Fhú, szerintem ez tökre nem arra bizonyíték. Nem értek hozzá, de úgy tudom, az autizmusnak az a fajtája, amire utalsz, a tudatelmélet fejlődésében való lemaradással jár. Ez azt jelenti, hogy az ilyen autisztikus gyerek nem veszi le, hogy egy-egy kifejezés használatakor a beszélő figyelmének mi áll a középpontjában (a közös figyelem és a közös figyelem tárgyának azonosítása normális fejlődésű gyerekek esetében nagyon hamar kialakul). Ezért egy számára ismert kifejezés számára újítónak számító használata esetében nem tud az újításhoz alkalmazkodni, mert ahhoz a beszélő szándékáról független bizonyítékkal kellene rendelkeznie (a közös figyelem, az "empátia" révén), de nincs neki ilyen bizonyítéka. Ez okozza azt, hogy ismert kifejezések nem ismert használatát nem veszi le, és ezen belül az általad idézett példa is ilyen (egy idióma, amely máshonnan ismert kifejezéseket tartalmaz, de nem transzparens).

:
Akit a szó szerintiség empirikus vizsgálata érdekel, annak tudom ajánlani Deignan: Metaphor and Corpus Linguistics c. könyvét.

Muszáj megszerezni és elolvasni? Nem tudnál lényegesebb állításokat és érveket idézni belőle?

Elnézést, próbálok felzárkózni, lehet, hogy csak apránként tudok.
Hát az, amit mondasz, pont azt jelenti, hogy nem lehet a beszélők intuíciójára alapozni a "szó szerinti jelentés" fogalmát. (Meg szerintem másra sem.) Hiszen ha csak az igaz, hogy "számtalan esetben többé-kevésbé el tudják dönteni" (ez nem szó szerinti idézet volt), akkor az nagyon kevés. Ha egy vegyész be szeretné vezetni a "fényes" és a "matt" anyagok közötti különbségtételt, azon az alapon, hogy "számtalan esetben az emberek többé-kevésbé el tudják dönteni", hogy egy anyag "fényes"-e vagy "matt", azzal szerintem nem aratna angy sikert a kémiában.

kalman korábban "kemény tény"-nek nevezte azt, hogy a beszélők a hamis pénzre azt mondják, hogy "pénz". "Kemény" tény-en nem tudom mit értett pontosan, de az biztos, hogy nem érthetett rajta "megfigyelhető tény"-t.

Ezek szerint az AS-esek nehezen képesek egy szó vagy egy kifejezés nem "leghétköznapibb" értelmezését előhívni

Egy bizonyíték arra, hogy [...] létezik szó szerinti jelentés: az autisták szó szerint értik a "figuratív" kifejezéseket:

Akit a szó szerintiség empirikus vizsgálata érdekel, annak tudom ajánlani Deignan: Metaphor and Corpus Linguistics c. könyvét.

kalman állításával ellentétben - a szó szerinti/nem szó szerinti megkülönböztetés nem függ össze a gyakorisággal.

Elfogadom, hogy számtalan olyan esetet lehet felsorolni, ahol kevésbé vagy egyáltalán nem világos a beszélők számára, hogy mi egy adott kifejezés szó szerinti jelentése. De ugyanakkor számtalan olyan esetet is fel lehet sorolni, ahol viszont többé-kevésbé világos számukra, a protontól kezdve az indirekt beszédaktusokon át a kreatív metaforákig.

Egészen másról folyik (folyt) itt a beszélgetés (vagy az egymás mellett elbeszélés), hiszen azt én se tagadtam egy percig se, hogy amikor azt mondom: ez a delfin plüss (figyeled, én is új példát hoztam! ), akkor arra gondolok, hogy 'ez a delfin alakú cucc plüssből van'. Szerinted az, amikor az állatkertben azt mondom, hogy ez a delfin nagyon cuki, akkor egy egész más esettel állunk szemben, míg szerintem nem, mert olyankor is arra gondolok, hogy 'az a cucc ott, ami delfinnek látszik, sőt szerintem kifejezetten delfin, nagyon cuki'. Nem találom plauzibilisnak (-nek?), hogy az utóbbi esetben valami egész más mechanizmusról lenne szó, csak azért, mert egy biológus is egyetértene velem (sőt, a helyzeten az se változtatna, ha a biológus nem értene egyet velem, mert a medencében orka lenne). Szerintem ebben lehet összefoglalni a köztünk levő nézetkülönbséget, valahogy erre kéne koncentrálni.

A "salience" nem csak egy pszichológiai effektus, hanem egy nyelvészeti fogalom is, ami egy jelentésnek a diskurzusban való jelenlétének erősségét adja meg. És azt gondolom - lehet, hogy tévesen -, hogy a "szó szerinti jelentés" az üres diskurzusban legszaliensebb (ezt nevezném én leghétköznapibbnak) jelentés. Ez pedig a nyelvelsajátításkor alakul ki többek között vmiféle gyakorisági hatások alapján.

Brrrrr

Még egyszer, hogy világosabb legyen: a "szaliensség" (legyen inkább feltűnőség??) egy pszichológiai effektus, de a beszélők szó szerintiség-intuíciói nem ezen alapulnak. Van olyan jelentés, ami szaliens, de nem szó szerinti, és van szó szerintinek ítélt jelentés, ami nem szaliens.

Na de az, hogy mivel mit asszociálsz, mi idéződik fel benned, amikor bizonyos szavakat használsz, egy tök szubjektív magánügy, aminek általában vagy van valami köze ahhoz, amit mondasz, vagy nincs, vagyis teljesen irreleváns ebből a szempontból.
Tehát milyen gyakoriságra gondolsz, ha nem a korpuszgyakoriságra?