NYELVÉSZ

Én se tekintettem follow-upnak. Ugyanakkor szerintem nem egyetlen mondat volt a levelem. De lehet, hogy ezt tényleg nem itt kellene megbeszélnünk.

Ja, hát ezt nem tekintettem follow-upnak, mert nem a leveleim címzettjeitől származott. A leveledben azt írtad, hogy szerinted nem lett elszabotálva az intézeti helyesírási bizottság munkája, csak megállt. Nem gondoltam, hogy választ vársz erre.

Egyébként azok, amit álcselekvéseknek hívtam az előző posztomban, olyanok voltak, mint pl. hogy a magyartanároknak szóló előadássorozatba sebtibe benyomtak egy (!) iskolai nevelési tárgyú előadást (le is ment már azóta). A legszebb az volt, hogy az első levelem és a válaszuk között felhívtak, hogy "beszéljük meg" ennek az előadássorozatnak az ügyét, utána pedig azt írták a válaszukban, hogy ők igenis megbeszélték velem.

Minthogy ha névvel nem is említtettem, némiképp érintve éreztem magamat a nyílt leveleidben, írtam neked egy magánlevelet, arra azonban én nem kaptam választ.

Ilyen follow-up nincs. A második levelemre már nem kaptam választ, illetve volt még egy harmadik levelem, amit nem szánok a nyilvánosságnak, már csak kissé érdes hangneme miatt sem, amit azért írtam, mert még a válaszuk előtt különböző álcselekvésekbe fogtak, majd a válaszukban azokra hivatkoztak, mondván, hogy ezek igazolják, mennyire megalapozatlan volt az első (jól érted, az álcselekvéseik előtt írt) levelem. Most már csak az jön, hogy -- ahogy a levélben is igértem -- valamilyen nyilvános helyen megírom, hogy mi a bajom. Majd meglátjuk, meg tudják-e ezt előzni vagy akadályozni.

Kérünk ám follow-up-ot, ha van és nyilvánossá tehető --- persze nem lenne meglepő az se, ha nincs. Végül is nem történt semmi figyelemreméltó, csupán egy főmunkatárs tett fel kérdéseket a választott menedzsmentnek az intézmény tudománypolitikájával kapcsolatban, előfordul az ilyesmi, szóra se érdemes, láttunk mi már meggyfán pókot, stb. stb.

Eléggé érthető, de különösebben nem meglepő, mert az általad panaszolt passzív hozzáállás cseppet se új. Valakik nagyon nem értik meg, hogy mennyi kárt okoznak azzal, hogy az innovatív típusú embereket erőnek erejével megpróbálják kiszorítani a dolgokba való beleszólásból. Ez a szemlélet egyébként is méltatlan egy tudományos kutatóintézethez. Akkor sokak számára elég egyértelműnek tűnt például, hogy az osztályvezetői pályázatodat azért kaparták olyan szorgalmasan el, mert gyökeresen változtatni akartál az uralkodó szemléleten, ami nem lépett túl a helyesírási tanácsadáson. Ahogy hallom, azóta lényegében annyi változott, hogy internetes felelületre tevődött át ennek a gyakorlata.

Egyébként az itt felvetett kérdéseket is meg lehet ezzel kapcsolatban még említeni, mert ha első pillantásra esetleg nem is nyilvánvaló, pontosan ugyanazok az okok húzódnak az ott leírtak mögött is. Nekem személy szerint például ebből lett igazán elegem, ezért kaptam az első alkalmon, hogy elmenjek (és nem a pénz miatt, ahogy egyesek vélték).

Na, ez lehet, hogy ideillik, volt egy vérmes levélváltásom a Nyelvtudományi igazgatóságával az intézet nem tudományos tevékenységéről. Ennek az oldalnak az alján olvasható, persze csak a saját leveleimet tettem közzé, hogy ne sértsek levéltitkot, de érthető belőlük a szitu.

Áldott legyen a neved! Eddig csak az Adblock-kal próbálkoztam, de az egy ..., khmmm..., vacak...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Cseréld le az oprendszert, mert valami vírus megszállta. A link működik FF, Opera és IE alatt is.

Ui. https://addons.mozilla.org/en-US/firefox/addon/433

Mi ez? Én csak néhány muzulmán nőt látok, meg néhány hatalmas flash-reklámot, amelyek teljesen befékezik a gépemet, semmit nem tudok csinálni, amíg le nem lövöm őket...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ennek a témakörnek is van talán némi kapcsolódása a témához, ezért bátorkodtam belinkelni.

Az nem olyan nagy baj, mert akkor lehet, h valójában nem különbözik annyira a véleményünk.



Jó, ne beszéljünk róla, de mivel kb. onnan indultunk, h mi lenne az értelmiség kötelessége, ill. a tőle elvárhgató magatartásforma, szerintem szorosan ide tartozna.



Én nem állítanám ilyen élesen szembe a két dolgot. Egyrészt Csernobil is pozitív példának tűnt 85-ig. Másrészt Hirosima sem olyan fekete. Természetesen borzasztóan szomorú, ami az áldozatokkal történt, de még több áldozat lett volna, ha az amerikaiak partra szállnak. Kérdés továbbá, hűvös maradt volna-e a hidegháború, ha nem lebeg mindkét fél szeme előtt a teljes pusztulás lehetősége.



Olcsóbb lesz a munakerő, ami jó a gazdaságnak, újabb lendületet kap... Akik most call-centeresek, azok a 18-19. században takácsok voltak. Akkor volt jobb nekik, vagy most? Most ráadásul van élethosszig tanulás programja. Persze kérdés, mennyire működik, de ez megint az értelmiség/politikusok felelőssége. DE ne akard azt mondani, h a call-centerezés egészséges, felnőtt embernek való munka.



Vagy nagyon szerencsés vagy, vagy csukott szemmel jársz. De hogy nehogy túl közelre mutassak, elég felhívnom a figyelmedet az intercityprofesszor kifejezésre. Ugye ismerünk eseteket, amikor a professzor már az előadásait sem tartotta meg, hanem a tanszéki titkárnő bement, és levetítette az előző évi előadást...



Azért, mert az állam sokkal többet feccölt egy kutató képzésébe, mint egy óvónőébe. Ezután érdeke, h a kutató ne helyezkedjen el óvónőként. És lehetőleg ne is menjen külföldre. Vagy a versenyszférába -- igaz, ott gyorsabban termelne, de tételezzük fel, h azt a teljesítményt más is tudja nyújtani. (Ráadásul ekkor a képzésébe fektetett pénz kirepült az ablakon.)

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Kurvára két malomban őrlünk. Lehet, az én hibám, hogy nem t'ok fogalmazni. Nem azt mondtam, hogy az ismeretterjesztés nem érdekes vagy fontos, hanem hogy nem arról akarok most beszélni. Az ismeretterjesztésről egy egész szálat lehetne nyitni, annyira fontos.



Ha azt olyan egyszerű lenne eldönteni, mi "közhasznú", nem szólnék egy szót se. De nem az. Atomenergia: kitalálták, hogy elvileg lehet atomhasadást csinálni, ebből energiát nyerni. Egyik következmény Paks. Másik következmény Hirosima. Másik példa: mesterséges intelligencia. Ha elég jók lesznek ezek a bigyók, felveszed a telefont és egy automatával lebeszéled a jegyrendelésedet vagy amit akarsz. Egyik oldal. Emiatt nem lesz szükség egy csomó call-centeresre, akiket elbocsátanak. Másik oldal. Mi az, hogy "közhasznú"?



Biztos, hogy én nem vagyok elég tájékozott, mert ilyen embert nem ismerek (ettől még elhiszem, hogy van).



Erre az a megoldás, hogy a kutatóknak óvónővé (is) kell válniuk.



Akkor miért is?


Azért ez szerintem nem lehet általános. De lehet, hogy csak én vagyok egységsugarú és nem látom, mi van körülöttem.

Na ez rögtön az első. (Gondolom, nem feltételezed, h a múzeumi munkatársak csak kiállítást rendeznek, és enm kutatnak, úgyhogy ezt rögtön át is ugrom.) Nem értem, hogyna lehet elválasztani a kutatásokat az ismeretterjesztéstől.

- Figyejj, aggyá péndzt.
- Mire?
- Alapkutatásra.
- Na de pontosabban?
- Á, azt te úccse érted...

Na ez az, ami szerintem nem megy. Természetesen nem helyes, ha valaki kutatás helyett elmegy médiabohócnak, és nem várható el, h a nagyközönség a kutatásod minden részletét ismerje, de az azért, h valamilyen szinten számot adj ezekről, h tágítsad a horizontjukat és horribile dictu, kicsit el is szórakoztasd őket, azt szerintem el lehet várni. Tehát szerintem nagyon is ide tartozik a dolog.



Lehet, h én nem fogalmaztam elég disztingváltan, de nem arra gondoltam, h csak olyan alapkutatást lenne szabad végezni, aminek rögtön látod a felhasználási területét. De szerintem az elvárható lenne, h a kutató elgondolkodjon a felhasználási lehetőségekről. Egy matematikai problémából lehet bűvös kocka is. Ehhez persze nem az kell, h a matematikai problémák közt úgy válogassunk, h miből lehet bűvös kocka, de azt igenis jelenti, h ha már eljutottunk addig a modellig, akkor jusson eszünkbe, h ebből lehet valami közhasznú dolog is.



Persze, mondani nem mondják. De nagyon sokan hasonlóképpen gondolkodnak: az ő munkájuk úgy, ahogy van, értékes. Pont. Fel nem merülhet, h őt leépítsék, mert az a barbárság előretörése. Részletes indoklás nincs, vagy csak olyan hadova, h nem csak kenyérrel, meg az ország is szegényebb lesz azzal, ha... Olyan ez, mintha valaki azt mondaná, h a fodrászon nem szabad spórolni, elvégre hogy néz ki, ha nem a legújabb divat szerint van vágva a haja. Ám tudomásul kell venni, h ha a fodrászra nincs keret, hát nem futja és kész. Persze ha a frizurának van szerepe a jövedelemszerzésben, akkor kell rá költeni. Ez van.



Azért ez nagyon csűrcsavaros. Ne felejtsd el, h egy óvónő is annyit kap, és annak ugyanolyan biológiai szükségleteit kell kielégíteni, mint egy kutatónak. Ráadásul kézzelfoghatóan hasznosat csinál, sőt, a társadalom közvetlenül megtapasztalható érdeke, h minél jobb óvónők legyenek, minél vonzóbb legyen az óvónői pálya. Ennek ellenére ennyit hajlandóak erre áldozni, vagy ennyi jut, ahogy tetszik. Te úgy kapsz ennyit, h semmi olyat nem csinálsz, amiből a társadalom közvetlen hasznot látna. Ebben az értelemben beszélek én eltartásról. Ha neked vannak más forrásaid is, h ne úgy élj, mint egy óvónő, akinek nincs, az a magánügyed. (Más kérdés, h más szempontokból nyilván abnormális, h egy akadémiai kutató annyit keres, mint egy óvónő.)

A másik probléma, h a kutatásban és az oktatásban nem egy olyan példával találkoztam, amikor azt mondta valaki, h ennyiért? És tényleg semmit nem csinált. Magánórákból, különmunkákból egészítette ki úgy a fizetését, h a valódi munkahelyén semmi értékelhetőt nem csinált. A társadalom fizette, az intézmények pedig hallgatólagosan jóváhagyták, esetleg hosszú évek múlva léptek valamit. Az illető pedig azt gondolta, h neki ez jár, mert ő tudós/művész/stb. Na ez az, ami ellen háborgok.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)