Szóval az lenne a kérdés, hogy mit tud tenni a metaforákkal, közelebbről az ad hoc és a konvencionalizált metaforák közötti graduális átmenettel a modellelméleti szemantika. Szerintem ehhez nem magát a modellelméleti szemantikát kell ,,megreformálni'', hanem azt a naiv hozzáállást, hogy a modellelméleti szemantika egyet jelent a mondattani ábrázolástól a modellbeli interpretációhoz vezető homomorf leképezéssel. Nem a kompozicionalitási elvet akarom elvetni, hanem ezt az értelmezését. Erről már több helyen írtam, legutóbb
abban a cikkben, amit Erdélyi-Szabó Miklóssal és Kurucz Ágival írtunk, és a
JOLLI-ban fog megjelenni. De ott nem pont ezen volt a nagy hangsúly.