Brain Storming wrote:
Akkor tehát a LY egy palóc nyelvjárásból a standard-ba bekerült helyesírási "tétel" ... ez azt jelenti, hogy akkortól számítható a LY a magyar abc tagjaként, hogy a palóc nyelvjárást is felvettük a magyar nyelv leírásába??? van arra valami forrás, hogy mikortól eleme a LY az abc-nknek?
Semmi köze a palóchoz és a sztenderdhez az
ly betűnek. A palóc úgy kerül a képbe, hogy a mai magyarországi nyelvjárások közül egyedül a palóc egyes változataiban ejtik ezt a hangot. (Ami egyébként nem más, mint a prepalatális
l, azaz olyan viszonyban van az
l-lel, mint az
ny az
n-nel, vagy kicsit zűrösebben (affrikáta/nem affrikáta) a
t a
ty-vel,
d a
gy-vel. Az IPA jelét nem tudom ide írni, mert addig nem terjed a számítógépes ismeretem, de ha kell előkeresem a unicode-ját.)
A sztenderd meg azért nem érdekes, mert ez a hang jóval a sztenderd előtt megvolt a magyarban, már az ómagyarból adatolható, és számos változás (pl. a létige felszólító módjának eltűnése:
val- 'van' +
-j '(felsz. módjel)' >
valy >
vagy 'te legyél') mutatja a hajdani létezését. (A történetéről Benkő írt egykor: NytudÉrt. 1. sz., 1953; de természetesen a legújabb m. nyelvtörténet is tárgyalja.)
Az
l+y írásmód még a (kései) kancelláriai (tehát ómagyar kori) helyesírásból származik, még a Mohács előtti időkből. (De a huszita helyesírásban is jelölték, csak ott mellékjelesen, tehát még akkor is ejtett hang volt.)
A 19. század elején, tehát a magyar helyesírás kodifikálása környékén valószínűleg sokkal gyakoribb volt még a magyar dialektusokban, mint ma, de bizonyára egyféle hagyományőrzés már ekkor is segítette, hogy továbbélhetett.
És azóta se volt bátorsága senkinek kidobni, pedig a 19. század végére (ha tanult emlékeim nem csalnak) lényegében kiveszett a magyarból a vele jelölt hang, se az
l+j összeolvadásából, se etimológiailag örökölt helyeken nem maradt meg.
Állítólag Bárczi Géza évekkel később kifejezte sajnálkozását, hogy 1954-ben, mikor volt rá esély (ld. a diktatúrák és a nyelvpolitika viszonya), nem döntöttek a megszüntetése mellett. Ma már szinte esélytelen, mert erős nemzeti érzelmek lángolnának fel egy ilyen derék magyar betű védelmében. 1984 táján is az volt a fő érv (erre biztosan emlékszem, mert 1980-ban az 1978-as év nyelvművelő irodalmáról írtam OKTV-dolgozatomat), hogy hogy nézne az ki, hogy "apáid vére fojt..."
Úgy vélem a legnormálisabb megoldás az lenne, ha helyettesíthetővé válna a
j-vel, és aki akarja írhatja a
hüjé-nek is, meg
hülyé-nek is. Egyedül a személynevek őrzik a helyesírástörténet fosszíliáit, ezekben maradhatna meg. (Így bizony -- jósolom a legnagyobb felháborodást --
Erdéj-t is lehetne írni.
Ennek a megengedésnek az eredménye az lenne, hogy pl. bizonyos lapokban maradnának az ly-os írásnál, a másik meg csak j-zne, majd idővel az ly ki szorulna a normális írásbeliségből.
1980-ban erre (és pár hasonló véleményemre) azt írta az OKTV zsűrije, hogy ex cathedra kijelentéseim vannak, és nincs meg a kellő iskolázottságom, hogy erről nyilatkozzak. Jelentem, legalább a második témakörben volt némi javulás az eltelt majd 30 évben...)
Login
FAQ
Search
