NYELVÉSZ

Azért el tudom képzelni, h a Modern Hungarian Linguistics tanszék csak MA-ra és PhD-ra specializálná magát... Eljő még a Kánaán...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Csakhogy a jelenlegi évi kb. 400 hallagó eltartja az AngAmInt 80-90 tanarát. De ha az ELTE nem csinálna BÁt, az évi 10-20 MA/PhD hallgatóra meg kéne 5-10 tanár. Melyikünk legyen az?

(Egyébként annó a Magyar Bálint mondott olyat, hogy nem csodálná, ha az ELTE nem is indítana BA szakokat. Egy ideális világba én sem, de ebbe itt, amibe élünk, nagyon is.)

Sajnos a BTK-n tapasztalataim szerint a nagy többség (oktatók és hallgatók egyaránt, a döntéshozók pedig különösen, persze elsősorban nem az AngAmIntben), nem igazán értik, hogy a bolognai rendszer mögött mi a koncepció (vagy ha értik, akkor elutasítják, de muszáj élnem a feltételezéssel, hogy általában inkább az előbbi), függetlenül attól, hogy megvalósulásának feltételei adottak-e a mai magyar oktatási rendszerben.



Nálunk is működhetne, hogy egy intézmény specializálódik a "személyi asszisztensekre", míg mások a nyelvészekre, megint mások az angoltanárokra. De ehhez persze az kéne, hogy az egyetemek ne a menniységben, hanem a minőségben legyenek édekeltek, nameg hogy a MAB ne dobjon vissza tantervet azzal, hogy túl speciális vagy elvont valami. Meg hogy a HR-es ne azt nézze, hogy az ELTÉről jött-e valaki vagy a Szent Bonifác Adventista Főiskoláról, hanem tisztában legyen azzal, hogy melyik intézmény melyik programja milyen feladatok ellátásához ad jó képesítést. Meg ne legyenek keretszámok, meg állam se, de ne menjünk bele...

A másik és szerintem elég súlyos gond, hogy az ELTE angolos BA/MA rendszere olyan (mikor utoljára képben voltam legalábbis, olyan volt, talán megváltozott??), hogy mivel nem mindegyik BA szakirányból lehet minden MAra menni és nem minden MAról PhD-zni, 18évesen végleg el kell dönteni, hogy angoltanár vagy kutató akar-e lenni az ember. Ez szerintem gáz.

Ha egyszer adott lenne ehhez a rendszer, én el tudnám azt elképzelni, hogy kitűnő főiskolák adnának naccerű BA képzést angolból, tanulna az ember gazdasági nyelvet, üzleti nyelvet, fordítást, tolmácsolást, academic skillst, számtechet dögivel és noha lövése nem lenne a genratív szintaxisról, de két kézzel kapnának utána a cégek. Az ELTÉnek meg még csak nem is feltétlen kéne BA-t hirdetnie, de MA szinten ő képezné a legjobb nyelvészeket, irodalmárokat (azt a tizet évente, akit eltart a piac, többet nem, mert ez az elitképzés drága lenne, de ebbe se akartam belemenni )

Ma megcsináltam az általam valaha is hallgatott tárgyak jegyzékét kreditszámokkal (le kell adnom valahova), ha valakit érdekel, azt el tudom küldeni - miután három egyetemre is jártam, jól látszanak a különbségek. De inkább nem másolom be, mert 7 oldal. (Nem azért, mert olyan sok kreditem lenne, hanem mert nagyon sok az olyan az ELTE-n, hogy szeminárium+előadás külön, stb. amiről lentebb szó volt.) A végére már kezdtem úgy érezni, hogy meghülyülök, egész estém ráment.

_________________
http://www.prezzey.net

A hallgatók képviselői alkotják az intézeti és kari tanácsok egyharmadát. De ezt a hallgatók nem kellően használják ki. (Mondjuk eleve kérdéses a hallgatói képviselők választásának adekvátsága, tisztelet a kivételeknek, de ezt most hagyjuk.)

Na az biztos, hogy semmi nem volt előre megtervezve. Amennyire én látom, egy szempont mindenhol mindig kimaradt a tervezésből, ti. hogy a diáknak mire lesz szüksége, mi hasznos a munkaerőpiacon stb. És igen, az elsődleges szempont az, hoyg mindenki megtarthassa a régi óráit. Pedig ugye gazdaságilag az a racionális, ha leépíteni is lehet, ha másért nem, hogy újra legyen keret a bővítésre. És leépíteni nagyon is lenne miből. (Természetesen ez nem az AngAmInt-re vonatkozik, az ottani helyzetet nem ismerem.)

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ez egyrészt így van, másrészt viszont egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy mit és hogy kellett volna átalakítani. Pl. az alapszak 180 kreditjéből 120-at ad a major szak, a maradék 60 nagy részét (amint az menet közben egyszer csak kiderült) az ún. minor szak adja (ami azért kellett, mert a BA alapszakot eredetileg egy szaknak képzelték, majd rájött valaki, hogy egy tanárnak két szak kell, ezért legyen az olyanoknak minor szakjuk). Akik viszont nem akarnak minor szakot, azoknak valamivel ki kell tölteni ezt a részt. De ezek lehetnek olyanok, akiket csak a major szakjuk érdekel és abból a PhD-ig meg sem állnának, meg lehetnek olyanok is, akik megelégednének egy alapszakos diplomával, és utána mennének személyi asszisztensnek (mondjuk). Na ezeknek kellene együtt kellene hasznos kurzusokat tartani, és előre mindezt megtervezni úgy, hogy fogalmunk sincs, hogy négyen vagy nyolcvanan lesznek.

Az AngAmIntben pl. az volt a nehézség, hogy van öt tanszék, amelyek mindegyike féltékenyen őrzi a saját kis területét. A nyelvészek pl. feladták a nyelvtörit, meg eredetileg a bevnyelv szemináriumot is (hosszú, hogy miért), de miután senki más nem mutatott hajlandóságot az önmérsékletre (sőt!), a nyelvészek is visszavették az órákat meg a krediteket, mert ha nagyon összehúzták volna magukat, akkor a többiek terjednek ki oda.

Az is baj volt, hogy a BA kialakítása évekkel megelőzte az MA-ét, így nem lehetett nyugodt szívvel visszahúzódniuk az elméletibb irányzatoknak a BA-ból, azzal, hogy majd viszont az MA-ban nyomulnak. Pedig jó lett volna...

Kíváncsi lennék, mire gondolsz. Még a legelméletibb kurzusnál is el tudom képzelni, h a gyakorlati jegyet az adott témakörben írt írásodra kapod.



Nekem az a benyomásom, hogy nyugaton eleve kevesebb kurzus kellett a diplomához. Ha tehát a diploma kreditértéke kb. ugyanaz, akkor egy kurzusra nyilván kevesebb esik. A bolognai folyamat nyilván azt kívánta volna meg, h Mo-n is kb. annyi kurzus érjen egy diplomát, mint máshol. A tanszékek viszont, legalábbis ahol rálátásom van a dolgokra, kb. úgy képzelték, h a bolognai rendszerben is a régi képzés marad, csak másképp lesz cimkézve. Tkp. nem is érdekelte őket, milyen lehetőségeket hoz az új vagy mi a célja, csak azt nézték, h a "régi jól bevált" (valójában, nos... hadd ne minősítsem) rendszert átmentsék.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

A kurzus kreditértékét természetesen a szakgazda határozza meg. Amivel a TO és a tanszék pingpongozni szokott, az az, hogy ki írja be a szakgazda által meghatározott kreditértéket az ETRbe. A TO a tanszéktől várja ezt (gyakorlatilag már mindent a tanszéknek kellene elintéznie, még a hallgató vizsgára bocsáthatóságát is ő döntse el, meg ő vizsgálja az orvosi igazolásokat), a tanszék meg rinyál, hogy ő azt nem tudja beírni.

Az mindenesetre elég nagy baromság volt, hogy míg a régi, ötéves egyetemi szak 140 kredit volt, amiből 25 a szakdolgozat, addig a mostani hároméves alapszakok 120 kreditesek, ebből 10 a szakdolgozat. Angol szakon egy-két kurzust kidobtunk (pl. nyelvtöri csak a mester szinten lesz), és a kétórás gyakorlatokért 3, az egyórás előadásokért két kreditet adunk többnyire, ennél többet a MAB már nem venne be. Ehhez képest a mesterszakon a heti négyórás kurzusokért egyetemlegesen öt kredit jár, vagyis az alapszakon 45 kontaktperc=1,5--2 kredit, a mesterszakon meg ugyanaz csak 1,25 kredit...

Hát, nálunk szerintem a jobbra-balra passzolgatás ment. ("Csak ne nekem kelljen", aztán a végén valaki hasraütésre beírt egy adag számot.)



(szerintem se, de...)

És mi van azokkal a szakokkal, ahol nehéz mérni a gyakorlati teljesítményt? A kísérleti pszichológia pont nem ilyen, de pl. van tanácsadás pszichológiája szakirány is. Oda nem jártam, de barátnőim igen, és az a tapasztalat, hogy kb. minden gyakorlati tárgyon úgy megy a jegy képzése, hogy bejárt - ötös, nem járt be - akkor meg nem.

_________________
http://www.prezzey.net

Ez mind megoldandó probléma. De nem hiszem, hogy a megoldás az lenne, hogy ne kelljen gyakjegyet szerezni. Persze a dolog azért is furcsa, mert nyilván megnézhették volna, hogy hogy megy ez a hasonló külföldi szakokon. Meg szerintem a tanárok is elég pontosan tudják, minek mekkora súlya van. Biztos, hogy a kreditszámot a tanulmányi osztály, és nem a szakgazda határozza meg?

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ez tényleg így van, nem is ez a nehézség, hanem az, hogy ugyanaz az óra ugyanolyan követelményekkel Mo-n 2 kredit, nyugatabbra meg minimum 4. És mindenhol 30-at kell teljesíteni félévente...

Legdurvább: elsőben (pszichológia szak) élettan gyakorlat. Egész délutános elfoglaltság (+ sokszor bennmaradni a 'hivatalos' vége után is, mert még nem sikerült rávenni a patkányt, hogy azt csinálja, amit kéne, vagy megint nincs elég műszer és sorbanállunk, esetleg nincs elég patkány és sorbanállunk stb.) + a jegyzőkönyvet tisztességesen megírni megint egy fél napját elveszi az embernek. Mindezek után 1 (!!!) kredit. Megkérdeztük, miért. "Mert kötelező." Hö?! Elsőben gyak. minden tárgy, amit felvehet az ember, kötelező.

(Amúgy én legnagyobbrészt élveztem csinálni, nem arról van szó; hanem arról, hogy nonszensz mennyiségű kreditet adnak helyenként, és persze akkor csattan az emberen az ostor, ha külföldön csinálta ugyanezt egészen más számú kreditért és el kéne fogadtatni valahogy. De mindettől függetlenül is szürreális aránytalanságok vannak az ELTE-n, pl. kamu tárgyak 5 kreditért, ikszelgetős vizsgával, és a fentebbi élettan gyakorlat 1-ért.)

Szakirányon meg sikerült a többváltozós statisztikát első nekifutásra 0 kreditesként indítani, aztán menet közben átváltozott 5-re. És nem arról volt szó, hogy az ETR-be hibásan vitték fel, mert gyakorlatilag az összes szakirányos tárgyunk változott, csak nem ilyen durván (olyan is van, ami kevesebb lett). Hanem arról, hogy mi voltunk az első kredites évfolyam, és élesben figyelhettük, amint teljesen ad hoc módon találják ki a kreditszámainkat.

Amúgy összességében sokkal több stresszt és nehézséget okozott (okoz) nekem az egyetemi évek alatt a tanulmányi osztály "áldásos" működése, mint maga az egyetemi követelmények teljesítése. Nem is tudom, hogy Kinga hogy bírja ép ésszel, hogy folyton egyezkednie kell velük.

_________________
http://www.prezzey.net

Az enyémben is

_________________
http://www.prezzey.net

Ja, lehet, h félreérthető volt, de azt úgy értettem, h az egyetem nem általános iskola. Az én időmben legalábbis az általános és középiskola sokkal jobban stresszelt, mint az egyetem, holott az lenne az értelmes, ha az érettségiig nem versenyeztetnék a gyerekeket, hanem fejlesztenék. Az egyetem viszont legyen komoly munka, igenis legyen nehéz, legyen verseny, derüljön ki, ki mire képes. Nagyon utálom, mikor nyafognak, h jaj de nehéz. (Különösen, amikor pitiáner dolgokat kell megtanulni, de azt sem értem, ha azért nyafognak bölcsészkaron, mert írni kell.)



Hol mondtam én olyat, h ne szórakozzon??? Az egyetemet, kart, szakot válassza ki aszerint, h mi szórakoztatja, de onnantól kezdve keményen meg kelljen dolgoznia a tudásért. Az egész onnan indult, h kelljen-e jegyet szerezni, kelljen-e házi dolgozatot írni. Ennek kapcsán mondtam, h kelljen.



Ki beszél itt megnyomorításról? Erről volt szó:



Én meg azt mondtam, hogy az, h valaki gyakjegyet szerezzen, otthon vagy külföldön, nem akkora nehézség, h így kelljen nyilatkozni róla. Ennyi.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ez most messzire vinne. Igazából mindketten arra az ellentmondást nem tűrő kijelentésedre kaptuk fel a fejünket, hogy "az egyetem azért egyetem, hogy nehéz legyen". Szerintem meg nem azért egyetem, hogy nehéz legyen, hanem azért, hogy olyan dolgokat tanulj ott, amik érdekelnek. Azt senki nem vonja kétségbe, hogy ezért erőfeszítést kell tenned, de hogy az egyetem lényege az lenne, hogy "nehéz", az több mint vitatható kijelentés.



Ez az álláspont semmi más, mint alig titkolt gőg. A tudást vérrel és verejtékkel kell megszerezni, nehogy már szórakozzon közben a delikvens, még végén pattogatott kukoricát kéne árulni előadás alatt. Hát én meg azt gondolom, hogy igenis, az egyetem inkább legyen egy szórakoztató centrum, mint kripta.



Valóban? Akkor rakjunk rá 16 tonnát, hadd erősödjön a nyomorult. Ha meg beledöglött, akkor nem is volt jó pálma.