erik.svoboda wrote:
Úgy tapasztaltam, h a modern nyelvelméletek egyre inkább azt szeretnék, ha az elmélet formalizmusából valami megjósolható lenne az emberi nyelvre nézve is, azaz ha a leírás eszközkészlete eleve úgy lenne kialakítva, h le se lehessen írni semmit, ami a emberi nyelvben nem fordulhat elő. Namármost eltekintve attól, h ez mennyire sikeres vagy mennyire lehetséges, úgy érzem, ez egy elég értelmes célkitűzés. Viszont számomra úgy tűnik, h a konstrukciós nyelvtanban semmi ilyen nincs, sőt, mintha éppen az ellenkezője lenne rá igaz: elvben bármi leírható, olyan dolgok is, amelyek teljesen kizárhatóak lennének egy emberi nyelvben. Kérdésem, h ezt jól látom-e, ha nem, miért, ha igen, akkor ez miért nem jelent problémát stb.
Nem, szerintem a KNY is egyetért ezzel a célkitűzéssel, csak az a baj, h. nem elmélet (még), nincs olyan formalizmusa, ami valóságos korlátozást jelentene arra nézve, h. mienek lehetnek az emberi nyelvek. Ami engem illet személy szerint, az általam javasolt erős kompozicionalitási elv, amit a KNY egyik alapelvének szeretnék megtenni, az pl. elég durván korlátozó, úgyhogy próbálok jó példával elöl járni.