<elôzô *  ^tartalom^  * következô>


Nádasdy Ádám
A médiumok
[Magyar Narancs, 2004/02/19]

[Tisztelt Korrektor! Kérem a médiák, médiumok stb. szavakat meghagyni! -- N.Á.]

Kedves budapesti olvasóm, Rózsahegyi Viktória a következõket írja levelében: ,,Szia MaNcs! Tisztelt Tanár Úr! Nádasdy Ádámnak ér azt írnia, hogy »médiák«, miközben én szív- és agyérgörcsöt kapok, amikor a sok »hozzáértõ« fejbõl nyilatkozás közben kiesik ez a szó? Tudom, tudom, a nyelv változik, de azért már mégis csak mégis... Üdvözlettel, stb.'' 

Kedves Viktória! Köszönöm, hogy megosztotta velem gondolatait, és elõször is azt kérem, vigyázzon az egészségere, mert bizony a médiákból ömlik a bosszantó szemét, és az egészség nem ér meg annyit. De nemcsak a médiákból, az emberek szájából is: én például epeömlést tudok kapni (én inkább epés vagyok, míg ön, látom, szíves-agyas), ha valaki a vécét ,,rötyi''-nek nevezi, vagy azt mondja, ,,óvodapedagógus'', különösen hosszú ,,ó''-val az elején: óóóvo..., de ez szerencsére egyre ritkább. Egy hetemet tudja tönkretenni az, aki cukrot szór a túrós csuszájára, és kiköpök itt Berlinben, valahányszor meglátom, hogy pimf kis földalatti-megállókra azt írják ki: ,,U-Bahnhof'', azaz pályaudvar. Szét tudnám rágni a fogmosópoharamat, ha a rádióban azt hallom: ,,a médiumok''. De fordítva is megtapasztaltam: régen hosszú hajam volt, láttam azt a zsigeri ellenszenvet, amit ez a küllem sokakból kiváltott.

Szóval megértem önt, Viktória, hogy szervi elváltozásai támadnak bizonyos -- az ön számára utálatos -- jelenségek hallatán. Nekem a ,,rötyi'' ilyen, önnek a ,,médiák''. Így kerek a világ, mondhatnánk, ember embernek agyérgörcse. De van itt valami furcsa, ha nem haragszik. Az ember általában megpróbálja a zsigeri viszolygásait visszaszorítani, leküzdeni, ahogy hittanórán is tanultuk. Ön azonban megosztja velem és a nyilvánossággal, ebbõl arra kell következtetnem, hogy talán azt hiszi: igaza van! Úgy véli, jogosan ítéli el mások magatartását -- és ne feledjük, teljesen ártalmatlan magatartását, hiszen bizonyos nyelvi alakok használata, a tészta cukrozása, a haj megnövesztése pusztán az egyén (vagy egy közösség) szimbolikus önkifejezése, nem olyan, mintha valaki nem mos kezet, vagy nem jár AIDS-szûrésre, amivel magának és másoknak súlyos kárt okozhat. A ,,rötyi,'' a ,,médiák'' (amit ön utál), a ,,médiumok'' (amit én) nem ilyen.

De vajon miért érzi ön jogosnak a felháborodását? Mi baja lehet a ,,médiák'' alakkal? Talán úgy gondolkozik, hogy a média eredetileg a latin medium ,,eszköz, közeg, közvetítõ'' szó többes száma, és ezért a magyar médiák alak logikailag helytelen volna, mert egy többes számú szót még egyszer többesbe tesz. Logika...! -- kacag föl a nyelv. Ha elkezdünk logikát keresni, többször is kaphatunk agyérgörcsöt. Itt van például a teljesen azonos képzésû fólia szó, mely nem más, mint a latin folium ,,levél, lap'' többes száma, s így logikátlan azt mondani: ,,Az üzletben különféle fóliák kaphatók'' -- inkább úgy kéne: ,,különbözõ fóliumok kaphatók''. Úton-útfélen vétünk a latin nyelv szabályai ellen, például filozófusnõ, holott a latin -us csakis férfit jelölhet, vagyis mi egy hímnemû végzõdés tetejébe ültetjük a nõnemût. Nem szabadna azt mondanunk, hogy szuggeszció, csakis szuggesztió, a latin grammatika szerint. Sose azt, hogy intelligensen, csakis intelligenter. A legnagyobb ficam az ödipális kapcsolat, melynek -- tenéked magyarázzam? -- ödipodális kapcsolat-nak kellene lennie, hiszen Oidipús, Oidipodos, és a melléknevet a hosszabb tõbõl kellene képezni (lásd margó -- margin+ális, nem *marg+ális).

Persze mindezekben a példákban csak ironizáltam. Jól vannak azok úgy, ahogy vannak, mert ez a magyar (sõt európai) hagyomány. Én nem támogatom, ha valaki a hagyományt valamiféle információ alapján mintegy fertõtleníteni szeretné. Ez ellen berzenkedik egész polgári értékrendem, mely a helyesség legfõbb kritériumaként a hagyományt ismeri el. Számomra a médiák szépen beleillik a hagyományba. Rémes, hogy a jó öreg producer szót egyesek prodjúszer-nek mondják, mert õk tudnak angolul. Szomorú, hogy a poszthumusz helyett ma sokan posztumusz-t írnak (és mondanak!), azon az alapon, hogy az eredeti latin szó h nélkül volt. Na és? A több évszázados hagyományt -- még ha tévedésen alapszik is -- nem szabad precízkedéssel föláldozni. Oxfordban meg a Sorbonne-on igazán tudnak latinul, mégis kizárólag a posthumous, posthume alakot hasznáják.

Aki a médiák-at a dupla többes szám alapján kifogásolja -- mint, gondolom, ön is -, az ,,az eredet csapdájába'' esik (fallacia etymologica), amikor tehát megtudja egy kifejezés származását, és rá akarja kényszeríteni az idegen nyelv kategóriáit a magyarra. Csakhogy a nyelvek nem így mûködnek, nem mindig tisztelik a máshonnan átvett anyagot, hanem bedarálják a maguk rendszerébe. A magyar nyelv a média szót egyes számnak kezeli (mi másnak kezelné, ha nincs a végén -k, mely a magyarban a többes szám kötelezõ jele?), nincs olyan, hogy *A média lecsaptak a hírre. Összetételekben is így áll: médiakuratórium, médiaszakértõ, média szak stb. -- már pedig ilyen helyzetben a magyar csakis egyes számú fõnevet tûr meg, nincs *játékokbolt, *nõkfaló (pedig több nõt fal!), se *levéltárak szak. Ha pedig a média egyes szém, akkor a többes számát az ép magyar nyelvérzék (pl. az enyém) mi másnak alkotná meg, mint médiák-nak?

Rádásul aki a médiumok szót a tömegtájékoztatási eszközökre alkalmazza, ezzel halálra ítéli e szó hagyományos használatát: a médiumok ugyanis a magyarban révült szemû, sápadt nõk (ritkábban férfiak), akik a szellemek szavát közvetítik. A magyar médiumok között a leghíresebb egy László László nevû szélhámos volt a 30-as években, nem pedig az MTV vagy az RTL.

Tudomásul veszem, hogy aki ,,médiák''-at mond, az magának ellenszenves. Van ilyen. De nyelvészetileg nem kifogásolható, hiszen ugyanannyi érv (sõt több, szebb) szól mellette, mint ellene. Mondjon mindenki azt, amit a számára mértékadó hagyomány vagy társadalmi csoport használ. Én egy öreg lateiner vagyok, maga (gondolom) egy ifjú purifikátor. Ilyen értelemben mindnyájan egy-egy társadalmi csoport, egy-egy értékrend szócsövei, tehát afféle médiumok vagyunk.


<elôzô *  ^tartalom^  * következô>