NYELVÉSZ

Hát belső anyagot belső embernek kell megírni... Különben meg hibázzanak csak az újak, különben minek fizetnék az olvasószerkesztőt...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

A'sszem, kis félreértés van. Nem Zsadonnak, a korrektornak hiányzanak bizonyos kézikönyvek (vagy mijatúrók, ami a korrektornak kell, azt ő már nagyjából összehozta), hanem Zsadonnak, az (olvasó)szerkesztőnek, akitől azt várják, hogy megcsinálja, vagy legalábbis valamilyen irányba noszogassa egy orgánum stiláris meg "nyelvi" (ha ez itt jó szó) normáját. Abban a gyárban naponta 10 ívnyi szöveget gyárt félszáz szakiparos, és a lapvezetés azt szeretné, ha pl. bizonyos szavak közé egységesen kötőjelet tennének, vagy bizonyos összefüggésekben nem használnának bizonyos jelzőket stb. (És hát bizony az olvszerk. irományai titokban szeretnének egyszer valami style-book-szerűvé összeálni. (Nem fognak soha...)). És de jó volna, ha nem kellene minden új vagy kevéssé tanulékony vagy trehány embernél mindig mindent elölről szájba rágni, hanem csak röviden: ezt nálunk úgy, ahogy abban a könyvben az x. oldalon van, amazt meg pont fordítva. Tudom, hogy borzalmasan hangzik, de voltam én már kutatóvegyész is megy gyári mérnök is, és tudom, hogy ami itt röhej vagy gyalázat, az ott létkérdés.

Na és? Ha jól értettem, ebben az esetben Zsadonnak éppen autoritásokra van szüksége. (Persze az autoritásokhoz adott használati utasítás legfontosabb pontja, h az ő fejükre is szarni kell, ha annyira nem értünk egyet...)



Hát igen, de a lényeget mégiscsak a gyakorlatban kell megtanulni. Azokat a szerencsétleneket meg arra kell megtanítani, h ne higgyenek a kézikönyveknek se, legalábbis ne vakon. Különben meg olyan ez,m mint az autóvezetés: a szabályokat meg lehet tanulni, azt is, h melyik pedál mit csinál, de ahhoz, h jól felmérjünk egy forgalmi helyzetet, h megtaláljuk a leggyorsabb/legrövidebb utat, h tudjuk, mikor kell elindulni, h ne késsünk el és ne is unatkozzunk fél órát a célban (vagy legalábbi mindkét eset előfordulását minimálisra csökkentsük) stb. -- ezt nem lehet könyvből megtanulni. Vannak nagyon okos emberek, akik nem tudnak központozni, mert amikor írnak, nem arra figyelnek, odafigyelés nélkül meg nem megy. Ezért mondom, h ez nagyrászt affinitás kérdése. Bizonyos szavakat én nem is vagyok hajlandó úgy írni, ahogy a szabályzat szerint kellene, mert a saját intuíciómban jobban megbízom, mint a bizottságbeli urakéban. Akiben nincs ilyen érzés, ne menjen korrektornak. Ettől függetlenül a korrektor is lehet bizonytalan, de amiben egy jó korrektor bizonytalan, az nem mindegy?



Hát azért nekem lenne egy pár tippem, miből éljen meg...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Mert itt is autoritások vannak (és nem is csak egy) (Egyébként meg mert nem volt eddig errefele járatos.)


Oké, szívesen mondanám, hogy megfogott. De, mint mondtam, az újságíró szövegiparos, mondjuk, ha jól képzett: technikus, és én még nem láttam szakmát, ahol technikusi szinten ne lett volna szükség kézikönyvekre. Az igazi bajom persze nem ez, hanem hogy vannak "kézikönyvek" ebben a szakmában is, leginkább szakmai hagyomány formájában (valamit csak tanítanak a média szakokon is ), és ettől tele van a szakmabeliek feje hülyeségekkel (már ha hihetek a "műveltségemnek" meg az "affinitásomnak"). Vagyis nem magamnak hiányolom azt a könyvet (inkább több különféle könyvet persze), hanem az újságíróképzésnek.


Hát istem, valahogy neki is meg kell élnie...

Nem is hibáztattam, csak azt mondtam, h ezért nem írok oda.



De miért nem teheti fel kérdéseit a nyelvészfórumon, mielőtt kinyilatkoztatna a népnek?



Már elnézést, de miért is kellene sajtónyelvtankönyv? Ha az ember elég művelt, olvasott, és van hozzá affinitása, akkor maga is tudja, mi volt korábban szokásban, látja, mi van ma szokásban, érzi, mikor melyik stílusárnyalat, szerkezet illik oda. (Ha nincs hozzá affinitása, akkor keressen más munkát.) Na és mit segítene, ha írna valaki egy ilyen könyvet? Mert mondjuk Zsadon írhatna, és akkor hol igaza lenne, hol pedig azt mondaná egy másik korrektor, h az ő ízlése, tapasztalata stb. szerint bizony...

(Különben meg óvatosabban az ilyen tippekkel, B.G., titokban olvassa a fórumot, nem kell tippeket adni, mivel tömheti tovább a zsebét. És biztosak lehetünk, h nem csak a naiv piaci szereplőket húzza le, hanem az államot is.)

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

A Zsadon egyáltalán nem nyelvész, csak egy szövegiparos, aki megpróbál (erejéhez, idejéhez és képességeihez mérten) az éppen gyakorolt szakmája alá valami tisztességesen összerakott alapot pakolni. A blog arra van, hogy megossza ezen alapozgatás közben a fejében kitisztuló, vagy éppen ellenkezőleg, összekuszálódó akármiket egyrészt a kollégáival, másrészt bárki olvasóval, akit érdekel. A stílus valóban "megmondós", mert egyrészt így hozza a svung, másrészt a tapasztalatok szerint az olvasó így jobban kajálja. De mögötte rengeteg kétség van, rakás bizonytalanság, aminek a nagy része éppen abból jön, hogy az ember folyton a saját - mégis csak laikus - fejére kénytelen hagyatkozni. Elég ha annyit mondok, hogy tudtommal egyetlen magyar sajtónyelvtanköny létezik, az ezeréves, ásatag Benczédi? Namost az ember persze mellé-mellényúl, vagy vitatható következtetésre jut. Nem hiszem, hogy ilyenkor a dolog tisztázása egy poszt kommentjeiben rontana szerkesztői renomémon (a nyelvészin meg nem ronthat, hiszen az nincs). Mindenestre köszönöm a figyelmet.

ZsB

Namármost:

1. Szerintem itt senki nem gondolja, h Zsadon hülye. Amennyire én emlékszem, Zsadonnal több bejegyzésben egyetértettünk, sőt, szerintem több írása miatt kifejezetten hálásak lehetünk.

2. Amennyire én látom, Zsadon a Korrektorblogban autoritásként lép fel, eléggé osztja az észt. Ha most én ott megjelenek, és elkezdem magyarázni, h "az azért nem úgy van", akkor azzal azt a hatást érem el, h az olvasók azt gondolják: "a Zsadon nem is ért hozzá, csak a szája nagy", és ezzel agyoncsapom azt is, amiben Zsadonnak igaza van. Hogy Zsadon valójában mennyire vagy milyen nyelvész, azt ezekből a szösszenetekből nehéz megállapítani, de az pl. biztos, h Nádasdy sokkal jobb, képzettebb nyelvész nálam, ennek ellenére úgy gondolom, időnként azért mellényúl. De eszembe nem jutna, h ezért írjak a MaNcs-ba és helyretegyem.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Onnan veszi, hogy felületes, hirtelen felindulásból leken egy posztot, és nem olvassa újra rendesen. És lehet, hogy a "felvetett problémához a szófaji besorolásnak semmi köze nincs", de akkor marhára hálás tudna lenni, ha a hozzáértők nemcsak lehülyéznék, hanem ott, helyben kiigazítanák, esetleg megmutatnák, hogy miért nem releváns az adott kérdésben, hogy a legkevesebb mégiscsak valami névszószerűség, a legalább meg valami határozószerűség. Vagy nem?

Egyáltalán, marhára megtisztelőnek érzem, hogy nyelvészek olvassák az idétlenségeimet, és még marhárább hálás tudnék lenni, ha nemcsak maguk között állapítanák meg, hogy a zsadon hülye, hanem legalább néha jönnének, és segítenének gatyába rázni a dolgokat.

Ennél már csak az szarabb, amikor egy nyelvész bekommentel egy olyan tökön szúrást, hogy "persze donB egyértelmű fejlődést mutat, de ez a poszt teljes visszaesés", aztán magyarázat nélkül eltűnik az éji homályban.

Azé egy óvatos, bátortalan mozdulttal ráböknék a melléknév után álló szmájlira (legközelebb utána írom, hogy "az ÉKsz. szerint, höhö").

Most látom, egy hozzászólónak adott válaszában még ezt is írja:



Jaj, jaj!

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Most ezt írja Zsadon (Don B, http://korrektor.blog.hu/2007/10/24/leg ... egkevesebb)



Nem értem, honnan veszi, h a legkevesebb melléknév. Szerintem a hagyományos szófaji felosztásban számnév (mivel a kevés határozatlan számnév). Nyilván más a disztribúciója (Három/Kevés/???Legkevesebb kutya ugatott), de nem is ugyanaz, mint a melléknévé Megvettem a három szép/házörző/*legkevesebb kutyát. (Persze már a kevéssel is baj van, hiszen az előbbi példamondatban az se mehetne a számnév elé.) Nem hiszem, h hirtelen megoldást tudnék mondani, de szerintem azt kijelenteni, h a legkevesebb melléknév, nem lehet, és ami még nagyobb baj, h a cikk által felvetett problémához a szófaji besorolásnak semmi köze nincs.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Mér van az, h ez a Zsadonidőnként kurva jókat ír, időnként meg ilyen szégyenleteseket? Ilyen szófosos, semmitmondó cikket...

Különben teljesen egyetértek kvázi-druszámmal, sőt, szerintem még az első is belefér a beszélt nyelvbe vagy a bulvárba, nyilván azzal függ össze, h tipikusan harmadik személyben használjuk (nekem pl. a hírem ment egészen furcsa), nyilván kezd meglazulni a Px-érzet . A második viszont egészen lerágott csont, nem értem, hogy jut eszébe egyáltalán felhozni.

A második javítással nem értek egyet, én nem így írnám, hanem úgy, ahogy az eredeti. Akkor meg mire ez nagy izé?

Mecsoda mázli, hogy Zsadon Béla tud helyesen írni!
http://index.hu/velemeny/eheti/pedagogia/

Ezt azért én sem bírom kihagyni:

http://www.vatera.hu/komar_gyulytas_26542476.html