akit/amit --- V(in)detMindenesetre furcsa, hogy egyesek nem találkoztak ezzel, mások pedig a determinált alakot érzik helyénvalóbbnak. Megfigyelésem szerint ez is --- az ilyen tárgy határozottnak vétele --- újabb dolog (és így nemzedéki kérdés is). Mindenestre minél több dolog kerül a vonatkozónévmás és a rávonatkozó ige közé, annál nagyobb az esélye, hogy grammatikalizálódott szabály «felrugassék» és a «szemantikai» egyeztetés érvényesüljön helyette. Határozott vagy határozatlan-e a vonatkozónévmás? Fiorello di Silvestre, akit mindig ki kellett javítanom ilyenkor az indeterminált alakra, így érvelt 1973-ban “Mmma! dehiszen ottvan hogy
a-, tehát akkor határozott!»

--- Szóval ha valaki “elfelejti” hogy hogy kezdte, nem emlékszik hogy milyen grammatika formát választott, az a folytatásnál persze tárgyas alakot fog használni. A
valamennyit érdekes, hiszen kettő van belőle és az ‘összes, mindegyik’ értelmű az (persze) határozott, az ‘egy kevés’ (persze) nem.
Eszembe jut: az oláhcigány
intrégo -o intré(g/ž)i (< r
ântreg < ÍNTEGER -GR\=I) ‘minden’ és ‘összes’ értelmű is és a különbség így derül ki:
0 intrégi manúš-0 avilé ‘minden ember eljött (plur)’ (ez a
manúš is többesszámú ám, lásd az igét!),
o ntrégo gáv avilás ‘az egész falu eljött (sing)’.
Továbbá, nekem a partitív tárgy akkor is indeterminált ragozást kíván, ha személyragozva van:
4 könyvemet elloptak., persze
mind a 4 könyvemet ellopták.. Stb.
Hálás téma