindenhol. Miért érdekes, hogy hanyadik szótag? Első szótagban rövidül pl. a híradó, húszas, vízi.

Értettünk mi egyet sok mindenben, és most is sok mindenben egyetértünk, csak szeretjük a különbségeket hangsúlyozni. Különösen te.



Ez szerintem evidencia, hiszen nyilván először a kialakult szokást próbálták kodifikálni, esetleg ingadozó esetben választották az egyiket vagy a másikat.



Szerintme ezt nem, de a rigós példa ide is jó.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Figyelj, fejes.lászló, teljesen egyetértek azokkal, amiket mondasz (nem hiszem hogy sok ien lett volna korábban!). Nem hiszem, hogy a "helyesírás előtti korban" így ki lett mondva a kiejtéshez való alkalmazkodás, vagy hogy valamennyire is következetesen követték volna. Amúgy meg a helyesírás egy csomó esetben kimondatlanul ezt próbálja követni, nagyon rosszul. Pl. szerintem az, hogy bizonyos esetekben ("mondatrészek egymás mellé rendelése") nem kell az és és a vagy elé vessző, pont emiatt van (a többi kötőszó, pl. az illetve sokkal ritkább, és talán télleg nagyobb szünet-lehetőség volt előttük, amikor ezt a hüje szabályt kitalálták). De pl. ma a hogy elé se kéne mindig vesszőt tenni, mer egy csomó esetben még potenciális szünet és/vagy emelkedő intonáció sincs előtte.
Azt meg, hogy a fehérbor meg a vörösbor szavakban a tagok között más a nyelvtani viszony, azt nekem ne magyarázza senki (mer asszem, jelenleg eltérően kéne őket írni).

Elfajzás. Minden romlik.

Különben, komolyra fordítva, nem hiszem, hogy ez így lett volna. Századokkal korábban pl. sokkal több olyan kapcsolatot írtak külön, amelyet ma egybeírunk, és semmi nem utal arra, hogy azok grammatikailag mások lettek volna. A szupraszegmentális viszonyainkról meg semmilyen fogalmunk nem lehet. Mindig agybajt kapok akkor, amikor ilyen szerkezetekről azt írják, h "még nem vált összetétellé"... közben semmi érv, nyilván azért, mert különírták, és akkor nem összetett szó. Hát ez baromság.

Különben meg ha valamit "egybe mondunk", de külön írjuk, vagy fordítva, akkor milyen nyelvtani szerkezetet jelöl a helyesírás? Nem mondom, h nem lehet kiokoskodni valamit válasznak, na de a szerkezetek közötti fő grammatikai distinkció mégiscsak a kiejtésben (ill. azon grammatikai viszonyokban, melyek az "egybe- vagy különejtést" szabályozzák) van, akkor most miért más distinkciókat akarunk jelölni a helyesírásban?

Különben pl. az "anyagnévi jelzős" szerkezetek írásában a szabályok ma is a kiejtést követik, csak nem arra hivatkoznak...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Kb. ez volt a „helyesírás” a kódexek, középkori misszilisek korában, és innen, tehát az írás meglehetős pontossággal követte a kiejtés – mind a hangjelölés, mind a különírás és egybeírás, mind az írásjelhasználat terén. Ez idővel mindinkább elcsúszott a nyelvi szerkezet jelölése irányában, tehát a helyesírás mára nem egy beszéd-írás konverter, hanem kvázi egy másodlagos fonológiai komponens, aminek azonos az elsődlegessel a bemenete, a kimenete viszont nem akusztikus, hanem vizuális. Lehet, hogy jó lenne visszatérni a sok száz év előtti szokásokhoz, de lehet, hogy azért van valami fejlődésszerű is a helyesírás alakulásában.

Ez nekünk miért jó? Szerintem ebben a rosszabb helyesírók sem szoktak hibázni. Miért jó az, hogy megváltoztatjuk a viszonylag jól kialakult szokást, és új dolgokat akarunk megtaníttatni?



Azért ezt is pontosítani kéne. Pl. csak nem első szótagban, vagy mindenhol? (Mondjuk én azt mondanám, hogy a magánhangzóhosszúságot mindenki írja úgy, ahogy érzése szerint az adott helyen ejtené. Ezzel az árbócokat is egy csapással elintéznénk. Ezért is szimpatikus Kálmán összetételírási szabálya.)

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Szerintem ez nagyon homályos és nehezen követhető elv. Én inkább itt is a kiejtés prioritását hangsúlyoznám, valahogy így:

Ha te írnád A magyar helyesírás szabályai 12. kiadását, mit változtatnál a 11. kiadáshoz képest?

Az én javaslataim:

Betűk

• Ly helyett j (egy átmeneti időszakban fakultatív)
• i, u, ü hosszú párjának megszüntetése (fakultatív)
• A kiejtés tükröztetése prioritással bír a hagyománnyal szemben (ovoda, árbóc, szallag, egyellőre/egyenlőre)

Egybeírás, különírás

• Nincs kőbe vésett alak, több szabadságot a nyelvhasználónak. Ökölszabály: Írd egybe az alkotórészeket, ha szeretnéd jelölni, hogy az együttes jelentésük más, mint ami a tagok jelentéséből szabályosan következne.
• Értelmét veszti az összes egybeírást szabályozó szabály, így a 6-3-as szabály és a mozgószabály, amikről a legtöbb érettségivel rendelkező nyelvhasználó úgysem tud, vagy valamilyen népi változatukat véli érvényben lévőnek (pl. hat szótagtól kötőjellel írunk).
• A kiskötőjel helyett legtöbbször különírás a tulajdonnevekben és a tulajdonnévi összetételekben: Nobel díj, Gellért hegy

Ha lenne már ilyen topik, akkor bocs.