beszámoló

Az ELTE Angol Nyelvészeti, Elméleti Nyelvészeti és Spanyol Tanszékeit, valamint az MTA Nyelvtudományi Intézetét képviselő Variáció a fonológiában kutatócsoport szervezte az Old World Conference in Phonology idei, tizenharmadik konferenciáját a BTK Múzeum körúti épületeiben.

Az európai fonológusok egyetlen vándorgyűlése (a Manchester Phonology Meeting állandó színhelye a nyugat-angliai város) idén szokatlanul sok résztvevőt vonzott: pontosan százan hallgathattak meg 33 előadást és érdeklődhettek 18 poszter iránt. Ezeknek kiosztmányait, vetítményeit, kifüggesztményeit továbbra is megtekinthetik az érdeklődők.

Az első variáció műhelynapra, még 2014 őszén került sor. Ezen a kutatócsoport tagjai és vendégük, Szilágyi N. Sándor, kolozsvári kollégájuk adtak elő. A mostani konferencia első napján megrendezett 2. variáció műhelynapon hét a témába vágó előadásra került sor, a manchesteri [t]-glottalizáció elterjedéséről, egy a kecsuában előforduló meglepő hangtani jelenségről, a japán [u] sajátosságairól, a magyar magánhangzóilleszkedés szempontjából vacilláló tövek gyorsbeszédbeli viselkedéséről, a szóvégi magyar magánhangzók elsajátításáról, a nem-magánhangzó előtti [r] megjelenéséről az angolul beszélő németek körében, valamint az orosz múlt idejű igealakok hangsúlyozásáról.

A következő három napot meghívott előadóink kezdték. Elsőként, csütörtökön, Eugeniusz Cyran, a Lublini Katolikus Egyetem professzora, aki a zöngés–zöngétlen és hehezett–hehezetlen szembenállásról beszélt, arról hogy ezt nem annyira a hangok fizikai tulajdonságai, inkább a hangtani viselkedésük alapján tudjuk kategorizálni. A továbbiakban az allomorfiáról (hogy azt csak a hangszerveződés felsőbb szintjei tudják irányítani), az ír és gael palatalizációról, a munsteri ír hangsúlyról, a francia és haiti kreol [r]-jeiről, a zapotec magas tónusáról, a lábvezérelte hanglejtés tipológiájáról, az anywa lebegő tónusairól, a hangtulajdonságok gazdaságosságáról és a birtoklás fonológiájáról volt szó.

Pénteken Outi Bat-El, a Tel Avivi Egyetem professzora kezdett. A héber szóhangsúly történetét ismertette a rekonstruált óhébertől a bibliai héberen át a mai helyzetig, valamint jóslatokat tett arra, hogy a jövőben hogyan fog változni a hangsúlyrendszer. A következő előadás is a héberrel foglalkozott: egy ma magánhangzóként megjelenő gutturális mássalhangzót elemzett. Ezután az ománi mehri nyelv szóvégi hosszú mássalhangzóiról, az arab hátterű angol anyanyelvű beszélők mássalhangzó-felismeréséről, majd az izraeli orosz hátterű beszélők magánhangzó-redukciójáról szóló előadások következtek.

Ebéd után következett a poszterek bemutatása. A nehezen befejezhető esemény után az orr- és laterális hangok egymáshoz való hasonulásával, a magánhangzó-sorvadás ábrázolásával és az orrhangok elsajátításának aszimmetriáival zárult a konferencia utolsó előtti napja.

Az utolsó napot a UCLA professzora, Bruce Hayes indította. A hausza verselés és éneklés metrikájának szabályszerűségeiről beszélt, mondandója közben nagy átéléssel vezényelt is. Ezt egy a magyar magánhangzó-illeszkedést nagyszámú kitalált szón vizsgáló előadás követte, majd az idegennyelv-tanulásban új hangtulajdonságok elsajátásának tényezőiről, az angol hangsúlyos szótagok egymás mellé kerüléséről, a hangokra távolról ható morfológiai befolyásokról hallott, aki még mindig jelen volt. A konferencia utolsó két előadása azt vizsgálta, hogyan reagál az emberi agy az előforduló és a lehetséges mássalhangzó-kapcsolatokra. A konferencia végén a jelenlevők a következő évi rendezvénnyel kapcsolatos kérdéseket vitatták meg.

A beszámolónk végéig eljutó olvasóinkat játékra hívjuk: a képek alapján találják ki, a Múzeum körúti előadótermek közül melyik háromban rendeztük a konferenciát szerdán, csütörtökön, illetve pénteken és szombaton. (A megoldást több helyen közöljük, ne kattintson!)

utolsó módosítás 2016-01-22 22:22:22 +0100