NYELVÉSZ

Érdekes, amit a tulajdonszemléletről ír, pláne a magyar "materilaizmussal szembenállást" sugalló (?) fogalmazásából eredő "indogermán zavar" zavar engem: a "birtokolni" mennyiben alázatosabb a "létige + -nak, -nek + birtokos személyrag" szerkezetnél?

A végén még kiderül, h mi vagyunk isten népe? Sztem a bizonyítások végcélja valahol itt lehet! Vagy rosszul sejtem?

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Kételyek nélküli, kerek világkép, milyen kényelmes lehet

http://www.youtube.com/watch?v=V5aK_cYPcow

Nem világos, h a bekövetkező csodák milyen viszonyban vannak a magyar nyelv egyedülállóságával, de valamilyen összefüggés biztos van!

(Feltételezhető, h a riporter kérdése az volt, h szokott-e tévét nézni? Hát van még nyelv, amelyen erre a kérdésre ilyen kerek választ lehet adni? Figyeljétek az órát!!!)

A német sírkövesek persze hülyék, mert azt hallják, h [csüssz], és nem arra gondolnak, h a másik dolgozik, hanem arra, h búcsúzkodik.

Mondd csak, kalman56, szerinted a csüccs! felszólítást csak akkor használhatom, ha valakit egy pocsolyába szeretnék ültetni?

Kedves kalman56!
A hangutánzó szavak olyanok, hogy nem beszédhangokból álló hangszekvenciákat próbálnak visszaadni beszédhangokkal. Tehát amikor egy ember egy ismeretlen hanghatásra alkot hangutánzó szót, akkor nem beszédhangokat beszédhangokká konvertál. De mi történik, ha ugyanazt a hanghatást különböző hallással bírók akarják konvertálni? Mi van, ha nem egyezik a fejükben lévő konverter? Mi van, ha nem is azonos az anyanyelvük, tehát nem egyezik az a hangállomány amibe le kell képezni a hallottakat? Hogy ezek nem költői kérdések, arra bizonyíték, hogy az ugyanazt a hanghatást utánzó szavak nem egyformán hangzanak a világ nyelveiben. Sőt, gyakran egy nyelvben is van több egymás mellett élő variáns. Ezeket hogyan magyaráznád? Pl. a magyar hapci és tüssz(ent) szavak ugyanazt próbálják utánozni.[/code]

Kedves kalman56!
Tévedés.
Kétségtelen.

Nos, ez a kis tanmese nem a kutatás lehetséges módszertanairól szól, hanem arról, hogy mennyi előítélettel szemléli az ember (még a tudós is) a világot. Te az első típushoz sorolod magad, ami egyrészt helyes (mert valóban sok az előítéleted a nyelvről), másrész szerénytelen (mert a három tudós közül nyilván a biológus ért a legjobban a tehenekhez, pl. ő tudja, hogy nem magukban szoktak előfordulni, és hogy nem szokott csak az egyik oldaluk tarka lenni).

Az messzemenően attól függ, hogy mi a célod.

Az igazi biológus tudja, hogy meddig tartanak a tehenekkel kapcsolatos előítéletei, és hol kezdődnek a szarvasmarhológia által gondos kutatásokkal feltárt eredmények, melyik részük mennyire vitatható, hogy lehet újabb bizonyítékokat találni stb. Talán az ezek közötti pontos különbségtétel a zoológus és minden más tudós legfőbb erénye. A te dolgozatodban viszont azt látom, hogy nálad az előítéletek (pl. hogy a hangutánzás a nyelvekben vagy a magyarban a tövek fő történeti forrása) messze túlszárnyalják az adatgyűjtés és gondos bizonyítás fontosságát. A hangutánzásnak és más ikonikus jeleknek nyilván van némi szerepe a nyelvekben és a keletkezésükben. De hogy pontosan mennyi, és hogy konkrétan mely tövek ilyen eredetűek, azt csak alapos történeti kutatásokkal lehet tisztázni (és persze nagyon nehéz, mert a legtöbb tő eredete a távoli múltba nyúlik vissza, jóval az írásbeliség előttre).

Oda is megpróbálom elküldeni, de illetlenség lenne a többi fórumozó háta mögött, a szálat megszakítva válaszolnom.

Kedves Kálmán!
Úgy látom, Te jóindulatú ember vagy, ezért csak Neked, és tényleg utólszor:
Ahhoz, hogy megismerjük a valóságot, különféle utakon juthatunk el ugye. (Nem a fél, vagy negyedvalóságot!)
Melyik út a helyes? Szerintem ezt az dönti el, hogy célba értünk e.
Bizonyára ismerős a következő:
Három barát, egy biológus, egy fizikus és egy matamatikus Dániában járnak.
Az út mellett meglátnak egy tarka tehenet. Azt mondja a biológus: nézzétek, milyen tarka tehenek vannak itt! Erre a fizikus: nincs igazad, csak azt lehet mondani, hogy Dániában van egy, azaz egy darab tarka tehén.
Mire a matematikus: neked sincs igazad! Az igazság az, hogy Dániában van egy darab olyan tehén, amelyiknek az egyik oldala tarka.
Nos, a nyelvkutatás (játsszunk el egy kicsit), melyik kategória?
Ezen belül az én "irományom"?
Ha a harmadikba helyezed, neked van igazad, ha az elsőbe tesszük, akkor meg nekem.
Ezen úton én célba jutok, aki viszont a harmadikon próbálkozik, az talán soha. Viszont, ha már ott vagyunk, elő lehet venni esetleg a másik két módszert is, megerősítés, vagy elvetés végett, a részletekben.
A hangokról:
Sírköves Pista és Jóska szomszédok. Csak hallják egymást munka közben. A kő meg a smirgli (bocs!) hangja: "csissz-csissz...." . Jóska rögtön megállapítja, hogy a másik csiszol. Nem fütyül, nem kopácsol,stb.
Nos elindulhattam e, ezen az úton?
(Esetleges választ E-mail címemre, valahol ott van fönn előrébb.)

Azé' írtam így, mer' így teccik.





A' meg mi?



Vagy épp lehúzta, esetleg használta az illatosítót, de az is lehet, hogy csak vaklárma volt és valójában nem kellett neki... avagy leeresztett egy elmélet-légvárat.



hukjiblinka tasding rujcerikk. Élvezek új szavakat alkotni.



Na ez jellemző. Természetesen engem. Ahogyan ismerek itt jópár embert, akit valszeg igen. Most tökmindegy hogy hutu vagy inuit. Minél több nyelv iránt érdeklődünk, annál pontosabb általános nyelvészeti elméleteket alkothatunk. (Azé' léteznek még nyelvek, a szumír-magyar nyelvcsaládon kívül. Csakhogy visszadobjam az implicit: "önök nem magyarok"-labdát.)

<haját tépi>

Kedves kalman56,




Az igen sajnálatos, mivel most lett volna esély érdemben vitáznia az álláspontjáról.

OFF

Egy bölcs öreg barátom mesélte egyszer nekem ezt a történetet. Hogyaszongyahogy: volt egyszer egy király, akit (természetesen) nagyon érdekelt a Megrögzött Emberi Hüjeség mint olyan. Magához rendelte hát kora legnagyobb bölcsét és minden reggel, pontban öt órakor órákat vett tőle. Ám nem haladt nagyon jól, és ezért szemrehányást tett a bölcsnek, aki bátran azt válaszolta, dacolva az uralkodó félelmetes tekintetével: Felség, a hüjeségekhez vezető út türelemkockákkal van kikövezve! Ezzel a példával feküdj és kelj néhány napig, akkor majd belátod, hogy milyen értékes párbeszédnek lehettél részese ehelyt.

Kedves rokonaim, barátaim és üzletfeleim,

engem ennek a szálnak a hangulata arról győzött meg, hogy itt az ideje kivonni magam kicsit a forgalomból. Vannak dolgok, amikre úgy érzem, nincs szükségem.

\bye

Ha nem ezt sugallta, akkor persze elnézést kérek.

Kedves Varasdi úr!
Ne kenjen rám olyasmit, amit nem írtam!
Legyen szíves!
Nyilván mindenkit elsősorban a saját nyelve érdekli.


NNO! itt és most szálltam ki!

Mivel magyarázod a rokon finnugor nyelvekben a szabályos hangmegfeleléseknek tökéletesen megfelelő pos alakot?

,,Hűűűű, ez mekkora marhaságokat mond!'' Ugye akkor ebből jön a hülye?