Csupán a tanulság kedvéért, az Értelmező kéziszótár szerint:
Quote:
illetve hsz iIlletőleg (röv.: ill.)
Quote:
illetőleg I. hsz (nu-szerűen) [sic! - FL] hiv: Vkit, vmit ~: a szóban forgó személyre, dologra vonatk. Ezt ~ még nincs döntés II. ksz (röv.: ill.) 1. Pontosabban mondva, helyesebben. Nem akar, ~ nem mer szólni. 2. <Annak kif-ére, hogy a közlés részlegesen másra és másra vonatkozik.> Ki-ki megkapta a fizetését, ~ a nyugdíját. 3. hiv <Annak kif-ére, hogy az állítás mindegyikükre egyaránt vonatkozik.> Ez az igazgatónak, ~ helyettesének a dolga.
Namármost a szótár 72-es kiadású, és én csak 73-ban születtem, de az én nyelvváltozatomban az I. (névutószerű határozószói) jelentésben az
illetve nem használható, viszont a II. (kötőszói) jelentésekben igen -- ezekben viszont én biztos nem használnám, sőt, hibásnak is érezném az
illetőleg használatát.
Szerintem az
illetve igazi (központi, legspeciálisabb) használati köre, amikor különböző dolgokhoz rendelünk eltérő (de valamiképpen mégis egy halmazba tartozó) dolgokat -- illetve [itt: másképp mondva] két halmaz elemeit rendeljük egymáshoz:
Az A és a B kisbetűs változata az a, illetve a b. Az 1, 2, 3, 4 és az öt négyzete az 1, 4, 9, 16, illetve a 25.
Emellett az
illetve jelentése lehet egyszerűen 'és':
Kenyeret, illetve tejet vett . (Ugyanebben a mondatban azonban lehet helyesbítés is.)
Kálmán példájában szerintem más a hiba. Az
ezt alkalmilag kell eldönteni és mérlegelni már önmagában sem túl szerencsésen formált, hiszen ha már döntöttünk, akkor utána nem fugunk mérlegelni (eső után...). AZ
ezt alkalmilag kell eldönteni vagy mérlegelni, ill. az
ezt alkalmilag kell eldönteni illetve mérlegelni esetében a
vagy és az
illetve szininímnak tekinthető, de egyik sem logikai operátorként van jelen, hanem inkább valamilyen helyesbítő--igénycsökkentő pragmatikai operátorként ('de legalább(is)' jelentésben). AZ
illetve az
és mellé azért nem perelhető, mert az és-es változat rosszul formált, a
vagy mellé pedig azért nem, mert csak szinonimaként képzelhetőek el.
Ettől függetlenül nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az
és/vagy/illetve sornak valahol értelme lehet, bár valószínűtlennek tartom, hogy ne lenne mindig szinoním vagy a
vagy-gyal, vagy az
és-sel, ill. az a kettő ne írná le azt a lehetőséget is, amelyet az
illetve még a fent említett specifikus használatával leírhatna.