NYELVÉSZ

Nem tudom, hogy van-e ennek jelentőssége, de Vass István Zoltán és Marsi Anikó erősen szolnoki kötődésű és Vitray is élt az Alföldön (konkrétan Szentesen) a 40-es években.
A húgom egy időben igen jóban volt Marsi Anikóval és akkor nekem is feltűnt, hogy mind a ketten igen hasonlóan modorosak, ha nyilvánosan kell beszélniük. Nem lehet, hogy ennek a modorosságnak van egy kis dialektális stichje?

Nem, én kifejezetten az intonációjukat találom sajátosnak, de nem akarok hüjeséget mondani, hogy miért. Valószínűleg az is furcsa, ahogy a szüneteket használják, de az intonációjukban biztos van vmi fura. Ennek egy része talán az, hogy eleve eltúlzott az intonációjuk, hogy sokkal több kontrasztívtopik-intonációt használnak, mint az átlag, vmi iesmi.

Biztos, hogy ugyanaz a "modorosságuk"?

Különben ahogy visszaemlékszem, mindannyian szeretnek hosszú, többtagmondatos mondatokat mondani. Vitrayra és Vágóra jellemző a merev fejtartás, közben döntés, tengelyben való bólogatás, de ez nem nyelvi jelenség.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Nem tudom, megfigyeltétek-e, van egy pár ember a médiában, aki nagyjából ugyanazzal a modorossággal beszél (Vitray Tamás, Vágó István, Vas István Zoltán, Marsi Anikó stb.). Lehet, hogy mind Vitraytól tanulták, de most nem is ez az érdekes: ha ti is megfigyeltétek, meg tudja valaki mondani, hogy pontosan miben is áll a sajátosságuk? Valami intonációval, ilyesmivel összefüggő jelenséget észlelek, de nem tudom rendesen megfogalmazni...