NYELVÉSZ

Ja, arra akartam kilyukadni, hogy egy teljesen akármilyen saját dolgozat szerkesztése során is copypastel az ember oda-vissza...

Igaz, de a lényeg az, hogy az anomália oka végső soron nálad is a copy-paste volt. Vagyis ha saját kútfőmből simán írok egy mondatot, az a közepén csak nem fog magától betűtípust váltani (akár a képernyőn, akár nyomtatásban). Aztán meg vissza.



Vagy nem. (Legalábbis nem mindenki.) Nekem alulnézetből az a benyomásom, hogy egy csomó tárgyból elmondják, hogy a plagizálás rossz és ilyen-olyan nagyon súlyos szankciói vannak, szépen felsorolva, ijesztően, aztán a szemináriumi dolgozat beadása előtti este csak befigyel a pinkmonkey és társai, és bizony sokaknál. Ennek ellenére még nem hallottam olyan szemináriumról, ahol tucatjával dobták ki az embereket emiatt.

Persze nem ismerem pontosan a körülményeket, de ha valamilyen ötletre, adatra Varasdi (2005)-ként hivatkozom, az még önmagában nem jelenti, hogy azt gondolom/állítom, hogy Varasdi találta ki. Ha olyan általános--összefoglaló műre hivatkozom, mint a MaLeNy, akkor egyértelmű, hogy az ott olvasottak nem feltétlenül az adott szerző fejéből pattantak ki. Egyébként a javaslatod már csak azért is helyes, mert a MaLeNy Bevezetése maga is leszögezi, hogy az előmunkálatokban nem csak a szerzőként feltüntetett személyek vettek részt, sőt, a fejezetekkel kapcsolatban sem szerzőkről, hanem [kissé komikus módon] "elsőrendű alkotók"-ról beszél. SZóval eleve furcsa, hogy az illető úgy döntött, hogy az adott "elsőrendű alkotó" nevével hivatkozik...



1. Az OO-ból rtf-ben elmentett és elemailezett szövegeimet időnként úgy látom vissza más kezében kinyomtatva, hogy bekezdésenként változik a betűtípus.

2. A múltkor három sort írtam Wordben, és kinyomtattam: a képernyőn tökéletesen meglevő ő a kinyomtatott szövegből hiányzott (még csak a helye sem maradt meg).

Az nem-csaltam nyilatkozatot (még egy) az ELTE Angol--Amerikai Intézetében is minden szakdolgozó aláírja. A nyelvészeti szemináriumi dolgozatok esetében is van egy ilyen aláirandó nyilatkozat. A hallgató aláírja, majd plagizál. Az ELTÉn (és meglepne, ha ez Szegeden máshogy lenne) az intézeteknek nincsen joguk fegyelmi bizottságot létrehozni. Ezt csak a Dékán teheti meg. Hallgatót ő vesz fel és ő bocsáthat el. Mi a hallgatót megbuktathatjuk, ezt meg is tesszük, de vérszomjas vadállatként többre vágynánk. Például, hogy két évig ne kaphasson semmilyen ösztöndíjat, vagy ne iratkozhasson be. Mert megbukni jóval kisebb vétséggel is meg lehet, pl. hogy egyszerűen, becsületesen hülyeséget ír. Szegeden van pallósjogotok? Vagy hogy kell ezt csinálni?

A betűtípusos másolós dologról csak annyit, hogy most (szó szerint most) írok egy műhelymunkát, és az SPSS-szel szépen kitermelt táblázataimat bemásoltam egy Winword dokumentumba (amit meg OpenOffice-ból konvertáltam át), monitoron teljesen jól nézett ki, kinyomtatva vettem észre, hogy bumm, a táblázatoknak teljesen más a betűtípusa, mint a szövegnek. (De ez sem következetesen, mert nem mindet az SPSS-szel csináltam.) Úgyhogy ilyen tényleg történik "magától" is.

Persze, aki valamennyire is járatos a nyelvészetben (de valószínűleg az is aki nem), nyilván nem fogja azt hinni, hogy az a hat ember, aki szerzőként van feltüntetve olyan okos lenne, hogy egy félév alatt ezt mind a semmiből kitalálta. De vannak finomabb problémák is, mint pl. a következő.

Név nélkül mondom el, hogy egyszer kaptam egy cikket lektorálásra, amiben a szerző a MLNy egyik fejezetében kimondottakra hivatkozik. Az illető nem nagyon ismeri a magyar nyelvészeti irodalmat, de hivatkozni azért persze akart valahogy. Mivel a Bevezetésből azonosítani tudta, hogy az őt érdeklő fejezetet ki is írta, következetesen (XY 2001)-el hivatkozta le azokat az állításokat is, amiket nem XY talált ki vagy írt le először. A cikk egyébként egész érdekes volt, úgyhogy én azt írtam a szerkesztőnek, hogy jó ötlet volna közölni, de emellett egy külön bekezdésben elmagyaráztam a szerzőnek is röviden azt, miért is nem teljesen korrekt, ha személy szerint XY magánteljesítményének tulajdonítja a megfigyeléseket/elképzeléseket, amiket felhasznál. Javasoltam neki, hogy cserélje ki a hivatkozásokat valami neutrálisabbra, pl. Kálmán et al.-ra vagy valami hasonlóra. Ezt egyébként meg is tette a kinyomtatott változatban. Ha a későbbi kiadásokban lenne egy részletes irodalomjegyzék, az ilyen malőrök elkerülhetőek lennének.

Nem mintha helyeselném a MaLeNy gyakorlatát, de egy biztos: nem arra fognak gondolni, hogy a leírtakat mind a feltüntetett szerzők találták ki. Ezt épeszű ember nem gondolhatja. Persze nyilván nem szerencsés, ha egyáltalán nicsenek hivatkozások, de pl. a StrMNy3 hivatkozásai is inkább a további olvasmányokhoz szolgálnak útmutatóul, mint valódi hivatkozások. A MaLeNy gyakorlata tehát lehet nagyon szerencsétlen, de nem tisztességtelen, mert nem kelti azt a látszatot, hogy mindent a szerzők találtak ki.

Ezzel szemben ha valaki formálisan tesz hivatkozásokat a művébe, de nem minden ötletének forrását tünteti fel, vagy szó szerint vesz át más művéből részleteket (persze azt, hogy emellett még lekorszerűtlenezzék a forrást, csak igazán kevesek engedik meg maguknak), az tisztességtelenül jár el.

Szóval a kérdésedre egyenesen válaszolva: legrosszabb esetben nem fogja tudni, de azt sem, ha az adott szaksz, ötlet stb. valóban a szerzők találmánya...



Mondjuk az utóbbi három évben ez hány konkrét eljárást jelentett? És mit jelent az "elbukás"? Újra neki kell futniuk, mintha csak megbuktak volna?

Önző individualisták. Semmi szolidaritás, atomizált társadalom, mindenki csak a maga pecsenyéjét sütögeti. Biztos hogy ebbe az irányba akarunk fejlődni?

Persze. Elnézést a homályos fogalmazásért.

Itt "kolléga" alatt azonos helyen dolgozó kutatót értesz? Mert végülis a szakmában mindenki tartható kollégának, nem?



Arról nyilván nincs szó, hogy mindenki lop, inkább csak arról, hogy csak az nem lop, akit ettől belülről elrettent valami. Viszont ha mégsem, akkor senki nem szív azért, mert tisztességtelen. Ha a büntető törvénykönyvből kivennék az emberölés büntettét, akkor sem kezdene mindenki gyilkolászni. Az mégis elvárható, hogy ha valaki embert öl, akkor ezt ne tehesse meg büntetlenül. És furcsa lenne azért nem foglalkozni az emberöléssel, mert nem mindig bizonyítható egyértelműen. A rendőrségek gyakran több milliót elköltenek arra, hogy egy-egy ilyen ügyet felgöngyölítsenek, még akkor is, ha nem várható, hogy a feltételezett tettes még egyszer elköveti a bűnt, tehát nem a további károk megelőzéséről van szó.

Persze nekünk nem kell ilyen messzire mennünk, nem arról van szó, hogy a tolvajokat le kéne csukni (feltehetően nincs is olyan törvény, ami alapján le lehetne csukni valakit, mert szó szerint vesz át részleteket más művéből anélkül, hogy hivatkozna rá), csupán arról, hogy a tudományos közösségben legyen annyi tartás, hogy kiveti maga közül az ilyeneket. Mivel sajnos az emberek jobban tisztelik az intézményeket, mint az elveket, talán érdemes lenne intézményesíteni a dolgot. De ha nem, akkor mit lehetne tenni?

Ez az egész nyilván egy vicc. Pusztán azt akartam mondani vele, hogy ugyanolyan abszurdnak gondolom ezt a gyónáscentrumot, mint a fenti site-ot.

Összeségében az a benyomásom, hogy itt egy olyan képet fest(eget)ünk, miszerint nálunk mindenki lop, tanár a diáktól, diák a diáktól, tudós a tudóstól, stb. Anélkül, hogy tagadnám, hogy lehetnek ilyen esetek, azt nem gondolom, hogy ez lenne az általános, és egy erkölcsi fertőben mozgunk nap mint nap. Lehet, hogy naiv vagyok, de én alapvetően mást láttam eddig.

De az ilyen esetek nagy részével szemben semmiféle bizottságosdi nem védene meg, és nem csak azért, amiket már előzőleg elmondtam, hanem azért is, mert ezek a dolgok többnyire nem jól bizonyíthatóak. Pl. az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról --- ide tartozik a tudományos alkotások védelme is --- ugyan egy csomó dologról explicite kimondja, hogy védelem alatt áll, de nyilvánvaló, hogy bármely ilyen jogsértés bizonyítása általában szinte teljesen lehetetlen. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen bizottsággal vagy egyenesen a bírósággal való fenyegetettség légkörében nem sok kedve lenne az embernek bármit is csinálni, hiszen komoly jogkövetkezményei lehetnek még a tévedéseinek is (és azt se igazán könnyű bebizonyítani, hogy nem kifejezett rossz szándékkal hanem feledékenységből mulasztott el valaki egy hivatkozást). Murphy: "To steal ideas from one person is plagiarism; to steal from many is research." (Forrás: http://www.robinsweb.com/humor/murphy.html )

Egyébiránt az az ötletgazda felelőssége is, hogy ne tudják tőle elcsórni az ötleteit, vagy ha igen, akkor a lopás ténye később egyértelmű módon bizonyítható legyen.

Egyébként az említett törvényre vonatkozó tudásomat innen loptam: http://www.nonprofit.hu/hirek/egyhir/68011.html

off

Kíváncsi vaygok, milyen teológiát követ ez a gép, én pl. a szombat tiszteletben tartásával szembeni komoly vétket gyóntam tesztképpen, és két nap böjtöt kaptam. Ha emlékeim nem csalnak, a zsidó vallásban nincs gyónás (és nyilván nem az atya, a fiú és a szentlélek nevében köszömntenek, ugyebár), a katolikusok viszont tesznek a szombatra, úgyhogy ez valami szombatos kisegyházé lehet (bár megfigyeléseim szerint minél protestánsabb egy egyház, annál kevésbé gyóntat).

Namármost ezen kívül a gyóntató figyelmeztet, hogy ha ez túl sok egyszerre, akkor kisebb szakaszokra bonthatom, sőt, ha kétségeim vannak, akkor konzultáljak orvossal!

Úgy döntöttem, nem konzultálok, a böjtöt beosztom a következő hat éjszakára, az alvás 8-8 órájára.

on

Van valakinek elképzelése arról, hogyan lehetne ma emelni a szakma etikai szintjét?

Dörrrrrrr!!!

Kaptam 348 Üdvözlégy Máriát és 13 Miatyánkot. Nemtom, időnként k*rva nehéz lehet kereszténynek lenni. (Na ez gondolom, még két Üvözlégy Mária).

A fórum vallásos leágazásának tekinthető Gyónásközpont népszerűségének radikális növekedésével előbb-utóbb ki kell dolgozni a megfelelő gyónási protokollokat is, mert a technikai részletek egyelőre a homályba vesznek. A rendszerépítést a lehetséges bűnök ontológiai adatbázisának kidolgozásával kell kezdeni, hogy erre a modulra egy GNU EgoTeAbsolvo motor épülhessen, mint itt: http://www.absolution-online.com/confessional/