szigetva wrote:
Nekem se a tanárképessel, se a latinigényessel nem volt sose bajom, vagyis nem a megszokás. Mi bennük a rossz?
Nem rossz, csak nekem ellenszenves.
Komolyra fordítva a szót, próbálom magamban megfogalmazni, de egzaktul nem nagyon megy. Talán az, hogy a
tanárképes nekem nem túlságosan transzparens képzés. Tehát ha nem lenne mindig kontextusban (~ szak), nekem nem biztos, hogy lejönne az, hogy
tanárképes A =
olyan A, ami mellé tanári képesítést lehet szerezni (itt nem etimologizálok, tehát a képes-képesítés áthallás nem szándékos). A
-képest én valahogy úgy érzékeltem, hogy olyasmit jelent, hogy
alkalmas rá,
rátermett valamire,
tud valamit csinálni: pl
vitaképes,
versenyképes,
engedni képes. Ehhez képest

a tanárképes nekem igenis fura. Akkor már inkább azt mondanám, hogy a szakot és a tanárképzést elvégzett
ember a
tanárképes, ugyanis
alkalmas,
rátermett stb. arra, hogy tanár legyen.
Én sem állítom, hogy teljesen légbőlkapott ennek a szónak ez a használata, de nekem erőltetettnek tűnik. Ahogy pl. az is fura lenne nekem, hogy a teológia az egy
hitoktatóképes szak, ellentétben mondjuk az egyházjogász szakkal, ami viszont nem.
A
latinigényessel így jobban belegondolva tényleg nincs semmi baj, azonkívül hogy szigorúan szubjektíve kissé papírízűnek érzem.
