A "hivatalosan"-t többféleképpen értem :
- ne nézzenek már "taplónak" (nem mintha érdekelne
), ha így írom le- általánosan elfogadott legyen -> se a "korrektorom", se a nyelvhelyességi ellenőrzőm ne akarja kijavítani
- az éppen legfrissebb helyesírási értelmező "engedje már meg", hogy így is "jó" az írása
- ugye vannak/voltak olyan nyelvek, ahol a kiejtett betűk nagy részét nem írják/írták le (pl.: magánhangzók), mert ugye "mindenki tudja", hogy kell kiejteni; de akkor jön a baj, ha tanulni kell valakinek azt a nyelvet (akár külföldiként, akár kisiskolásként tanulja azt; és a sok kivételtől, meg a nem úgy írjuk, ahogy mondjuktól, már kettéáll a füle és igazából nincs semmi "racionális" oka annak, hogy miért ne lehetne odaírni, ha már "ugyis" ott van az a J), vagy ha egy már nem létezőt nyelvet kellene visszafejteni az írás alapján -> DE én úgy vélem, hogy a magyar nyelv olyan, hogy inkább szereti "leírni" azt, amit kiejt (ha nem így lenne, kérem javítani és felvilágosítani engem), ezért kérdezem pusztán kiváncsiságból, hogy található-e valami hasonló változás a nyelvünkben (vagy külföldiben), amikor régebben nem írtunk ki bizonyos kiejtett betűket, később meg már kiírtuk "hivatalosan", mármint ez lett a mindenki által elfogadott és használt
- a "...ja" (mi is ez a végződés pontosan ?
) írása is változó, hol ott a J betű, hol meg nincs (kalap-kalapja (és nem kalapa) - DE - kalpag-kalpaga [és nem kalpagja, bár így is jó, és lehet, hogy valaki így is használja, csak az én fülemnek nem szép]; harag-haragja (és nem haraga) DE valag-valaga [és nem valagja])