Az az igazság, hogy a meglevő általános kétnyelvűség sem jár mindig olyan hosszútávú változásokkal, melyek utólag is bizonyítaná a kétnyelvűséget. Éppen ezért a kétnyelvűség tekintetében nem lehet egyértelműen állást foglalni.

Vedd figyelembe, hogy a nem-kolléga kolléga azt kérdezte, hogy pusztán nyelvészetileg van-e bizonyíték rá.

Ezt én is így gondolom.

Az az igazság, hogy a meglevő általános kétnyelvűség sem jár mindig olyan hosszútávú változásokkal, melyek utólag is bizonyítanák a kétnyelvűséget. Éppen ezért a kétnyelvűség tekintetében nem lehet egyértelműen állást foglalni.

Ez így nem igaz, erős strukturális változások, melyek sehogy nem következnek a nyelv belső fejlődéséből, lehetnek. De ha tudjuk, h rövid volt az érintkezés, de az rengeteg új jövevényszót hozott, akkor az is. (Ez pl. a mai oroszországi finnugor nyelveknél szinte mindenhol fennáll).

önmagukban ezek a tények még nem bizonyítékai semmiféle kétnyelvűségnek, mert nem lehetnek azok

az lenne jó kiindulási alapja bármiféle kétnyelvűség-hipotézisnek, ha sikerülne kimutatni, hogy inflexiós toldalékok nagy számban A-nyelvbe B-nyelvből kerültek

Ami engem érdekelne az, hogy elvben létezik-e ennek pusztán nyelvészeti bizonyítéka, vagy egyáltalán lehetséges-e ilyen bizonyítás / cáfolás.

Sztem nem szükséges a kétnyelvűség minimális foka, ezer oka lehet annak, hogy egy közösség átvesz egy "idegen" szót, elvben még azt sem kell feltételezni, hogy egy török szó átvételéhez érintkeztünk a törökökkel...

egy nemzetségi-törzsi keretek között élő, vándorló népesség, ahová embercsoportok csatlakoznak és válnak le folymatosan, nyilván kénytelen volt napi szinten több nyelvet használni.

Tény, hogy a magyarban vanank török jövevényszavak, és ez kétségtelenül a kétnyelvűség bizonyítéka. A szavak átvételéhez ugyanis a kétnyelvűség egy minimális fokára van szükség.

A kérdés az, hogy a kétnyelvűségg milyen mélységű és mennyire általános volt. Egy biztos: ha teljesen általános kétnyelvűség lett volna, annak nagyobb nyomokat kellett volna hagynia.

Az ótörök-magyar kétnyelvűség gondolatát elsősorban az adta, hogy a honfoglaló magyarokat kulturálisan töröknek, nyelvileg finnugornak tekintették. Próbálták ezt nyelvcserével magyarázni, de ennek nem találták bizonyítékát. A következő fokozat az volt, hogy általános kétnyelvűséget tételeztek fel. Bizonyítéka azonban ennek sem volt.

A kérdés az, hogy a kétnyelvűségg milyen mélységű és mennyire általános volt. Egy biztos: ha teljesen általános kétnyelvűség lett volna, annak nagyobb nyomokat kellett volna hagynia.

Ha vkit érdekel a téma és van bármelyik oldalon komoly nyelvészeti érve