NYELVÉSZ

Van egy pár az MNSZ-ben.

Icu+ka. Gézu, Bélu van?

Icuka, maga cuki.

Egyébként én meg Terivariban lakom.

A Gézukát kizárnám, mert -uka beceképzőnk nem volt eddig (majd most biztos felsoroltok egy tucat példát, mondjuk Béluka?).

Hiába érzed úgy, hogy nem egymás párja az a/e és az á/é, ha egyszer megfeleltettük őket egymásnak: Mária/Mari, Péter/Peti. (Egyébként nem vagy egyedül az érzéseddel.)

Amennyiben az á és é az a és e hosszú párja. Érzésem szerint külön hangok.

Ági, Sári, Gézuka

A Panna, Pisti, Bandi és társaik ikerítésből származnak: az ikerszavakban (nemcsak a magyarban, máshol is baromi gyakori ez) a második elemnek bilabiálissal kell kezdődnie. Tehát Panna < Anna-Panna, Pisti < Isti-Pisti, gondolom.

Más: nekem nem nagyon van fogalmam, hogy mi a különbség a becézés—kicsinyítés—rövidítés fogalmak között, erről nyithatnánk egy új topikot!

Ennek kifejezetten örülök. Egy, hogy érdekel, ami itt minket, kettő, hogy jobban meg kell fogalmazni, mit akarunk mondani.
Igen, ez sokaknak így tűnik. Csak nehéz megmondani, mitől ,,rest'' valami. Pl. ha a pulóver helyett pulit mondok, akkor igaz, hogy kevesebbet jár a szám, de az agyam annál többet, hisz megkerestem a pulóver első szótagját, megnéztem, ráhúzható-e a templátum, meg tettem rá egy képzőt. (Jó, lehet, hogy megjegyeztem már rég, hogy puli, de egyszer akkor is ki kellett gondolni.) Amikor a szólandok helyett azt mondom, szólni fogok, még többet is kellett beszélnem. Amikor azt mondom, eszek almát, de eszem az almát, akkor egyeztetek a tárgy határozottsága szerint, míg aki mindkét esetben eszemet mond, az ezen nem gondolkodik. (Ja, az azon gondolkodik, hogy ez ikes ige-e? Lehet, de akkor honnan is tudjuk valaha meg, hogy ki volt a rest?)
Csakhogy baromi ritka az, hogy nincs kontextus. Akár verbális, akár nemverbális.

Én sajnálni nagyon én nem lenni érteni nyelvészül, lenni abszolute dilettant.

Hát, ezt csak mint nyelvharcosnak is lenni dilettant, tudnám viszont azon aspektból világítani megfele. Gondolok arra, hogy a neveknél ugyan bevett szokás, de ahonnan indultunk, a hétköznapi nyelvi példák (tari puli = tarka pulóver) nevezhetők volnának akár egyfajta nyelvi restségnek is . Nem ritkán kontextus nélkül nem is megfejthetők, vagy mert még ha csak kicsit is különböznek a "becézett" szótól, sok másnak is lehetne ugyanez a formája, vagy mert már eleve meglévőszóhoz jutunk. Pl. fentebb gondolhatnánk akár, (magyarral rokon ógörög !!) tarhonya meg monnyuk puliszka, ha már nem vesszük kutyába a dolgot.
Szóval nem a kicsinyítésre gondolok, már csak azért sem mert nem a standart (? vagy mi) kicsinyítő képzők (-ka, -ke) regimentjét soroltuk elő. Olybá tűnik ez, mintha a nyelvben is érvényesülne a legkisebb energiaállapotra való törekvés...

A beceképző par excellence kicsinyít (azon mit értesz, hogy rövidítést jelöl?). A becető egyszótagúságát pedig már konstatáltuk: Most már azt is értem, miért volt nekem mindig furi az Annamari.

Érdekes egyébként, hogy ezek a becenevek a lentiek szerint két kötött morfémából állnak, mert ugye nincs *Kat, *Jul, *Mar stb., ami hozzá járul az pedig képző Úgyhogy ezek a hent-es kategóriájába tartoznak.

Bocsi, bocsi, bocsi! Belealudtam, de ma reggel azzal ébredtem, hogy Timit, azt azér nem kellett volna...
Egyébként meg nem lehet, hogy ez az -i, -csi inkább rövidítést jelöl? Úgy tűnik, mintha az összes becető egy szótag vagy mi az izé lenne, még a hosszabb neveknél is: Aladár, Barnabás, Dominik, Domonkos, Erzsébet, Hajnalka, Henrietta, Krisztián, Levente, Magdolna, Nikoletta, Gabriella, Piroska, Sarolta, Valéria, Viktória stb. Ilyen szempontból érdekesek az "összetett" nevek is: Zsuzsanna, Marianna, Julianna, mert ezeket ugye nem az (anna) szerint becézzük, hanem szintén az első "szótag" szerint, egyedül Annamari tűnik eleddig kivételnek. Persze lehet, hogy ez csak az anna-végűekre igaz.[/i]

A nyelvész formára rugdossa a nyelvet

A Timi nem törlős. És látjuk, hogy a Juli sem, hisz akkor hosszúval lenne.

Esetleg Győzike?

szerk: Egyébként meg Júlia -> Juli, Tímea -> Timi