Hú, ma az órán hajszál híján kerültem el, hogy nagyon csúnya vitába keveredjek (és leginkább azzal, hogy befogtam a számat).
Nos, az a lényeg, hogy leginkább azzal értek egyet, amit közben Rebrus elővezetett... de mint kiderült, előadóink egyike - a kettő közül az, aki a házi feladatokat értékelte - úgy gondolja, hogy igenis, a szófajok élesen elhatárolhatók. Viszont a házinak meg mintha az lett volna a lényege, hogy addig szenvedjünk vele, amíg rájövünk, hogy nem... szóval nem igazán értem.
(amúgy nem derült ki, hogyan határolhatóak el élesen, csak az, hogyan nem... meg hogy jó lenne strukturális dolgokra hivatkozni a lineáris precedencia helyett. De ez egy hatalmas általánosság a szintaxisban, ezzel nem érzem magam okosabbnak. Meg az se tetszett, hogy a lineáris sorrend teljesen a padlóba lett alázva, pedig nyilván nem véletlenül úgy beszélünk, ahogy.)
És mire észbekaptam, nagyon erősen le lett dorongolva az a nézet is, hogy a nagy szófajok esetében valamiféle prototipikusság / életlen kategóriák / nevezzük, ahogy szeretnénk elképzelhetőek lennének.
Quote:
1. bevalljuk, h a szofaji hatarok eletlenek, vagy
2. bevalljuk, h a "nagy kategoriak" fogalma hasznalhatatlan a nyelv pontos leirasaban, es inkabb olyan " kisebb feature"-ok utan nezunk, amelyekre tudunk jobb teszteket adni.
2. bevalljuk, h a "nagy kategoriak" fogalma hasznalhatatlan a nyelv pontos leirasaban, es inkabb olyan " kisebb feature"-ok utan nezunk, amelyekre tudunk jobb teszteket adni.
Szerintem a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást - azért használhatatlan, mert életlenek...
Habár azért teljesen én nem szeretném kidobni a szófajokat, mert a beszélők szeretik őket - "intuitív validitás" (tudom, ez nagyon gyenge érv
). Mondjuk egy vizsgálatot megérne, hogy aki nem tanulta az iiiskolában, annak mennyire tűnik a "szófaj" fogalma kézenfekvőnek... elmehetnék terepmunkára Új-Guineába.Quote:
ha a nagy kategoriak hatarai eletlenek, akkor egy normalis modellnek azt is meg kell mondania, h hogyan/mennyire azok.
Az órán is ez volt a felhozott érv, meg a kérdőjelek-csillagocskák szaporítása, ugyanaz, amit Rebrus írt. Itt fogtam be a számat gyáva féreg módján (jó, nagyon agresszíven lett elővezetve a dolog, leginkább meg voltam döbbenve) és nem közöltem, hogy attól, hogy valamire per pillanat nincs modell, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem is lehetne. És lapítottam, mert a házimban lelkesen kiálltam a mellett, hogy nincsenek éles határok. (habár ez inkább valami ellen, mint valami mellett, mert alternatívát nem produkáltam, igaz, nem is arról szólt a feladat.)
Én nem szeretném a statisztikát megúszni (sőt - nem is igazán értem, hogy hogy lehetne, a pszichológiában sem akarja senki megúszni), de ők attól tartok, igen.
Quote:
Ezenkivul, Kenesei Istvan a StruMa III. (Morfologia)-ban a szofaji elhatarolasrol ir
Ehhez közben sikerült hozzájutnom a messze északon is, hála egy kedves fórumozó-társnak, akinek a nevét szerzői jogi okokból talán inkább fedje homály.
Quote:
volt mar kicsit, az olvasmany is elokerult:
*megnézi*
Húha, én ezzel a hozzászólással már találkoztam.
***
Ú, most kicsit rosszul érzem magam, hogy itt a háta mögött beszélem ki más nézeteit, de az órán azt se tudtam, hogy épp pókerarcot vágjak-e vagy meneküljek-e ki a mosdóba. Szóval ez szerintem leginkább hitvita, hogy a szófajok partíciók vagy nem. Vagy tud valaki mutatni valami jó módszert, amivel CSAK a főneveket választjuk ki, és a beszélők intuíciójával is megegyezik?
Tényleg, mikor szabad a beszélők intuíciójára hivatkozni? Amilyen paradigmához én szokva vagyok - társtud - ott leginkább semikor, ha csak meg nem kérdeztél 50 beszélőt
Szóval most gondoljunk intenzíven Chomskyra. Mert bevallom, elkapott a hév (még két hete) és agyba-főbe a beszélők intuíciójára hivatkoztam, aztán az volt a reakció, hogy csak az adatokhoz hivatkozunk erre, az elméletalkotáshoz nem. És én nem igazán értem, hol van a különbség, az elméletet nem Chomsky és tsai. intuíciója alapján dolgozták ki? Mert ha mondjuk ez korpusznyelvészet lenne, akkor jogosnak tartanám a bírálatot, de így egyszerűen nem értem. Van erre valamilyen határvonal?
(Nem akarom rátok borítani a teljes szintaxis kurzusomat, és az előadókat is igyekszem piszkálni ezekkel Az Élet És a Világmindenség Nagy Kérdéseivel - az egyikük abszolút jól fogadja, a másik kevésbé -, csak velük az az érzésem, hogy kicsit elbeszélünk egymás mellett, veletek meg nem, akkor is, ha éppen nem értünk egyet.
Talán azért van, mert itt csak generatívok vannak, nincsenek ilyen alapkérdésekben viták.)
Mindjárt összefoglalom a házim idevágó részeit magyarul (nem akarom az egészet bemásolni, mert van benne egy csomó más is, ami angolról stb. szól, meg az - angol anyanyelvű - előadót zaklatom grammatikalitási ítéletekért - amiket tényleg le is írt nekem, egy szavam se lehet!). Csak még teszek-veszek egy sort a szobában, hadd legyen meg az az illúzióm, hogy nem egész este a gép előtt ülök
Ha érdekel, írj egy üzenetet, elmondom a részleteket.