Nem szoktam (Nádasdy) Ádám írásaiba belekötni (egyszer tettem csak meg), de egy ilyen szakmai fórumon talán megtehetem. Az e heti (márc. 9.)
Narancsban megjelent "Modern talking"-ja szerintem kifejezetten dilettáns, félrevezető megfogalmazásokat tartalmaz.
Először is:
Nádasdy Ádám wrote:
Maga a -VA végű igenév magyar sajátság, más nyelvben ilyet nem ismerünk
Hogy lehet ilyet leírni? Mit jelent ez egyáltalán? Gondolom, nem azt, hogy más nyelvekben nem
-va/-ve-re végződik az ilyesmi, tehát nyilván a használatára utal. Csakhogy a
-ni, -ás/-és vagy a
-(t)t végű igealakok se egyeznek meg egyetlen más nyelv valamilyen igealakjainak a viselkedésével, a nyelvek márcsak ilyenek. Ezen az alapon azt is mondhatnánk, hogy "a jelen idő magyar sajátság", hiszen mások a jelen időt se
pont úgy használják, mint mi.
A másik, hogy — a levelező szóhasználatát átvéve — Ádám "passzívnak" nevezi a
meg lett mondva-szerű szerkezeteket, mert "az igazi cselekvő nincs megnevezve". Nos, lehet
passzívnak hívni ezeket a szerkezeteket, de nem azért, mert "az igazi cselekvő nincs megnevezve", hanem azért, mert nem az igazi cselekvő az alany! A "rendes" passzív szerkezetekben azonban igenis meg lehet nevezni az igazi cselekvőt, csak nem alanyként. Az inkriminált szerkezetek ezért inkább
cselekvőtlennek nevezhetők, és akkor mindjárt érthetőbb az is, hogy miért használják arra a célra, hogy ne legyen igazi cselekvő.
Aztán következnek a
meg van írva-féle szerkezetek. Ádám szerint
Nádasdy Ádám wrote:
Ez befejezett állapotot, fönnálló helyzetet ír le, nem cselekvést — tehát nem is passzívum[...]
Ez így megint hülyeség. Attól, hogy "fönnálló helyzetet" ír le, miért ne lehetne "passzívum" (vagyis inkább "cselekvőtlen")? Hiszen itt se a valódi cselekvő az alany, és ki se lehet tenni valódi cselekvőre utaló kifejezést. Gondolom, Ádám arra gondol, hogy "nem jelen idejű passzív (cselekvőtlen) mondat", vagyis hiába van jelen időben az igealak, nem jelentheti a mondat, hogy `éppen írják (megfele)', hanem csak azt, hogy `korábban megírták'. De ez nem a "passzívum"-ságát kérdőjelezi meg!
Azzal se lehet egyetérteni, hogy csak az lehetne germanizmus, ha az előidejű melléknévi igenevet használnánk ilyenkor
(a levél megírt), hiszen
Nádasdy Ádám wrote:
a -VA képzős ige sosem lehet germanizmus[...]
Ha egyszer a
-va/-ve toldalékos igealak egy bizonyos használatában
(meg lett írva) megfelel a német előidejű melléknévi igenévnek, akkor éppenséggel más használatában is lehetne tükörfordítás. Inkább azért nem tűnik annak, mert a jelen idejű igealak ellenére előidejűséget fejez ki, a németben tudtommal ilyen nincs (kivéve az összetett múlt idejű igelakokban a
haben/sein alakjaival).
Ráadásul, ha az elején világossá tette volna Ádám, hogy is működik ez a "cselekvőtlenség", akkor könnyedén megmagyarázhatta volna, hogy mi a furcsa a tárgyatlan igék ilyen használatával
(A mókus fel van mászva a fára), hogy tudniillik ezekben nincs eltüntetve a cselekvő, nem egy másik szereplőt jelöl az alany!
És az utolsó bekezdésben is van olyan, ami nincs ínyemre:
Nádasdy Ádám wrote:
Pedig a nyelvhasználati kézikönyvek mind intenek a -T(T) végű igenevek túlzott használatától, mert az valóban germanizmus [...]
Egyrészt világossá kellett volna tenni, hogy nem a "túlzott használattól", hanem a predikatív (az állítmány részeként való) használattól intenek. (Hogy pontosan mikor hangzik nekik rosszul a predikatív használat, azt szegények nem tudják megmagyarázni... Erről a
Hárompercesekben szerintem elég világosan írtunk.) Másrészt Ádám teljesen kommentár nélkül hagyja az
indoklást ("mert az valóban germanizmus"), hallgatólagosan elfogadva, hogy ezekkel valóban az a baj, hogy németül van valami hasonló (vagy akár az, hogy a német megfelelőjük hatására terjedtek el a magyarban)! Vajon tényleg elhiszi, hogy valami az eredete miatt lehet furcsa?
Login
FAQ
Search
)