Quote:
A kérdésem most az lenne, hogy ha Chomsky ebben a szövegrészben nem a grammatika (ami nála a grammatikai kompetenciát jelenti) idealizációját említi, akkor vajon mit?
Én ezen a ponton tényleg feladom és kiszállok egy időre, mert nem akarom feldühíteni magam, és főleg másokat sem. Úgy látszik, hiába magyaráztam, hogy egy elmélet népszerűsítő kifejtésében milyen mértékben hivatkoznak metaforákra. Az idealizáció itt erről szól, nem arról, hogy a kompetencia ideális volna, amit csak egy idealizált beszélőnek/hallgatónak tulajdoníthatnánk. Szó szerint véve nincs mentális szerv, ami a performanciától izoláltan működne, nincsenek szabályok az agyban úgy, ahogyan a modellben, a szabályok nem kapcsolnak össze semmit stb. Olvasd el még egyszer a korábbi hozzászólásaimat. Egyébként próbáltam már korábban többször is körülírni, hogy Chomsky szerint mi a kompetencia és a performancia, és többek közt ezt írtam:
Quote:
Chomsky naturalista, azt gondolja hogy a kognitív képességek az agyban vannak realizálva. Vagyis az, hogy Jones tud angolul, nagyjából azt jelenti, hogy a J. agyában működő "language faculty" elért egy állapotot és most egy bizonyos módon van beállítva. Ez az állapot az, ami (a grammatikai elvek implicit ismerete alapján) lehetővé teszi Jones számára, hogy a hangalakokat jelentésekkel kösse össze...A performanciára viszont olyan kérdések vonatkoznak, mint hogy ezt az implicit tudást Jones hogyan használja fel a nyelvi viselkedése során, beszédprodukcióra, megértésre, beszédaktusok végrehajtására, referálásra, stb.
Itt ugyan "kognitív képességek" helyett implicit ismeretek"-et kellett volna írnom, később javítottam is, de mégis erre
kalman azt írta, hogy ebből egy szót sem ért.
Tudom, hogy a kompetencia meghatározása nehéz, főleg mert Chomsky szerint a teljes kifejtése azonos lenne egy beszélő nyelvtanának leírásával, ami eddig még senkinek sem sikerült. Megpróbáltam néhány általános támpontot adni, de persze ezek nem biztos hogy sokkal közelebb visznek hozzá.
Én viszont azt nem értem, hogy miért nem lehet egy ilyen kérdéshez egy fokkal több jóindulattal közelíteni annál, ahogy ti tettétek eddig. Mert itt sok minden elhangzott már, hogy Chomsky érvelési színvonala ilyen meg olyan, hogy kamu empirikus érv, hogy semmi érdekeset nem bizonyít, "triviális", nem derül ki belőle, mi a kompetencia, (megjegyzem nem is ebből kéne kiderülnie, hanem valamennyire azokból az elismerten hiányos de talán mégse érthetetlenül zavaros körülírásokból, amiket adni próbáltam). Egyedül az nem hangzott el, hogy talán mégse annyira triviális a dolog, ha már ennyi ideje vitatkozunk róla. Én tényleg kíváncsi lennék arra az átlagos nyelvészet szakos diákra, akinek egy ilyen érv eszébe jut. Egyébként a helyetekben súlyos problémának tartanám, hogy egy olyan nyelvész elméletét tanítják szintaxis bevezető tárgyként, aki
kalman szerint megbukna a szakon. Hogyhogy nem tették eddig még szóvá. És hogy lehet az, hogy a szakon kb. 10 olyan Ph. D diákot, tanárt ismerek, akik feltehetően chomskyánusnak vallanák magukat, vagy legalábbis nagyon rokonszenveznek ezzel a megközelítéssel. Tehát a szakon egy olyan nyelvész "tanítványai" tanítanak, aki nem tudná elvégezni a szakot, mert megbukna?
Most pedig kedves
varasdi azt állítod, hogy Chomsky szerint a kompetencia idealizáció. Hogy Chomsky egy helyen így fogalmaz a nyelvtannal kapcsolatban, annak más oka van, ami akkor derül ki, ha figyelembe veszed, hogy számos más helyen expliciten állítja: az anyanyelvi beszélők kompetenciája ugyanolyan, mint az ideális beszélőé, és hogy ezért az idealizáció csak a performanciakorlátokban tér el a valóságtól. Az óriási tévedés, hogy a kompetencia az idealizált performancia lenne Chomskynál, ahogy azt állítottad. Ennek megértéshez szerintem a Principle of Charity alkalmazása kell Chomsky olvasása során, ami talán nem annyira nehéz. Próbáljuk meg a lehető legkoherensebben értelmezni a mondanivalóját.
A diszpozíciókat még megmagyarázom, mert azt megígértem.
A diszpozíciók tendenciák lehetnek arra, hogy valaki/valami valamit csináljon, vagy lehetőségei annak, hogy valakire/valamire valami hasson valamilyen módon. A diszpozíciókat mindig azzal határozzák meg, hogy milyen cselekvésre/akcióra/lehetőségre való diszpozíciók. Példák: az üveg törékeny, a gomba mérgező Péter dohányzik/hiú/Péter nagyképű;. A diszpozíciók tehát dolgok/személyek tulajdonságai. Különböznek az ún. kategorikus tulajdonságoktól, mint pl. az, hogy valaki 50 éves. Nyelvileg kondicionálisokkal tulajdoníthatjuk őket embereknek/tárgyaknak: az ablaküveg törékeny, vagyis normál körülmények között, ha erősen ráütnénk egy kemény tárggyal, akkor eltörne. Péter dohányzik, azaz bizonyos körülmények fennállása esetén rágyújt. Az nehéz kérdés, hogyan lehet pontosan megadni ezeket a körülményeket, és hogy milyen fokú rendszeresség kell a tulajdonításhoz.
A diszpozíciókat manapság a filozófusok megkülönböztetik a mentális állapotoktól, mint amilyenek pl.a hitek vagy a vágyak. Nyelvileg pl. abban térnek el tőlük, hogy tipikusan nincsenek hogy-os mondatbővítményeik. További különbségek: Péter hiheti, hogy Mari a legszebb lány az osztályban anélkül, hogy ezt valaha is mondaná, márpedig a diszpozíciókra jellemző;, hogy személyek esetén bizonyos körülmények között gyakran vagy mindig bizonyos cselekvésekhez vezetnek, vagy pedig ahhoz, hogy valaki bizonyos mentális állapotokba kerüljön. Ha Péterről azt mondjuk, hogy ingerlékeny, akkor ezzel nem egy állapotot tulajdonítunk neki, hanem többek közt azt állítjuk róla, hogy bizonyos körülmények között gyakran lesz dühös, vagyis gyakran kerül egy bizonyos lelkiállapotba.
A viselkedést magyarázhatjuk a diszpozíciókkal, pl. Mariról mondhatjuk, hogy azért nézi magát gyakran a tükörben, mert hiú. Azt viszont nem mindig, sőt legtöbbször nem tudhatjuk, hogy valaki mit fog tenni, ha rendelkezik egy bizonyos propozicionális hittel. Ha azt hiszem, hogy a tavon vékony a jég, lehet, hogy messze elkerülöm, mert félek, hogy beszakad alattam, de az is lehet, hogy sétálok rajta, mert a bátorságomat akarom bizonyítani másoknak. Többek közt ezért értenek egyet ma a filozófusok abban, hogy a mentális állapotokat, pl. a hiteket nem lehet diszpozíciókra redukálni.
A hitek, vágyak stb. reprezentatív állapotok, szólnak valamiről, vonatkoznak a világ egy szeletére, ezt úgy mondják a filozófusok, hogy intencionális állapotok. A diszpozíciók nem vonatkoznak semmire, nem intencionálisak: Péternek pl. lehet pl. az a szokása/diszpozíciója/hajlama, hogy gyakran megvakarja a fejét, amihez Péternek semmit sem kell reprezentálnia, ahogy a gombának sem kell ahhoz, hogy mérgező legyen.
Mármost el lehet képzelni, hogy ha nem tulajdonítunk egy beszélőnek reprezentációkat, akkor milyen óriási (szerintem megvalósíthatatlan) feladat lesz diszpozíciókkal meghatározni pl. egy arra vonatkozó intuíciót, hogy két szó azonos szófaji kategóriába tartozik, vagy hogy egy adott kifejezésben mi mit módosít. Mert ehhez az összes kontrafaktuális állítást meg kellene fogalmazni arról, hogy Péter hogyan válaszolna, ha megkérdeznék tőle ezt és ezt, elfogadna-e bizonyos mondatokat amik tartalmazzák a kifejezést, stb. anélkül, hogy mentálisan reprezentált kategóriákra vagy összetevős szerkezetre hivatkozhatnánk.
Most elmegyek egy időre. Később esetleg még folytathatjuk.