NYELVÉSZ

Rebrus mester meglatasa azert is erdekes, mert az udmurtban az olyan tovek, ahol massalhangzo-ingadozas van (pontosabban: ha a toldalek maganhangzĂłval kezdodik, a tovegen cluster all, egyebkent az utolsĂł nem jelenik meg), akkor a to zaroto (az udmurtban az ilyen ingadozo toldalekoknal a nyiltabb varians az altalanos, ezert a zaroto a jelolt). SzĂłval: ami jelolt, legyen meg jeloltebb?

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

A nyitótövekre és a tővégi CC-re vonatkozó (statikus) általánosítás a következő:

-- a túl "nehéz" (értsd jelölt / univerzálisan ritka) CC-kre végződők nyitótövek: pl. a C+v és a C+j-re mind (pl. ölyv, nyakörv, könyv, szomj, fürj, sőt a zárt e-s nyelvjárásokban az elv, kedv, ellenszenv is mindig nyílt e-s kötőhangzójú); hasonlóan a palatális geminátára végződők: ujj, gally, könny, menny, meggy (itt már vannak kivételek, pl. a pötty).

-- a túl "könnyű" CC-kre végződők nem nyitótövek: ilyenek a homorgán nazális+C-k, pl. rongy, gyöngy, ponty, rönk, gong, csonk, komp, comb, gömb, hant, sönt, roncs, konc.

-- a kettő "közötti" részben a CC-k mindkét csoportba tartozhatnak, de tendenciaszeruen igaz, hogy "minél nehezebb a CC, annál inkább nyitótő".
(pl.: rgy-vel van nem nyitótő, György; lgy-vel nincs; vagy: ld-vel van mindkettő, pl. zsoldok vs. földek, lgy-vel nincs: hölgyek, völgyek stb.).

Sőt: talán a CC előtti mgh. hosszúsága is számít: a VVCC nehezebb, mint a VCC, ez bizonyos CC-knél élesen jelentkezik: vö.: sorsok -- társak, györgyök vs. tárgyak, kardok vs. térdek.


Amennyire tudom, az egy C-re végződőknél nincs kapcsolat a "nehézség" és nyitótőség között. Egyes msh-knál persze gyakoribb a nyitótő (pl. l, j, s) másoknál ritkább, de ez úgy tűnik nincs kapcsolatban a szóvégi helyzet jelöltségével.


Egyébként az egész témáról részletes kvantitatív vizsgálat található Papp Ferenc A magyar főnév paradigmatikus rendszere (Akadémiai, 1975) mű 2. fejezetében.

Egyrészt ott vannak a kivételek, másrészt akkor ugyanezt várnánk az o/ó, u/ú és ü/ű pároknál, pedig pl. nyulam, de nyusztom; fülem, de füstöm.

rebrus mesternek volt eccer egy olyan meglátása (amíg ő nyaral, elmondom, aztán majd ő pontosít), hogy a szóvégi ritka msh-csoportok inkább nyitótövé teszik a szót, mint a nem ritkák. Ebbe a mintába azért beleillik az észrevételed.

véletlenül nem az a szabály az egyszótagú ö vagy ő magánhangzót tartalmazó szavaknál, hogy ha dupla mássalhangzó van a szó végén, akkor -em, ha szimpla, akkor pedig -öm ragot kap?

i mean,

könyvem
tölgyem
völgyem
hölgyem
köböm
tököm
p*csöm
tőröm
gőzöm
szőröm
földem
bőröm
közöm
zöldem
törzsem
rögöm
dögöm
köröm
söröm
közöm
törtem
könnyem
bölcsem
hősöm

kivételek:

söntöm
ölem
tömböm
tönköm

_________________
http://www.laromantica.net/i/

Szerintem semmi olyat nem állítottam, amiből ez következne. Én két alakról beszéltem.



OK, akkor kb. 1:8000-hez az arány.

Chi-tesztet kérek!!!

Nekem meglepő, apámnak mindakettő jó, nekem pedig egyik sem.

Nekem is pont u.az. az anyanyelvi intuícióm mint eriknek. Az mondjuk nem lenne meglepö, ha más toldalék másképp viselkedik nyitásilag (haverrel, *haverek), de hogy ugyanaz... Az sem játszik, hogy könyvön jó, mert könyvhöz is az, és nekem *könyvömhöz. Érdekes. És miért nem használják az emberek interneten?

Valójában csak két könyvömön találat van a guglin, a többi az egyiken (anikó világa) való gúnyolódás.

Ennek alapján: szerinted kéne lenni olyannak is, hogy könyvömhöz ?

Nekem jól hangzik az alábbi mondat: Most dolgozom az új könyvömön.

Viszont egyáltalán nem hagzik jól ez: Megjelent az új könyvöm.

Az utóbbi esetben csak a könyvem formát tartom jónak (de persze az első mondatban is tökéletes lenne a könyvemen.

Érdekes a gugli statisztikája:

könyvemen : könyvömön 942 : 4
könyvem : könyvöm 282 000 : 8

Mind a két esetben olyan alacsony az arány, h külön-külön látva őket azt mondanám, h mindkettő csak hiba vagy elenyésző nyelvjárási változat lehet. Ugyanakkor mégis feltűnő, h míg az első esetben az előfordulások kb. fél százaléka a váratlan alak, az utóbbi esetben néhány százezreléke. Ráadásul az utóbbi esetben sokkal valószínűbb, h elgépelések kerültek az adatok közé (1 betű eltérés), mint az előbbiben (2 betű eltérés). Ha ezt nézzük, akkor fényesen igazolt az intuícióm, hiszen kb 17500-szor nagyobb a könyvömön valószínűsége, mint a könyvöm-é (mármint a könyvemen-nel, ill. a könyvem-mel szemben).