<elôzô * ^tartalom^ * következô>
Nádasdy Ádám
Az alapján
[Magyar Narancs, 2001/12/13, p. 40]
Szerkesztô barátnôm panaszkodik, hogy rémségeket írnak (meg mondanak) az emberek, például annak alapján helyett azt mondják: az alapján. Ezt az alapján gondolom, amit tegnap olvastam. Azóta figyelem nyelvtársaim beszédét, és valóban sokan így mondják, diplomás emberek is. A -nak-ragos mutató névmás (annak) helyett tehát sima mutató névmást (az) használnak. A nyelvészt persze rögtön az érdekli: miért van ez? Van-e még hasonló? Milyen körben érvényes a jelenség? Új szabállyal van-e dolgunk, vagy (ami nagyon ritka) szeszélyes kivétel született-e a nyelv rendszerében?
Az alapján kétarcú szó. Egyfelôl ártatlan fônév (alap), mely el van látva birtokraggal (-ja), továbbá egy esetraggal (-n): alap-já-n. Ez ugyanúgy viselkedik, mint mondjuk a lejtô-jé-n: A domb lejtôjén napoztam. A dombnak a lejtôjén napoztam. Ott az a domb; annak a lejtôjén napoztam. Lehet így használni az alapján-t is: A bástya alapján áll a templom. A bástyának az alapján áll a templom. Volt itt egy bástya, annak az alapján áll a templom. Jelentése ilyenkor: "alapzatán, fizikailag rajta az alapon". Ebben nincs semmi érdekes, nem is tesz senki az efféle ragos fônevek (lejtôjén, alapján, belsejében, szélérôl, megszûnéséig) elé egyszerû mutató névmást: *Ott az a domb, az lejtôjén napoztam; *Volt itt egy bástya, az alapján áll a templom. A birtokragos fônév elé a mai magyarban "annak a" mutatónévmási szerkezet kerül: Emlékszel a Sági Zoli bácsira? Annak a lányával jártam (nem pedig *Az lányával, vagy *Az a lányával).
Most azonban nem errôl van szó, hanem az alapján névutóról, mely külsôre azonos az elôbbivel, de viselkedése más. Jelentése: "szerint, nyomán, segítségével": Ezt annak alapján gondolom, amit tegnap olvastam. Fogd a táblázatot, és annak alapján oldd meg a feladatot. A névutók többége sima az mutató névmást kíván maga elé (azután, aziránt, azóta) -- vagy inkább úgy illene mondani: sima mutató névmáshoz csatlakozik, hiszen kettejük közül a névmás a vezérszó, míg a névutó csak "név-utó"). Úgy összeforrnak, hogy az az névmás z-je mássalhangzó elôtt kiesik (pontosan úgy, mint a névelônél): amellett, anélkül, aszerint. A helyesírás ezeket egybeírni rendeli (kivéve a "dupla névutós" szerkesztésben: a mellett a fa mellett, az után a szám után).
Az egyszerû névutók gyakran jelentésükben is "összenônek" a mutató névmással, és új jelentéssel, már egységes, elemezhetetlen (szintetizált) kötôszóként mûködnek. Ezt a folyamatot szoktuk grammatizálódásnak ("nyelvtaniasulásnak") nevezni. Ilyen "kötôszavasodott" használata van például az azután alakulatnak: Lesz egy zsonglôrszám, azután (= "aztán, továbbá") sanzonok és villámtréfák. Vegyük észre, hogy ebben -- de csakis ebben! -- az értelemben az azután szó lerövidülhet aztán-ná (ez is bizonyítja a grammatizálódást). Viszont ez nem lehetséges a következô mondatban: Olyan jó a zsonglôrszám, hogy azután (= "utána, azt követôen") fellépni biztos bukás. Ez utóbbit nevezhetjük "analitikus" használatnak, mert a beszélô szokásos részeire elemzi, eredeti értelmében használja az az+után kifejezést, mint mutató névmást és hozzá csatlakozó névutót. A helyesírás mindkettôt egybeírja, s így nem tudja megkülönböztetni a "szintetikusat" az "analitikustól".
Érdekes, hogy a kevésbé mûvelt (ha tetszik, vulgáris) nyelvhasználat ragaszkodik hozzá, hogy a mutató névmás -- ha tényleg ilyen szerepû, tehát ha analitikus a szerkezet -- mindig az formában álljon: Olyan jó a zsonglôrszám, hogy az mellett minden eltörpül. Ily módon a vulgáris beszélôk szépen megkülönböztetik az analitikusat az alábbi, szintetikus szóalaktól: Maxi remek zsonglôr, amellett (= "továbbá, ezen kívül") sármos figura is. A mûvelt használatban mindkettôben amellett szerepelne, a különbséget legföljebb az eltérô hangsúlyozás érzékeltetné. Vulgáris példák még: Van ott egy mozi, az mögött lehet parkolni. Az miatt haragszik, amit pletykáltál róla. Az "az-ozás" tehát vulgarizmus, mert ilyenként cseng a mûveltek fülében. Ha azonban a névutó magánhangzóval kezdôdik, akkor nem látszik-hallatszik a különbég vulgáris és mûvelt használat között, hiszen a kettô egybeesik: Olyan jó a zsonglôrszám, hogy azután fellépni biztos bukás.
De térjünk vissza az alapján-hoz. Az egyszerû névutókon kívül vannak olyanok is, melyek birtokragos fônévként kezdték pályafutásukat, s csak késôbb váltak-grammatizálódtak névutóvá. Például (a birtokragot kötôjelek között mutatva): alap-já-n, kedv-é-ért, nyom-á-n, érdek-é-ben, dac-á-ra. Ezekben (bocsánat a pszichologizáló fogalmazásért) a nyelv még sokáig "érzi" a birtokrag ottlétét, s ezért eléjük birtokosi -nak ragos névmást kíván: annak alapján, ennek kedvéért, stb., de névelô nélkül (tehát nem *annak az alapján, *ennek a kedvéért, *minek az érdekében). Az alapján névutó -- úgy látszik -- most lép tovább a grammatizálódás útján, és átkerül az érdekében tipusú birtokragos névutók közül az ellen típusú egyszerû névutók közé, hiába van benne szemmel láthatólag -ja- birtokrag. Míg régebben (és az igényes stílusban ma is) ezek az egyformák: annak érdekében ügyködött = annak alapján érvelt, addig ma (fôleg beszédben, de lassan írásban is) már ezek az egyformák: az ellen tiltakozott = az alapján érvelt. Kérdôszóval az igényes stílusban is már egyformán természetes a régi és az új: Minek alapján érvelt? Mi alapján érvelt?; többesszámú névmással pedig már egyértelmûen az új a természetesebb (tehát azok, és nem azoknak): Hoztam könyveket, de azok alapján nem tudok elindulni; Akiket szeretett, azok érdekében sokat tett; Azok fényében, amiket rólam mondott, jobb, ha félek.
Az alapján tehát elôreszaladt, kivált a saját csoportjából és még névutóbb névutó lett. Ebben talán szerepe van annak, hogy magánhangzóval kezdôdik, s így az az alapján kevésbé hallatszik vulgáris "az-ozásnak". Ugyanez elképzelhetetlen volna mássalhangzó-kezdetûekkel: *az fényében, *az kedvéért, *az dacára nemhogy a mûvelt használatban, de még az (általam ismert) mûveletlenben sem fordulnak elô. Szokatlan jelenség, hogy egy nyelvtani szerepváltást hangtani tényezôk befolyásoljanak. Ezt hívja a mai nyelvészet "szintaxis-fonológia interfész"-nek.