<elôzô * ^tartalom^ * következô>
Nádasdy Ádám
Gatunk, getünk
[Magyar Narancs, 2003/08/28]
A nyelv annyira bonyolult, hogy a nyelvész igyekszik a szabályokat szétszortírozni, a nyelvtan különbözô fejezeteibe sorolni, hogy valami rend legyen. Például a Mátrai barackot evett mondatban az evett alak problematikus képzésû (hiszen az esz- tôbôl nem feltétlenül következik ez a múltidejû alak, lehetne éppenséggel *ett is), ám az egész mondatot ezért nem akarjuk rendhagyónak minôsíteni, hiszen a szórend, a mondatrészek viszonya szabályos. Ezért azt mondjuk, hogy az evett mint szó alaktanilag problematikus, de ez nem teszi magát a mondatot problematikussá, hiszen az ugyanolyan sima mondat, mint a Mátrai krimit olvasott.
Máskor a hangtant kell leválasztani a nyelvtanról: érdemes azt mondani, hogy a szponzor-tól, vákuum-tól, sofôr-tôl, attitüd-tôl szavakban ugyanaz a rag van, jóllehet egyszer -tól, egyszer -tôl alakban jelentkezik. Igen, mondjuk, de ez nem nyelvtani, hanem hangtani kérdés, a -tól automatikusan -tôl-re változik, ha a szó utolsó magánhangzója ``magas'', tehát szponzor-tól, vákuum-tól, ellenben sofôr-tôl, attitüd-tôl. Ez a nyelvleírás hangtani fejezetébe tartozik, a nyelvtant voltaképpen nem érinti, vagyis itt egy hangtani jelenség, a magánhangzó-harmónia kényszeríti rá az akaratát a ragra, mely azonban ettôl még nyelvtanilag egynek számít.
A nyelvtan egyes fejezetei néha egészen ravaszul nyúlnak bele egymás hatáskörébe, s nem könnyû ôket szétválasztani. Figyeljük meg, mi történik, ha egy igéhez -GAT gyakorító képzôt teszünk, például nézeget, terrorizálgat. Az most ne zavarjon minket, hogy ez a képzô is kétféle alakban jelenik meg: -a-val és -e-vel, ez a fent említett harmónia miatt van, most ezzel nem foglalkozunk, a kettôt egynek tekintjük és nagybetûs ``-GAT'' formával jelöljük. Az érdekes most az, hogy miért jelenik meg a néz és a -GAT között egy magánhangzó, azaz miért néz-e-get és nem egyszerûen *nézget? És megfordítva, miért nincs semmi a terrorizál és a képzô között, azaz miért nem *terrorizál-o-gat? Elôször arra gondolnánk, hogy talán a szóvégi -z-hez nem jól illeszkedne a képzô -g-je, s így kötôhanggal kell feloldani a ``csúnya'' -zg- hangkapcsolatot, ezért lesz *nézget helyett néz-e-get. Ez azonban nem igaz, a magyar nyelv elviseli a -zg- kapcsolatot, hiszen egyfelôl vannak olyan szavak, mint mézga, mozgás, másfelôl - s nekünk ez a fontosabb - a magyaráz igéhez simán hozzátehetô a képzônk: magyarázgat. A *nézget ezen az alapon nem zárható ki. Sôt, létrejönnek ennél ``meredekebb'' mássalhangzó-kapcsolatok is, melyeket gond nélkül tûr a nyelv: meresztget, csavarintgat, tehát még a -sztg- meg a -ntg- is elmegy. Más igék esetében viszont megint azt látjuk, hogy e hangok közé bekerül egy magánhangzó: oszt-o-gat, bont-o-gat. Ha van meresztget, miért nincs *osztgat? Ha van csavarintgat, miért nincs *bontgat?
Nos, bármilyen furcsa, a -GAT képzô nem azt nézi, hogy milyen hangokra végzôdik a szó, hanem azt, hogy hány szótagú! Úgy szól a szabály, hogy a magyarban a gyakorító képzôs igének összesen legalább háromszótagúnak kell lennie. Ha a tô csak egy szótag, akkor be kell tenni egy magánhangzót (oszt-o-gat, néz-e-get, bont-o-gat), hogy ez a követelmény kielégüljön. A maga módján hangtani szabály ez is, hiszen a szótagszám hangtani tulajdonság, nincs köze a szó értelméhez vagy egyéb nyelvtani jellemzôihez. A szabály meglepôen absztrakt, mert egy ``kimeneti követelményt'' fogalmaz meg: akárhány szógatú is volt a szabályba való bemenetkor az ige, a ``kimenet'', tehát a -GAT képzôs alak legyen legalább háromszótagú. Az ilyen kimeneti szabályt ``sémának'' vagy szakszóval ``templátumnak'' nevezzük. A magyar gyakorító igének tehát háromszótagos templátuma van. Ha az alapige kettô vagy több szótagú (olvas, terrorizál) akkor persze nem történik semmi, hiszen a templátum amúgy is kielégül: olvas-gat (3 szótag), terrorizál-gat (5 szótag). Ám ha az alapige egyszótagú, akkor a -GAT hozzáadása még csak két szótagot eredményez (*nézget, *bontgat stb.). A nyelvtan kimeneténél ôrködô szabály ezeket hozzáméri a sémához, azaz megnézi, hogy megvan-e a három szótagjuk, s mivel nincs meg, visszadobja ôket. Ekkor mûködésbe lép a magánhangzó-betoldás, mely képes megreparálni a szót, hiszen minden magánhangzó egyszersmind egy szótag is: a néz-e-get, bont-o-gat közepébe voltaképpen nem egy hangot, hanem egy szótagot szúrtunk be! Az így háromszótagosra hízott igealakok már kielégítik a templátumot, és akadálytalanul kijutnak a nyelvtanból (és a szánkból) a szabad levegôre.
A szabály igen termékeny, szinte bármilyen igéhez a beszélôk hozzáragaszthatják a -GAT képzôt, a fenti templátum tiszteletben tartásával: emailezget, kreditálgat. Érdekes, bár nem meglepô, hogy az igekötô a szótagszámba nem számít bele: ráncol - ráncolgat, de rátol - rátol-o-gat, nem *rátolgat, pedig ez utóbbiban is megvan a három szótag, de a szabályt nem lehet átverni, az igekötô hangtanilag nem része a szónak (ezért nem is harmonizál: ránéz és nem *rénéz).
Nem titkolhatjuk el, hogy van egy kis csoport, amely nem üti meg a kívánt három szótagot, és két szótaggal mintegy átcsúszik a léc alatt. Ezek azonban többnyire homályos tartalmúak, nemigen bonthatók logikailag ``ige+GAT'' összetevôkre. (Úgy is mondhatjuk, bennük már döglött a -GAT képzô.) Ilyen például a hallgat, rángat (= ránt+gat), szaggat (= szak-+gat). Hogy a hallgat-ban már nem kereshetô vissza a -GAT elem, azt az is mutatja, hogy képezhetô belôle új, szabályos gyakorító alak: Esténként olvasgatom a lapokat, hallgatgatom a rádiót. Két szótaggal átcsúsznak még az olyanok, mint jaj+gat, bé+get, nó+gat (= no!+gat), de hát ezek se egészen normálisak, mert nem igébôl vannak képezve.
Gyerekek! Gyûjtsetek ti is ilyeneket szüleitek, nagyszüleitek beszédében! Arra azonban vigyázzatok, hogy a mozgat, sürget típusúak (bár külsejük és pettyeik alapján ilyennek látszanak), egészen más fajba tartoznak, ugyanis ezek moz(o)g+AT, sür(ö)g+AT felépítésûek, más képzôvel vannak ellátva, s így a -GAT templátumszabály számára láthatatlanok.