NYELVÉSZ

Tisztelt nyelvészkedő urak, egy szó jelentése a megfogalmazótól, illetve újrafogalmazótól is függ. A kis halnak a nagy hal veszélyt is jelent, míg az ember számára nem mindig bír ilyen jelentéssel... sokkal célravezetőbb volna, ha már nyelvészetről van szó, akkor a nyelv szempontjából tekintenénk egy szóra, hiszen a jelentés nem vonatkoztatható el a hangalaktól és a szó jelentésrétegeitől... Különben meddővé válik a fenti vita... szólok bele három év útán, mielőtt tovább olvasnám a taglalt témát.

Technikailag elég bonyolult lenne mind a kettő. Antedatálni kéne a posztot ahhoz, hogy a szál elejére kerüljön. De ha nagyon fontosnak találjátok, megcsinálhatom.

A vitát elindító absztraktnak nem ott lenne szintén a megfelelő helye? Vagy legalább egy a "szál innen került át" linknek?

Innentől új szálat kezdtem "Nyelvtudományi Intézet" címmel, mivel főleg arról volt szó benne.

Igen, ez is lehet.

Kérdés: mi köze van ennek a nyelvészethez?

Javaslat: ’az a mód, ahogy J. A. szemléli a neveket, tekint a nevekre’.
Gondoljunk csak arra, hogy Pistának szólították Öcsödön.

Na, én ezt névelméletnek olvastam, mert olyan van, névszemlélet meg nincs. Mi lenne az, "elméletecske a nevekről"?

Mindegy, szép ez így is, én csak azt nem értem, hogy minek ragaszkodnak ehhez az előadásosdihoz ilyen veszettül. Ha valakinek nincs megfelelő mondanivalója, akkor ne adjon elő semmit, inkább, mint hogy csak azért is kiizzadjon valamit. NB, az Intézetben néha vannak jó előadások és elsőrangú előadók is. Ezek gyakran külsősök, ami nem baj. Viszont nagyon nem kéne erőltetni a kiizzadt előadásokat (ezek az év végén szaporodnak meg), hanem inkább arra vigyázni, hogy csak színvonalas előadások hangozzanak el, még ha kevesebb is. Ez végül is nem színház, ahol az előadásszámtól függ a bevétel.

Heltainné névszemléletet ír, de ezt csak a pontosság kedvéért jegyzem meg, a kérdés így is jogos.

Nekem a "kognitív szemantika és a költői ráérzések találkozási pontja" tetszik, azért valljuk be, akárki nem találhat ki ilyeneket...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

De ennek nincsen semmi értelme. Mi méri a természetességet például? Ugyanezzel az erővel azt is mondhatta volna, hogy az elemi egységek tartalma hihetetlenül komplex. Ennek az állításnak egyáltalán nincs értelme.

Engem az ilyen kijelentések tudnak kiüldözni a világból:

Milyen tudományos státusza van József Attila "univerzális névelméletének"? Sinka költészetéről nem is beszélve? Ezek mit keresnek egy állítólag nyelvtudományi előadásban? Ezek olyan javaslatnak vannak szánva, ami riválisa lehet bármilyen tudományos elméletnek, akár a szemantika, akár a cognitive science területéről? Eszem megáll. Ezt elolvasta valaki az illetékesek közül egyáltalán?

Engem nem érdekel, ha valaki Sinka vagy más költő életművével foglalkozik, váljon egészségére. De ez az absztrakt manipulatív, mert tudománynak akarja eladni azt, ami nem az, legalábbis a nyelvtudomány mai mércéje szerint, és ezáltal elhitetheti emberekkel, hogy ez az elfogadott színvonal a nyelvtudományban. Ez ezzel a nagy baj. Ha ez az Irodalomtudományiban hangzik el, lehet, egy szót se szólnék, mert a stilisztika meg a költészet eleve ott van otthon. De valószínűleg ott se kéne belekeverni a kognitív aspektust meg a "tulajdonnevek jelentésszerkezetét" és hasonlókat, mert ezeknek nagyon komoly irodalma van (említettem már Kripkét, de vannak egy páran, akik ezzel foglalkoznak).

Ezt eleve nem értem. Azt akarja mondani, hogy az a szemantikai tartalom, amit egy szóval jelölünk, természetes? Mindezt fél évszázaddal a strukturalista szemantika alkonya után?

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Igen, most hogy mondod, azt hiszem, én is látom benne a mélységet. Azt a fajta mélységet, amiről Nietzsche azt mondta, "ha elég sokáig bámulsz bele, egyszer csak visszabámul rád".

Nekem bejön. Végülis én azt mondom, hogy jelentések nincsenek, csak asszociációk, asszociációk pedig nevekhez is kapcsolódnak. Az más kérdés, hogy ennek az absztraktnak is inkább asszociációi vannak, mint jelentése. Különösen ez a mondat nagyon jó, gondoljatok csak bele:

Nyilván igen, de ez legkevésbé sem érdekel ahhoz viszonyítva, hogy milyen képet sugall ez az latin terminusoktól hemzsegő, ezért roppant tudományosnak ható absztrakt egy kívülállónak a szemantikáról? Azt, hogy az valami posztmodern egzisztencialista kváziteológia, ami a költők transzcendenciához való viszonyával meg hasonlókkal foglalkozik. És emögött ott áll egy akadémiai intézet teljes tekintélye.

Azt egyébként megnézném, hogy vajon ha valaki a chomskyánus nyelvészet terminusait próbálná meg ilyen kontextusban felhasználni (Pl. "Tough-movement Sinka István politikai nézeteiben az I. világháború után"), azt is ugyanígy átengednék-e?

Hihihihi. Én is pont ilyesmiken gondolkoztam, amikor olvastam.

1. Vajon olvasták-e a különböző szintű főnökei?
2. Ha olvasták, vajon mi lehetett a fejükben?
3. Nem érdemelnék meg legalább büntetésből, hogy ilyeneket kelljen olvasniuk?

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Mint a modern szemantikában valamennyire otthon levő ember kijelentem, hogy szégyennek tartom, hogy a Nyelvtudományi Intézet ezt ki meri tenni a honlapjára. És ezért elsősorban nem az előadót tartom felelősnek, mert ő nem kell, hogy járatos legyen abban, amit ma szemantika alatt értenek, hanem a vezetőségnek az elméleti nyelvészetet jól ismerő tagjait, akik viszont a jelek szerint szó nélkül rábólintottak erre az absztraktra. Tényleg nem látják, vagy csak szeretnének úgy tenni, mint akik nem látják, hogy milyen vérciki, hogy ezzel állnak elő 2009 végén?! Kérem őket, olvassák el még egyszer, lassan és figyelmesen, amire most rábólintottak. Tényleg tudományosnak tartják a saját hitvallásuk szerint is?

Ahelyett, hogy amíg lehetett volna, kiépítettek volna egy fiatalokból (is) álló szemantikus-közösséget, akik otthon vannak a releváns szemantikai szakirodalomban, most ilyen szintű eszmefuttatások következnek mint a tudomány mai állásának megfelelő kutatási beszámoló? Hiszen ez az absztrakt nem tesz egyetlen falszifikálható állítást sem, nem említi Kripkét és az azt követő (egyáltalán nem mai, nagyon is régi) kutatásokat, amik az 60-as évektől kezdődtek a tulajdonnevek jelentésszerkezete kapcsán. Semmi konkrétum nincs benne, csak általánosságok, amik mindenféle módon érthetők.

(Most felhúztam magam -- nem lehetne legközelebb kis vérnyomásmérő jelet tenni a poszt mellé, hogy tudjam, hogy nem szabad elolvasnom? )