NYELVÉSZ

Ez nem ilyen egyszerű. Először is van egy adott diákanyag. A követelményt viszont nem igazíthatod egyszerűen az ő felkészültségükhöz, mert a szak elvégzésével nem elég, ha annyit tudnak, mint az érettségin.

Ráadásul ha tényleg 300-an vannak, akkor amúgy is tizedelni kell őket, a szó szoros értelmében, sőt!

300? Bocs, max. a tizedét gondoltam...

Cili, tökre igazad van!

Akkor asszem, nem értem, mit értesz tudáson. Itt konkrétan arról van szó, hogy van egy féléves kurzus, amin mindenféléről szó van, és fel kell mérni, hogy mennyire ment át az, amiről szó volt. Én egyébként azt gondolom, hogy meglehetősen méri az oktató hatékonyságát is, szal akinél nagyon sokan buknak, az szégyellheti magát. (Persze kivétel, ha olyan bukik, aki nem járt el az órákra, mert gondolatátvitellel oktatni, az nekem se nagyon megy.)

Vagyis 75 óra, de 300-nál sokkal többen vannak...

Azt készséggel elhiszem nektek, hogy az aktuális teljesítményt pontosan tükrözi a jegy, amit adtok, és ez nagyon kiráj dolog, mert ritka, mint a fehér holló. De hogy a tudást tükrözi, azt elvi alapon nem tudom elfogadni. Sztem a tudás nem osztályozható le.

OFFOFF
Pedagógiai szempontból ennek az apró, de lényeges különbségtevésnek még az is a jelentősége, hogy azzal, hogy a tudást osztályozod, olyan, mintha az embert magát minősítenéd egy ötfokú skálán. Ugye, ez elég meredek ötlet. (Sok-sok iskolában ezt teszik, tudom.) Azzal, hogy világossá teszed magad és a diákjaid számára, hogy az aktuális teljesítményt méred, azt is mondod, hogy nem őt magát mérted meg, hanem a produktumát. És az ebben nincs benne, hogy a produktum minőségét mi minden befolyásolta.
Én pl. tökre hiszek abban, hogy a gyakorlatban ez nem játék a szavakkal.

Jó, ígérjük meg, h nem kommentáljuk. Én máris rosszul vagyok, de mindegy, a kíváncsiságom nagyobb, mint a pofázhtanékom...



Be kell hívni a diákot, 15 percet beszélgetni vele, és megajánlani a jegyet. Aki nem fogadja el, az kap egy tesztet, és nincs több apelláta. Szerintem szóban pontosabban árnyalható, ki mit tud, kiszűrhető, ki nem tanult és ki buta tényleg stb. Aligha megy olyan tesztre, akit nem buktatnál meg, ha meg mégis, tudsz te tisztességes tesztet is úgy összeállítani, h megbukjon, ha azt érdemli...

Akkor előbb hintsd be sóval annak a több száz embernek a helyét is, akiket vizsgáztatnunk kellett. Ennyi szöveges értékeléssel nyárig se lettünk volna meg, és minek alapján értékeltük volna őket, mikor életünkbe egy szót se beszéltünk a legtöbbjükkel? Ha még beszélgetni is kellett volna velük, akkor őszre se lettünk volna meg.

Ha lement az UV, közzé fogom tenni valamelyik változatot, bár azt őszintén meg kell mondom, utálnám, ha tanult kollégáim elkezdenének majd vitatkozni azon, hogy melyik kérdés van rosszul feltéve, hol lehetne más válasz is, és egyáltalán, hogy mér vagyok én bunkó. Tudom, hogy némelyik kérdés nem a legszerencsésebb (3-4 ilyen volt), és azokat a kérdéseket arra használtam fel, hogy aki 2-3 pontra volt a határtól, hátha éppen ezekből rontott el néhányat, akkor nem számítottam be. Szal majd ne tessék engem alázni...

Bocs, én ebben rettenetesen szkeptikus vagyok. [Azok közé tartozom, akik szívfájdalom nélkül törölnék ki az oktatási rendszerből az osztályozást és sóval hintenék be a helyét. ]

Ebben a félévben sajnos nemcsak az egyik, a másik feléről is megtapasztaltam a dolgot. Rettenetes volt. Amit énnekem kellett csinálnom értékelés gyanánt (meg volt szabva ún. kritériumrendszerrel) annak halvány köze sem volt az objektivitáshoz, a teljesítmény megméréséhez és értékeléséhez. Pedig kőbe vésett 12 szempontos kritériumrendszer volt, százékszámolással (nem ötfokú skálán!) stb. Na mindegy, ez már nagyon OFF, majd valami pedagógiai fórumon megbeszéljük.

Lássuk a medvét!

Csatlakozom szigetvahoz, aki, úgy értem, nem ért ezzel egyet. Persze nekem is volt olyan vizsgám, aminél nemhogy a jegy, de már a kérdés/válasz párok se tükröztek semmiről semmit. (Pl.: spanyol irodalom szigorlat, ami csak abból állt, hogy neveket mondtak, nekem meg meg kellett mondanom, h. milyen nemzetiségű volt az illető. Tudjátok, van egy pár spanyol nyelvű ország. )

Viszont anélkül, hogy túl akarnám becsülni a saját tesztemet, megpóbáltam olyan kérdéseket feltenni, amikből valami kiderül -- kevés lexikális tudás, egy csomó olyan, ami szó szerint ugyan nincs benne a könyvben, de következik belőle, szóval megpróbáltam azt mérni, hogy mennyire van képbe valaki. Meg persze fogalmak definíciója is, mer olyan kérdést könnyű írni. Plusz még az értékelésnél néztem, hogy melyik fajtát rontotta el inkább az illető. Szóval nagyon határozottan állítom, hogy kaptam némi képet a vizsgázókról. Persze az, hogy konkrétan 1 vagy 2, hogy 2 vagy 3, hogy 3, 4 vagy 5, az nem sokat mond. Viszont az 5-ösök között van néhány (neveket nem mondok!), akik nyilvánvalóan nagyon spílerek.

Azért ez nem mindig így van. Tudok esetről, amikor valakit azért húztak meg régi magyar irodalomból, mert nem tudta, hol van Kassa, Krakkó, Pozsony. (Nem vicc, tényleg fogalma sem volt róla.) Ezek után aztán kit érdekel, h el tudja mondani, melyik könyvet melyik városban nyomtatták?

Én azt tapasztaltam, hogy aki egy vizsgán ötöst kap, az többet ért az adott tárgyhoz, mint aki kettest. Azt elfogadom, hogy mondjuk a 3-as, 4-es viszonylatában lehetnek felcserélődések, vagy inkább szignifikánsan több, mint az 5-ös 2-es viszonylatban. De hogy semmit ne mutatna egy jegy, azt nem hiszem.

És persze a legfájdalmasabb a dolog az 1-2 határon. Bár még itt is lehet, hogy jobb megbukni és jobban megtanulni (ha van az embernek rá ideje), mint épp átmenni ,,hülyén''.

Egyébként, noha ezek mind nagyon fontos kérdések, van egy, ami szerintem mindnél előbbrevaló: az egyetlen dolog, amit nem vagyok hajlandó semmilyen körülmények között tolerálni, ha olyan értékelési szempontok jelennek meg a vizsgán, amikről nem lehetett egyértelműen tudni.

Tipikus példa, amikor kidobnak valakit egy vizsgáról, mert valami alapvető dolgot nem tudott és onnantól nem kiváncsiak arra, hogy mi mást tud. Lehet, hogy pl egy irodalmárnak jogosan áll fel a szőr a hátán, ha bejön egy angolszakos és nem tudja mikor élt Shakespeare, de ha nincs benne a kurzus követelményeiben, hogy márpedig ez és ez az ismeret mindentől függetlenül feltétele a kettesnek, akkor nincs joga megbuktatni valakit, aki csak ezt nem tudja (a példa véletlenszerű, Kállay tanár úr soha nem tenne ilyet ).

Ami viszont a 2esre törekvő tanulók sokaságát illeti, nekem attól nyílik ki a bicska a zsebemben, ha azon vannak egy vizsga kapcsán tömegesen felháborodva a hallgatók, hogy milyen magas a bukási arány, meg hogy "nem lehet 80%-ot megbuktatni" és anno még jogi lépéseket is követeltek tőlem. Amikor meg visszakérdeztem, hogy volt-e valami igazságtalan a vizsgán, kérdeztek-e olyat, amit nem adtak le/föl, stb., akkor csak néztek nagy szemekkel aztán újra elkezdték ismételgetni, hogy "dehát 80%-ot nem lehet megbuktatni".

Nem nagyon értem az ideáljaitokat. A vizsgajegy nem tükröz az égvilágon semmit a tudásból. Nagyon jó tesztnek és nagyon jó, következetes értékelésnek kell lenni, hogy mérjen valamit az aktuális teljesítményedből. A teszt ebből a szempontból messze a legjobb, legobjektívebbnek tekinthető műfaj. És hogy az aktuális teljesítményed milyen viszonyban van a tudásoddal, az jobb, ha senkit sem érdekel. Per definitionem nem édekelhet senkit. Ezért nem értem pici iskolás korom óta, hogy mit számít a jegy. Sztem a helyén kéne kezelni: nem mond szinte semmit. Szerencsére az újabb pedagógiai iskolák kezdik ezt felfedezni, de sztem az egyetemig még nagyon soká fog elérni a hatása.

Mindez nem mond semmit természetesen erről a tesztről, és erről a vizsgáról, csak általában beszéltem.