Quote:
http://en.wikipedia.org/wiki/Mondegreen
Hirtelen a következőket tudom összeszedni:
1. Az óvodában (talán még általános elején is?) komoly gondot okozott a Bóbita. Leginkább a
törpekirályfi a lánya mondaton akadtam fenn, és emlékszem, hosszan gondolkodtam, h miként lehet valakinek a lánya fiú. (Jó, azóta lenne pár ötletem.)
(((Mire jó a gugli:rájön az ember, h nincs egyedül:
http://picihopata.wordpress.com/2007/09 ... -rajonnom/ )))
A Bóbita valószínűleg a magyar ifjúság jelentős részén kifog, többször, különböző változatokban hallottam már a következő sztorit:
Óvónéni kéri a gyerekeket, sorolják fel a Bóbitában megjelenő szereplőket. Már mindegyik neve elhangzik, de hátul egy gyerek még nagyon nyújtózkodik, folytatni akarja a felsorolást. Óvónéni csodálkozik (nyilván vizsgatétel volt az óvónőképzőben, h hány szereplő van a Bóbitában, csak nem fejlődött az államvizsga óta a tudomány), felszólítja. A gyerek nagy lelkesen bekiáltja: "A Géza malac!")
(((Aki magától nem jön rá:
http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=26449 )))
2. Valamikor negyedikes lehettem, amikor egy osztálytársam valamiért kijelentette, h az afrika megsegítésére rendezett koncert számának refrénje úgy hangzik, h
ví ár dö csisszi. Én akkor már egy kevéskét értettem angolul, és próbáltam neki magyarázni, h az
ví ár dö csildrön, de le lettem torkolva, h ne nézzem hülyének, ő hallja. Azóta az esetet úgy tartom számon, mint az első leckét percepciós fonetikából.
(Lazán ide kapcsolódik, h a Szikora Robi által megalkotott csikidám-stílus neve a "Shake it up!" kifejezés félrehallásából ered, még a hatvanas évekből.)
3. Vannak a jól ismert számfélrehallások, mint a Police Message in a bottle-jából a
Sending out an S.O.S., magyarul
Szentmihályon diszkó llesz. De a legszebb mégiscsak az Opus Life is life-jának az a részlete, amelyet magyarul mindenki
Levelet kaptam, lájf-nak hall, és az eredetiben
Lalala lalla la van.
Folytassa, nyelvész!