Szerintem ez egy nagyon fontos gondolat. Én úgy gondolom, a szerkesztő ismerje a helyesírási hagyományt (ami nem feltétlenül azonos a szabályzattal), mert ha a megszokottól teljesen eltérő helyesírással ír, akkor az olvasás közben nagyon zavaró. De az, h egy egyébként a standardhoz közel álló, de egy ly-hibát elkövető szerkesztő munkaalkalmasságát valaki azonnal megkérdőjelezze, az tarthatatlan.

Valóban pontatlanul fogalmaztam, de már itt sem értünk egyet. Én azt gondolom, hogy a helyesíráshoz hozzátartozik az iskolai oktatás (idevágó része), ahol főként szembesülünk vele, és ahol kialakulnak a hozzá kapcsolódó értékítéletek - sőt, még ezeket is a helyesíráshoz tartozónak vélem.

Én nem tudom, mi az a helyesírási igazság, és miért kell használnia azt egy szerkesztőnek.

Szerintem nem feltétlenül kell. A helyesírás, mint Te is mondtad nem törvény; társadalmi hasznossága nincs, kára viszont van; a szabályrendszere önkényes és önellentmondásos, és ezerintem nem "megfellebezhetetlen".

Ha nem kötődnének hozzá értékítéletek, az emberek tizedennyit nem fáradnának a betartásával, és nem félnének, hogy mit szólnak mások az írásukhoz.

Szerintem olvasd végig ezt a topikot, hátha mások értelmesebben kifejtették ezt az álláspontot nálam. Persze egyetértenünk utána se kell.

Annyival, hogy a 3sg-poss szuffixumot j-vel szokta meg a szemem.

születési idő, születési hő v. születési hely, születési idely

Abban tehát egyetértünk, hogy a helyesírás nem indokolható, és hogy a "szabályozása" (amelynek természetét jól ismerjük) leginkább arra jó, hogy szívassa a népet? Mert ez esetben nem tartható fenn az az álláspont, hogy "hülyeség, de azért a szerkesztő igenis vegye komolyan!".

Valamelyik évben az ország összes középiskolai osztálynaplójában ez szerepelt:
születési helye:
születési idelye:

Bocs, de ez egy egészen másik ügy: erről az iskolai nyelvtantanítás tehet. Az MHSz.-nek ehhez a legkevesebb köze sincs.

Egyelőre az MHSz. van, mint a megfellebbezhetetlen helyesírási igazság. Vagy tévedek? Egy szerkesztőnek azt kell tudni használni. Attól függetlenül, hogy hányik-e tőle vagy nem.

És ez a sulykolás igen jól működik: itt a fórumban nem egy ember volt, aki azzal nyitott, hogy nem tud jól magyarul, meg hogy bocsánat a rossz helyesírásáért, és az emberek önmagukat is hajlamosak bunkónak minősíteni egy-egy helyesírási hiba elkövetése után. No szerintem ez is a nép szívatása.

Sajnos nem tudok mást mondani, mint hogy azért, mert a rendszer (?) ebben a formájában nem hasznos. Ez esetben miért kérjük számon másokon?

Az analógiád tényleg rossz. A törvényeknek (szerencsés esetben) van egy jól megfogalmazott céljuk, és egyébként folyamatosan módosítgatják őket. Ráadásul (szerencsés esetben) betarthatóak, a helyesírásnál ez viszont sokszor a lehetetlennel határos.

(meg kell nézni néhány szöveget, megszámolni, hogyha szigorúan vesszük az MHSz.-t, hány hiba esik 1 oldal szövegre).

Honlap első sikere

Azt hiszem az oldalunk elérte az első sikerét, mivel az oldal új PR értéke 3-as lett.
Az oldal 4 hónapos fennállása alatt sok munka folyt a háttérbe, ami úgy érzem, meghozta a gyümölcsét. Az oldal optimalizálása, Google-ben a lehető legjobb kereső helyezések elérése, oldal látogatottsága mind hozzájárult ahhoz, hogy a PR értékünk egyből a 3-ra ugrott.
Aki esetleg nem tudná a Google az oldalakat 0-10 skálán osztályozza. A verseny nagyon szoros, hiszen mindenki a 10-es rangot szeretne az oldalának és a keresőkbe a lehető legjobb helyezéseket. Ennek tudatában úgy érzem jó munkát végeztünk és remélem az elkövetkező hónapok munkája további PR érték emelkedést hoznak.
Úgy gondolom, hogy hiába a sok munka és a ráfordított idő, ha TI, oldallátogatók nem tértek vissza hozzánk, nincsenek új látogatóink, publikálásra szánt dokumentációk mennyisége nem gyarapodik, akkor ez a sok munka mind kárbavész.
Köszönjük nektek is a PR értékhez való hozzájárulást és arra szeretnénk kérni benneteket, hogy továbbra is látogassátok a honlapot és minél több dokumentációt küldjetek nekünk, amit eltudunk helyezni az oldalon.

Nem, egyáltalán nem gondolom így! Mi az, hogy nem indokolható? Ezt hogy kell érteni?

És nem igaz, hogy a népet szivatják vele, iskolás kora után mindenki megközelítőleg olyan módon ír a legtöbb írásbeli megnyilatkozásában, ahogy csak kedve tartja (meg kell nézni néhány szöveget, megszámolni, hogyha szigorúan vesszük az MHSz.-t, hány hiba esik 1 oldal szövegre).

Pl. a magyartanárt, ha rosszul ír valamit következetesen és azt sulykolja bele a tanítványaiba: nem rúgják ki, mert nem derül ki. (Ez nem ritka.) Maximum az iskolában szívatják vele a gyerekeket.

Olyan hibákat is elővesznek, mint a patka pl., hogy az ember bunkó (mert csak erre jó az egész, hogy embereket bunkónak lehessen bélyegezni és ezzel a saját felsőbségüket tudják hangsúlyozni), hogy nem tudja, hogy az pad + ka. Mert ott a lényeg: az emeberek romlanak, ezért romlik a nyelvük és helyesírásuk is.

Miért is? (Nem tudom felfejteni ezt a következtetést, bocs.)

Abban tehát egyetértünk, hogy a helyesírás nem indokolható, és hogy a "szabályozása" (amelynek természetét jól ismerjük) leginkább arra jó, hogy szívassa a népet?

Mert ez esetben nem tartható fenn az az álláspont, hogy "hülyeség, de azért a szerkesztő igenis vegye komolyan!"

Most arról nem is beszélve, hogy egy szerkesztőnek sztem pont kéne tudni, hogy ijesztő vagy hogy születési ideje vagy hogy Toldi estéje, ti. neki többek közt ezt is kéne tudni ahhoz, hogy az állását betöltse (függetlenül attól, mit gondolunk arról, hogy fasság-e, hogy így kell írni). Rosszul végzi a munkáját, aki ilyeneket bennehagy a kezén átmenő szövegben. Ezek sztem egészen másmilyen példák ahhoz képest, hogy a nyelvvédők minden kis szar helyesírási hibát apropónak éreznek a szörnyülködésre és a nyelv illetve az egész világ elsiratására. Szal nekem, akárhány smiley-t is tesztek, nem tiszta, mi itt a lényeg...

Asszem nem sikerült kellően hangsúlyossá tenni az öniróniát, vagy nemtom...

Milyen jelenséget? Hogy még az expertek is csinálnak helyesírási hibát?