Csak a szóelejieket nézve nem lehet, hogy az au leginkább akkor hajlik a diftongusra, ha egyrészt nincs szótagzár utána, másrészt zárhang előtt áll? Pl.: stau-bol, au-di-tó-ri-um, au-ten-ti-kus, tau-to-ló-gi-a, au-gusz-tus stb. Vagy ha egy szótagú, mint a tau, esetleg vau ().

Szótagzár nélkül zengőhang előtt: fa-u-na, sza-u-na, a-u-la, a-u-ra, Ma-u-ri-ti-us, (dino-)sza-u-rusz, Ba-u-max (csak a németesek vásárolnak a bau-max-ban) stb.

Ha zárhang előtt áll az au, de az egyben szótagzár, akkor általában nem diftongus: Ma-ug-li, a-uk-ció (pláne, mert nem akarjuk az akcióval keverni), de vannak ingadozók: bauxit, autszájder, Szaúd-Arábia (szau-darábia).

És akkor mi a helyzet a Laurával, ami (aki ) (legalábbis nekem) La-u-ra, azaz három szótag?

Gondolom, az az ok, hogy a Haynau-ban az a hangsúlytalan. Hogy a Meghívás egy gyilkos vacsorára klasszikus poénját plagizáljam: "Ez csak egyvalamit jelenthet; csak azt nem tudom, mit." Ennek alátámasztásaként: autó (nekem két szótag, az eldöntendőkérdés-intonációval tudom tesztelni), viszont kalauz (nekem három szótag). Itt is az elsőben hangsúlyos, a másodikban hangsúlytalan az a.

Szerintetek van valami "oka" annak, hogy a az au-t az egyikben egybemondjuk, a másikban meg külön két hangot mondunk: Baum-gart-ner (Braun, Maut-ner stb.) versus Hay-na-u (ahelyett hogy ezt is jó németesen Hay-nau-nak mondanánk)?